A családban, a párkapcsolatban, a munkahelyen és a társadalomban egyaránt nehéz ellenállni a ránk nehezedő nyomásnak és megőrizni a mentális egészségünket. Filozófusokat és coachokat kérdeztünk arról, mi segíthet ebben.
„Magányunkban jobban belelátunk önmagunkba, ami abban is segít, hogy valódi kapcsolatba tudjunk kerülni másokkal. Ehhez elengedhetetlen a csend, a szemlélődés, a meditáció – akkor tudjuk igazán felfedezni a belső világunkat, ha kikapcsoljuk a számítógépet és a telefont” – mondja André Comte-Sponville filozófus.
„Tenni születtünk, ezért érezzük az igényt, hogy eredményt érjünk el, hasznosak legyünk magunk és mások számára is, akár humanitárius munkát végzünk, akár káposztát ültetünk. Ahogy Michel de Montaigne filozófus is írta egyik művében: ’Azt akarom, hogy cselekedjünk, és meghosszabbítsuk az élet hivatalát, ameddig csak lehet.’ A cselekvés gyógyír a depresszióra is” – véli a filozófus.
„Az írás megnyugvást nyújt, a szöveg előállításának vágya elhallgattatja bennünk a cenzúrát és az ítélkezés szellemét. Írni annyit jelent, hogy felajánlunk magunknak egy teret, ahol megtalálhatjuk önmagunkat, újra kapcsolódhatunk a gyermekkor szelleméhez és a szabadság egy bizonyos formájához, eltávolodhatunk a bennünket uraló logikától, hogy szabad utat engedjünk spontaneitásunknak, hogy kapcsolódjunk az érzelmeinkhez, az érzéseinkhez. Írás közben jobban átérezhetjük a világot, alakíthatjuk az érzelmeinket és alkotóvá válhatunk – egyszóval, újra kapcsolódhatunk az élethez” – mondja Fabrice Midal filozófus.
„Érzelmi, családi és szakmai téren egyaránt rengeteget segíthet, ha vizualizáljuk a számunkra ideális helyet és gondolatban kivetítjük magunkat oda. A kilencvenes években Giacomo Rizzolatti olasz orvos és biológus, a Parmai Egyetem fiziológia professzora fedezte fel az úgynevezett tükörneuronokat, amelyek arra késztetik az agyunkat, hogy egy általunk elképzelt helyet valóságosként ismerjen fel. Így a vizualizáció elve a valóság elvévé válik, és az, hogy gondolatban kivetítjük magunkat egy másik valóságba, lehetővé teszi, hogy eltávolítsuk azokat a blokkokat, amelyek megakadályozzák, hogy hozzáférjünk a vágyainkhoz” – ismerteti módszerét Natacha Calastrémé író.
„A szervezet nagyon gyakran jelzi, hogy jól vagyunk-e egy adott helyet vagy egy kapcsolatban, és ha figyelünk rá, felismerhetjük a jóllét vagy a kellemetlenség jeleit. Amikor választás előtt állunk, mondjuk ki hangosan az egyes lehetőségeket, és ezzel egyidejűleg figyeljük meg alaposan a testünket: hogyan reagálunk zsigeri szinten, megemelkedik-e a vállunk, megfeszül-e az állkapcsunk, vagy éppen ellazulnak az izmaink” – teszi hozzá a szerző.
„Sivából próbáljunk meg Buddhává válni. A munkahelyen tanuljuk meg visszautasítani azokat a feladatokat, amelyek elvégzése lehetetlennek tűnik a számunkra, mert túl rövid a határidő vagy nincs meg hozzá minden szükséges feltétel. Emellett az is működhet, ha más megoldást keresünk, például delegálunk ahelyett, hogy mindent magunkra vállalnánk. A nemet mondással felelősségteljesen cselekszünk és egyben megerősítjük vezetői érzékünket. Mindenekelőtt pedig megkönnyítjük az életünket azzal, hogy felismerjük: így sem omlik össze a világ körülöttünk” – avat be Giséle Szczyglak filozófus és executive coach.
„Adjunk lehetőséget magunknak arra, hogy jól érezzük magunkat és megszabaduljunk a megszokott béklyóktól. Ha megszoktuk, hogy mindig mi vagyunk a felelősek a vacsoráért, bátran mozduljunk ki egyik este és hagyjuk, hogy a család maga intézze az étkezést, anélkül, hogy előre kompenzálnánk őket. Így csökkenthetjük a terheinket, újra kapcsolódhatunk belső szabadságunkhoz, spontaneitásunkhoz és örömünkhöz, miközben teret adunk másoknak. Bónuszként jó példát mutathatunk a gyerekeknek arról, hogy anyának lenni nem börtön és nem önkéntes rabszolgaság!” – teszi hozzá az executive coach.
„Bátran fejezzük ki érzelmeinket és érvényesítsük elképzeléseinket, és a körülöttünk lévőket is buzdítsuk ugyanerre! Így kikerülhetünk a kimondatlan csapdákból, azokból a gondolati forgatókönyvekből, amelyek a másiknak tulajdoníthatók, és a saját szűrőnkön keresztül gondolkodhatunk” – tanácsolja Giséle Szczyglak.
„Ha végigvesszük a napunk meghatározó eseményeit, felfedezhetjük, mi az, ami illik hozzánk vagy sem, amitől jól érezzük magunkat vagy épp ellenkezőleg. Vizsgáljuk meg, mi tetszett nekünk jobban vagy kevésbé, hol éreztük magunkat jól vagy kellemetlenül. Ez lehetővé teszi, hogy egy olyan helyzetben, amikor úgy érezzük, kudarcot vallottunk, átgondoljuk, hogyan csinálhattuk volna másképp a dolgokat. Az élet újra és újra ugyanazokkal a kihívásokkal szembesít, így nem kétséges, hogy lesz esélyünk másképp alakítani a dolgokat” – mondja Nicolas Roché szomato-pszichés specialista.
„Legyen szó a munkahelyünkre vezető útról, a baráti találkozókról vagy a partnerünkkel töltött időről: variáljuk a szokásainkat, cserélgessük a szerepeket, ha például mi vagyunk a beszédesebbek, próbáljunk meg tudatosan csendben maradni és teret engedni a másiknak. Ha különböző helyzetekbe hozzuk magunkat, új erőforrásainkat fedezhetjük fel és új élményeket szerezhetünk, ettől érezzük majd magunkat igazán élőnek” – véli Nicolas Roché.
Forrás: Elle
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!