Te munkafüggő vagy? Nem éri meg!

A technika fejlődése, a járvány miatti home office lehetősége, a munkahelyi túlterheltség, a kulturális minták és a társadalmi megítélés is akadályozza a munkafüggőség felismerését. Pedig a betegség súlyos fizikai és lelki összeomláshoz vezet.

Bödő Anita írása.

Az alábbi állítások mennyire igazak rád?

• A tervezettnél több időt töltesz munkával?
• Azért dolgozol, hogy csökkentsd bűntudatod, szorongásod?
• Stresszessé válsz, ha eltiltanak a munkától?
• Helyezted már háttérbe hobbidat, szabadidős tevékenységedet vagy a testmozgást a munkád miatt?
• Annyit dolgozok, hogy az rossz hatással van az egészségedre?
• Gondoltál arra, hogyan szabadíthatsz fel még időt a munkára?
• Tanácsolták már mások, hogy dolgozz kevesebbet, de nem hallgattál rájuk?

Ha a fenti hét kérdésből legalább négyre azt válaszoltad, hogy gyakran vagy mindig, munkafüggőség szempontjából veszélyeztetett lehetsz. Ezt a munkafüggőségi skálát a Bergeni Egyetem Pszichológiai Tudományok tanszékének kutatói állították össze. 

Ki a munkafüggő?

A munkafüggők sokat gondolnak a munkájukra, el nem végzett teendőikre, nem tudnak „kiszakadni” a munkából, tehát amikor nem dolgoznak, rájuk tör a szorongás, idegesség, sőt szégyenérzet is. Kun Bernadette pszichológus tizenöt éve kutatja ezt a betegséget. A Munkafüggők. Az önkizsákmányolás lélektana című könyvében arra hívja fel a figyelmet, hogy a „dologtalan munkafüggő egészen egyszerűen azért érzi rosszul magát, mert számára egyetlen valódi örömöt már csak a munka tud adni”. A munkafüggő rengeteget, az elvártnál is többet dolgozik, túlórázik, mindig elérhető, és azonnal válaszol is az üzenetekre, telefonhívásra. A szakértők szerint a munkafüggő motivációja nem a pénz, hanem a megfelelési kényszer és a tökéletességre való törekvés, vagyis ő a kudarctól való félelem miatt dolgozik. A kikapcsolódás, a családdal, barátokkal töltött idő háttérbe szorul.

Kun Bernadette szerint:

„a munkamánia tökéletesen illeszkedik napjaink gazdasági és társadalmi rendjébe, ezért kiválóan tud rejtőzködni is. Sőt, azok, akik kizárólag a munkájuknak élnek, az alkoholbetegekkel vagy a játékfüggőkkel ellentétben sajátos módon még rengeteg dicséretet és elismerést is kapnak.”

Ráadásul a közgondolkodásban a munkafüggőséghez sokkal több pozitívum tartozik: előnyös, hasznos tevékenység, amely nyilván anyagi haszonnal is jár. 

Talán ijesztőbb az angol kifejezés: workaholic, amely a munka (work) és alkoholista (alcoholic) szavakból áll. A kifejezést Wayne Oates pszichológusnak, teológiai tanárnak tulajdonítják, aki 1971-ben megjelent Confessions of a Workaholic: The Facts About Work Addiction című könyvében saját munkafüggőségi tapasztalatairól számolt be. Oates szerint a munkaholistának olyan nagy mértékben van szüksége a munkára, hogy az megakadályozza személyes boldogságát, társas kapcsolatait, társas működését és negatív hatással van testi egészségére.

Hogy miben hasonlít az alkoholista és a munkafüggő?

Mindkét függőség rombolja a kapcsolatokat, a családi életet, és megterhelő a függő, valamint a környezete számára. Megegyeznek a figyelmeztető jegyek is: elzárkózás a való élettől, a barátok, család figyelmen kívül hagyása, a munka és az alkohol hiánya miatti kényelmetlenség érzése. Mindkét függőség fizikai és lelki összeomláshoz vezet. 

Milyen a munkafüggő?

Perfekcionista, vagyis kényszeresen törekszik a tökéletességre. Bizonyítani szeretne önmagának és a környezetének, élete fontos szereplőinek. Kun Bernadette kutatásai azt bizonyítják, hogy ez alacsony önértékeléssel jár együtt. Így aztán a munkafüggő elégedetlen, szorongó és pesszimista, érzelmileg labilisabb. Sokat rágódik azon, mit kellett volna másként csinálnia. Szeretne minél gyorsabban és hatékonyabban dolgozni, ezért egyik feladatot követi a másik.

„Nagyon nehezen lazítunk. Gyakran – ha nem mindig – érezzük szükségét, hogy még néhány feladatot elvégezzünk, mielőtt megelégednénk magunkkal, és megengednénk magunknak a lazítást. Amikor éppen befejeznénk, találunk újabbakat, melyeket be kell fejeznünk, és aztán újabbakat... Ezek az irányíthatatlan vágyak gyakran őrjítő, kényszeres munkában végződnek.” 

