"A napsütötte sáv bennünk van" - interjú Háy Jánossal

Legújabb könyvéről kérdeztük az írót

Mi a legkedvesebb gyermekkori emléke?

Fekszem a nagyapám mellett és mesél a háborúról, mert másról nem tudott. Persze ennek lett némi káros következménye, mert majd egy évig azt hittem, én is jártam a háborúban, és bármiről, ha beszéltem, csak ennek a függvényében tudtam.

Mi az első emléke a budapesti életből?

Hogy jövök fel a szüleimmel vásárolni, áruházról áruházra caplatunk és már majdnem összeesek. Akkor még olyan kicsi voltam, hogy méretben közelebb voltam a háborúban lábait vesztett földön csúszó emberekhez. Megrázó volt.

Budapesten élni: előny vagy hátrány?

Természetesen előny, bár nem mindegy, hogy a város melyik részén élsz. Nyilván a lepattant városrészek lakói majdnem olyan hátrányos helyzetben vannak, mint a kelet-magyarországiak. Meg persze vannak, akik utálnak ilyen helyen élni, ennyi emberrel együtt, ilyen zsufiban. Ők bizonyéra képtelenek volnának a város előnyeit megélni, mert alapvetően csak a hátrányaira rezonálnak. De objektíve, életlehetőségek terén a fővárosban élni előnyösebb.

Most megjelent A mélygarázs című könyvét kinek ajánlaná elsősorban?

Annak, aki szívesen olvas olyan könyvet, ami kerüli az alakoskodást, aki mer szembenézni a létezés veszélyeivel, aki azt akarja, hogy jobb legyen körülötte a világ, aki jobban meg akarja ismerni magát, aki szeret foglalkozni az érzelmeivel, és szeret mondatokkal sodródni, hogy feltáruljon számára valami új világ.

A könyvben három vívódó személyről olvashatunk, akik a jelenüket próbálják megmagyarázni. Ez egy szerelmi viszony három sarka. Ilyen nagy dolog tartozni valakihez?

A regény csak érintőlegesen szerelmi háromszög-történet. A történet jelenideje már régen elhagyta azt a múltat, amikor ez a három szereplő érzelmileg közösséget alkotott. Fontosabb, hogy sormagyarázatok, önértelmezések és világértelmezések pakolódnak egymáshoz, sok olyan gondolat, amivel úgy hiszem valamilyen formában mindahányan találkozunk az életünk szempontjából. De vissza az egymáshoz tartozáshoz: azt hiszem valakihez tartozni az egyik legfontosabb dolog, hisz boldogok csak akkor tudunk lenni, ha képesek vagyunk szeretni, s képesek vagyunk a szeretést elfogadni.

Lefülelték-e már olyan óvatlan pillanatban, amikor más szívéből akart kicsempészni valamit?

Azt hiszem mindannyian éltünk már úgy, hogy mi szerettünk jobban, s ilyenkor az ember annyira retteg, hogy elveszíti a másikat, hogy megpróbálja akár erővel is szeretésre kényszeríteni. Minden percben bizonyítékot akar, hogy fel tudja számolni a kétségeit. Hiába tudjuk, hogy ez rossz taktika, mert a túlzott ragaszkodással csak elriasztjuk a másikat, képtelenek vagyunk okosan cselekedni. De hát hogy is tudnánk okosak lenni: ha tudnánk, már nem szeretnénk, hanem játszanánk.

Könyvében alapvetően a lét kérdéseit feszegeti, úgy hogy közben a szereplőkön keresztül a saját hibáinkra és hamisságainkra találunk. Hol van a napsütötte sáv?

A napsütötte sáv bennünk van. Nem külső fények rajzolják ki. S amíg erre nem jövünk rá, addig ott bolyongunk a mélygarázsban.

Melyik könyvet olvasta utoljára?

Weöres verseit olvastam, s róla sok mindent, mert írnom kell egy esszét. Most lenne száz éves, de még száz évig biztos kerülgetjük ezt a gigantikus életművet.

Mi volt a kedvenc kötelező olvasmánya?

Az Egri csillagok, mert azt még akkor olvastam, amikor nem volt kötelező. Szabad akaratból szerethettem a könyvet és Vicuskát is.

Mit csinál Háy János, amikor éppen nem ír?

Inkább leírom, hogy most, ha befejezem ezt az interjút, mit csinálok: elmegyek vásárolni, kitalálok valamit vacsorára, azt gyorsan összedobom, aztán együtt leszek azokkal, akik épp itthon lesznek, utána valami közhelyes film és elalszom, reggel négykor vagy ötkor kelek…

Az ön szótárában mit jelent a magány és a boldogság szó?

A magány, ha kényszerűség, ha elhagyatottság, akkor a negatív tartományban van, ha választott és igényelt, hisz mindannyian igényeljük az egyedüllétet, akkor pozitív. A boldogság azon a skálán van ahol a fájdalom, a szenvedés, a gyötrődés, az öröm. Ennek a skálának bármely részén vagyunk, örülnünk kell, hisz ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk érezni, s aki képes érezni, az képes minőségileg változtatni az aktuális állapotán.