Eleged van a munkádból? Most elmondjuk, miért ne januárban mondj fel

Januárban egyáltalán nem célszerű felmondani.

Az év eleje sokaknál hoz magával egy furcsa kettősséget: friss lendületet szeretnénk, közben viszont nehezebb visszarázódni a hétköznapokba. Elég egy irreális határidő, egy passzív-agresszív megjegyzés a kollégától, vagy egy újabb „azonnali” feladat, és máris megjelenik a gondolat: mi lenne, ha most egyszerűen kisétálnék és felmondanék?

Dühből? 

A dühből, hirtelen elhatározással történő felmondást gyakran „rage quitként” emlegetik. Sokak fejében ez egy filmszerű jelenet: látványos távozás, odaszúrt mondatok, ajtócsapódás, mintha csak egy hollywoodi jelenet peregne. A valóságban azonban az ilyen döntés ritkán hoz megkönnyebbülést hosszú távon, és a szakértők szerint éppen januárban a legkönnyebb úgy lépni, hogy azt  később megbánjuk.

A januári váltás vágya

Egy felmérés szerint sokan tervezik az év eleji felmondást, és jelentős azok aránya is, akik úgy érzik: a munkájuk kifejezetten ront a közérzetükön. Persze az egyáltalán nem meglepő, hogy januárban felerősödik a váltás vágya, hiszen az ünnepi pihenő után a munkahelyi stressz kontrasztossabbnak tűnik, ráadásul ilyenkor az új év, új élet elvárás is egyfajta plusz nyomásként nehezedik ránk.

Anthony C. Klotz, a University College London professzora szerint a szabadság utáni visszatérés sokaknál eleve negatív élmény, mert a nyugodtabb időszak után hirtelen újra belépünk a feszültségek közé, és ez az éles váltás érzelmileg felnagyít mindent.

Az azonnali felmondás háttere

A legtöbben ilyenkor egyébként nem azonnali felmondással reagálnak, hanem az ún. csendes kilépés stratégiáját alkalmazzák, azaz maradnak, de csak a minimumot teljesítik. Vannak viszont néhányan, akik impulzívabban reagálnák, és úgy döntenek, tényleg felmondanak. Az ilyen kvázi hirtelennek tűnő felmondás hátterében gyakran egy konkrét esemény áll: például egy konfliktus a vezetővel, egy megalázó megjegyzés, vagy egy régóta gyűlő feszültség utolsó cseppje. Máskor a kiváltó ok a magánéletből érkezik, egy rossz hír vagy egy nagyobb változás hirtelen más megvilágításba képes helyezni mindent, aminek a végeredménye, hogy nem akarunk már több időt az adott munkahelyen eltölteni. 

Nem árt óvatosnak lenni 

Bár kívülről úgy tűnhet, hogy a drasztikus lépés felszabadító és új lehetőségeket nyit, a kutatások mégis óvatosságra intenek. Átlagosan az emberek munkahelyváltás után sem lesznek boldogabbak, sőt, sokan ugyanazt az elégedetlenséget élik meg, csak más formában. Ráadásul a dühből történő távozás könnyen hidakat éget. Julian Lighton, nemzetközileg ismert üzleti coach szerint a legtöbb szakmai közeg meglepően kicsi: ha valaki indulatosan távozik, vagy látványosan „odacsap” a munkahelyén, annak híre mehet, és később is visszaüthet.

Sőt, az efféle kilépés mentális értelemben negatívan hathat ránk is: ha azt tanuljuk meg magunkról, hogy a nehéz helyzetekben azonnal kilépünk, az idővel csökkentheti a stressztűrésünket és a kitartásunkat.

Mit lehet tenni?

Persze mindezzel nem azt akarjuk mondani, hogy akkor ragadj bele egy olyan munkába, amit már egyáltalán nem élvezel, vagy maradj egy toxikus közegben, szóval jogosan merülhet fel a kérdés, mit lehet tenni, ha tényleg nagyon eleged van? A szakértők szerint fontos lehet feltenned magadnak a következő kérdéseket: 

• Mennyire élvezed a napi feladatokat?
• Milyen a csapat és a kapcsolatok?
• ad-e értelmet a munka?
• Passzolnak-e a szervezet értékei a sajátjaidhoz?

Kilépési stratégia 

Ha ezek közül három-négy tartósan negatív, akkor valóban ideje lehet kilépési stratégiát építeni, de még ekkor sem biztos, hogy az azonnali felmondás a legjobb lépés. Sokszor működhet a szerep átalakítása, belső váltás, a feladatok újragondolása vagy a határok kijelölése is. A lényeg: ha most úgy érzed, eleged van, akkor azzal foglalkozni kell, de a döntést nem érdemes hirtelen felindulásból meghozni. Igen, a látványos távozások a filmeken jól mutatnak, de a való életben jobb megfontoltnak lenni. 

(via)