Ez az első pontja annak a húszas listának, amely a munkafüggőség jellemzőit foglalja össze az Anonim Munkaholisták honlapján. Az összefoglalóban „mini-krízis üzemmódként”, „intenzív munkaőrületként” definiálják az állapotot, amelyben élnek, amelyből hiányzik a lelki béke, a „csak ülni és lenni” lehetősége, és amelyben úgy gondolnak magukra, „mint a legintelligensebb, legjobb képességű emberekre, vagy úgy, mint a legéletképtelenebb és legértéktelenebb emberekre a világon”. A húsz jellemzőből az is kiderül, hogy a munkafüggők mély félelme, hogy ha elengedik a kontrollt, felszínre törnek az igazi érzéseik. Úgy gondolják, hogy az emberek nem szeretik majd őket olyannak, amilyenek. A jellemzőket összefoglaló lista utolsó pontja ennyi: „Belül fáj.”

Munkafüggőség és hatásai

A munkafüggők szorongóbbak, önbecsülésük alacsony, az önmagukkal szemben támasztott elvárások viszont magasok, így aztán pszichés szempontból sérülékenyebbek. A munka mellett minden háttérbe szorul, ezért kevesebb lehetőségük van a pozitív élmények megélésére. A „munkafüggők stresszesebbek, boldogtalanabbak, kimerültebbek, több érzelmi nehézséget élnek át, és úgy összességében sokkal rosszabbul érzik magukat a bőrükben” – foglalja össze a munkafüggőség lelki következményeit Kun Bernadette, és hozzáteszi: „az egyik leggyakoribb és legnehezebben kezelhető káros következménye a munkahelyi kiégés”.
A munkafüggő akár napi tizenhat órát is munkával tölt, gép előtt ül, rendszertelenül és kapkodva étkezik, a mozgás hiányzik az életéből. Mindez a látás romlásához, hátfájáshoz, gerincbántalmakhoz, kialvatlansághoz vezet. 

„Mi, az Anonim Munkaholisták a munkaholizmust betegségnek tartjuk. Úgy gondoljuk, hogy ez egyrészt egy fizikai függőség az adrenalintól és más stresszhormonoktól, valamint egy viselkedési függés (process addiction) a kényszeres tevékenykedéstől. Tapasztalataink arról árulkodnak, hogy a munkaalkoholizmus betegsége progresszív, azaz súlyosbodó és potenciálisan végzetes. A munkaholisták krónikus magas stresszhormon szinttel élnek együtt, amely köztudottan hatással van a legfontosabb testfunkciókra, és zavarja a test normál helyreállító mechanizmusait.”

A fizikai következményeket pedig M. D., „maga is a függésből felépülőben lévő orvos” foglalja össze az Anonim Munkaholisták honlapján:

„Idővel a hosszú, munkával töltött órák, amelyek olyan személyiségjegyek befolyása alatt telnek, mint perfekcionizmus és kényszeres aggódás, a szokásosnál nagyobb stresszel járnak. A test több szervrendszere áldozatává válhat a krónikus stressznek. A következő problémák a köztudatban is elterjedt, legtipikusabb stresszbetegségek részleges felsorolása, a szervrendszerek szerint: 

•    szív- és érrendszer: magas vérnyomás és szívbetegségek 
•    neurológiai: migrénes fejfájás és stresszes fejfájás 
•    pszichiátriai: depresszió, szorongásos zavar, kémiai függőség 
•    vázizomzati: hát- és más izomfájdalmak, ismétlődő stressz-szindróma 
•    bélrendszer: fekély, vastagbélgyulladás 
•    légzőszervrendszer: nehézlégzés, stressz okozta asztma
•    immunológiai: csökkent immunitás, fertőzésérzékenység, lehet rák is 
•    nemzőszervek: szexuális diszfunkció/impotencia, menstruációs szabálytalanság, koraszülés
•    fogazat: fogveszteség a fogcsikorgatás következményeként 
•    bőr: pszoriázis 
És nem utolsósorban: a kutatások abba az irányba mutatnak, hogy van kapcsolat az elfojtott érzelemkifejezés és a rák kialakulása között.”

Mit lehet tenni?

A technika fejlődése, a mobiltelefon, internet használata, a járvány miatti home office lehetősége, a munkahelyi túlterheltség, a kulturális minták és a társadalmi megítélés is akadályozza a munkafüggőség felismerését. Előfordul, hogy egy másik probléma megoldása, például a párterápia vezet el a betegség felismeréséhez. Kun Bernadette szerint bárki tehet a munkafüggőség megelőzése ellen: „ha legalább a saját hétköznapi életvitelében, társas érintkezéseiben és kommunikációjában kitartóan dolgozik a munkafüggőség pozitív mítoszának lerombolásáért”. 

***

Fogjunk össze blog

A gyógyítás nem pusztán a betegségek kezelését jelenti. A beteget teljes valójában kell gondoznunk, figyelve a betegségével látszólag nem összefüggő gondjaira, családi és munkahelyi körülményeire. Kulcsfontosságú az őszinte kapcsolat kialakítása, hiszen sokszor nem maga a kezelés, hanem a megértés, a türelem és a szeretetteljes odafigyelés az, ami végül sikerre viszi a gyógyítást. Hogyan építhetünk bizalmat az ellátók és ellátottak között, miközben figyelemmel vagyunk az orvosok és nővérek problémáira? Erről szól a blogunk.