Inzsöl Júlia: „A jelenben élni a generációnk egyik legnagyobb kihívása”

A Mental Health Week keretében mindennap egy ismert embernek tesszük fel a kérdést: hogy vagy? Ezúttal Inzsöl Júlia őszinte válaszait olvashatjátok.

A filmelmélet és filmtörténet szakon végzett Julcsi PR-osként dolgozott, amikor négy évvel ezelőtt elindította saját YouTube-csatornáját. Mára főállású tartalomkészítőként tevékenykedik, videóiban és Párnacsata című podcastjában gyakran visszatérő téma a női egészség, a self-care, a cruelty-free szépségápolás és a fenntarthatóság. Érintettként aktívan igyekszik felhívni a figyelmet az endometriózissal járó nehézségekre, az Együtt Könnyebb Női Egészségért Alapítvány önkénteseként pedig két éve elindította a #menstruációsintelligencia kampányt. A The Body Shop hazai self-love nagyköveteinek egyike, követőinek tabuk nélkül mesél önszeretetről, öngondoskodásról, önismeretről és igyekszik ledönteni a női betegségek, valamint a menstruáció körüli tabukat.

Elle: Hogy vagy?

Inzsöl Júlia: Ősz van a lelkemben. Lehet, hogy ez valaki számára negatívan hangzik, de szó sincs erről. Az ősz nekem nem az elmúlás időszaka. Sokkal inkább a megújulás, újrakezdés, elcsendesedés, megnyugvás és alkotás ideje. Ilyenkor érzi magát a legjobban a lelkem. Az élet persze nem mindig alkalmazkodik az évszakokhoz vagy az ősz iránti rajongásomhoz, de pont az benne a varázslatos, hogy ilyenkor minden kihívással és nehézséggel is könnyebben tudok megküzdeni. Ebből érzem igazán az erejét ezeknek a hónapoknak. A napokban tele van hálával a lelkem, és nagyon izgatott vagyok a következő időszak miatt. Számomra ilyenkor indul be úgy igazán a kreativitás és ilyenkor kerülök közelebb a közösségemhez. Imádok őszi témájú, öngondoskodós, lakásátalakítós, film- és sorozatajánlós, vlogmas videókat és podcast epizódokat készíteni, és megélni a színes, illatos és gyönyörű fényekben játszó őszi-téli hónapokat.

Elle: Van olyan érzelmi kihívás, amit szeretnél legyőzni? Ha nincs ilyen éppen most, de van olyan mentális kihívás, amit már legyőztél, meséld el nekünk!

I.J.: Hát persze! Most éppen azt tanulom, hogyan kell nem előre aggódni dolgokon, hanem helyette inkább hálásnak lenni azért, ami ebben a pillanatban van. Az aggódást édesanyámtól „örököltem”, viszont nála ez olyan végtelen türelemmel és békével társul, amiért mindennap felnézek rá. A jelenben élni szerintem a generációnk egyik legnagyobb kihívása egyébként is. Csakúgy, ahogy a türelem elsajátítása is. Őszintén hiszem, hogy nagyon jó dolgokra lehet használni az internetet, hiszen az én munkám is erre épül, de közben tisztában vagyok vele, hogy sokszor pont az nehezíti meg ezeket a lelki változásokat, hogy minden információhoz azonnal hozzájutunk (néha még akkor is, ha nem akarunk), és minden kvázi azonnal a miénk lehet, hosszas várakozás nélkül. A „való életben” azonban ez nem így van, és amellett, hogy ez kihívássá teszi a mostban való jelenlétet és azt, hogy türelmesek legyünk, sokszor a csendet is nehéz megtalálni miatta. A csend pedig nagyon jótékony hatással tud lenni ránk, és segíthet abban a lelassulásban is, amire olyan nagy szükségünk van.

Elle: Milyen módszerrel tudsz megszabadulni a lelki problémáktól, hogyan tudod feloldani ezeket?

I.J.: A lelki problémák feloldására több módszerben látom a megoldást. Egyrészt a szakértő segítség, vagyis a terápia talán a legtöbb, amit egy ember tehet magáért (és a körülötte lévőkért) az életében. Nekem is többször segített már elengedni, feldolgozni olyan dolgokat, amikkel egyedül nem birkóztam meg. Bár tudom, hogy bizonyos szempontból privilégium terápiára járni, őszintén azt gondolom, hogy mindenkinek abszolút előnyére válna. Nagyon hiszek az önismeret–öngondoskodás–önszeretet háromszögében is, amit viszont minden egyes nap tudunk gyakorolni, és szerintem nagyon fontos is, hogy megtegyük. Ezek a dolgok sosem csak rólunk szólnak, hanem mindenkiről, akivel találkozunk az életben. Amíg magunkkal nem vagyunk jóban és nem adjuk meg magunknak azt, amitől mi jól leszünk, addig másokról sem tudunk megfelelően gondoskodni szerintem. Ezek a gyakorlatok bár energiát és odafigyelést igényelnek, nem szabad, hogy idő kérdései legyenek. Az öngondoskodásunk része az is – és a lelki problémáink forrása sokszor –, ha megtanulunk nemet mondani vagy segítséget kérni például. Szerintem teljesen egyéni, hogy kinek milyen hétköznapi szokások, kisebb rutinok és rituálék segítenek a lelki egyensúly megtartásában. Nekem ilyenek például a meditáció, a jóga, a légzőgyakorlatok, a séta, egy bögre forró tea és a nagy, őszinte beszélgetések.

View this post on Instagram

HeyJulie (@heyheyjulie) által megosztott bejegyzés