„Az egész világ küzd azzal, hogy csökken az egészségügyben dolgozók száma” - interjú Ficzere Andreával, a Magyar Kórházszövetség elnökhelyettesével

Gyerekkora óta teljes vállszélességgel áll ki a számára fontos ügyek mellett. A Magyar Kórházszövetség elnökhelyetteseként, az Uzsoki Utcai Kórház főigazgatójaként és a Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány létrehozójaként folyamatosan keresi a lehetőséget a fejlődésre és fejlesztésre, meghallja a világ szavát és reagál arra.  

 

Hiszek abban, hogy mindig lehet alkotni, újat létrehozni. Problémák kapcsán szerintem nem a visszalépés, vagy az egy helyben toporgás, hanem a helyzet újragondolása, majd a szükséges változtatás után az előrehaladás a megoldás.

Ki az, aki a legnagyobb hatással volt a személyiségedre és a munkamorálodra? 

Konkrét személyek helyett értékeket tudok kiemelni. Nekem az a példakép, amikor valaki hitelesen él és dolgozik, meglátja a jót, és önmaga is jószándékú, illetve következetes annyira, hogy ha problémát lát, akkor kiáll önmagáért és másokért. Szeretem, ha valaki kreatív, proaktív és érzékenyen reagál a környezetében zajló folyamatokra.

Mi ad energiát és lendületet?

Szeretem a kihívásokat. Amiben más esetleg nehézséget, én lehetőséget látok, és nagy kedvvel vetem bele magam a munkába. Nagyon sok energiát adnak a szeretteim, valamint az olvasás és a sport. Amikor a legfáradtabb vagyok, elmegyek futni vagy az edzőterembe, esetleg leülök olvasni, ezek teljesen kisimítanak. De az igazi napsugár jelenleg az életemben az unokám.

Mi inspirál, hogy a legjobbra törekedj a munkádban? 

Mindig mindent lehet jobban csinálni. Szerencsére olyan társakkal vagyok körülvéve a munkahelyemen, akikkel harmonikusan tudunk együtt dolgozni. Erőt ad, és egyúttal példát is mutat számomra, ha látom a többieken, mekkora hittel és szeretettel vetik magukat bele az adott feladatba.

Ficzere Andrea,  a Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese, az Uzsoki Utcai Kórház főigazgatója és a Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány létrehozója

Mikor döntötted el, hogy az egészségügyi szektor mellett fogsz elköteleződni? 

Fel sem merült bennem más. Orvos családba születtem, ebben a közegben nőttem fel, egyértelmű volt számomra az út. Egyetem után több, mint tizenöt évet praktizáltam, eközben pedig számos olyan dolgot láttam, amiről azt éreztem, hogy módosításra szorul. Mivel beosztottként sokszor nehéz érdemi változást elérni, lassan megérett a gondolat bennem, hogy vezetői feladatot vállaljak. 

Mi kötik össze számodra ezt a három nagyon fontos pozíciót, amit jelenleg is betöltesz?

Tizenegy éve kerültem a Budapesti Uzsoki Utcai Kórházba, ami igazi megérkezés élmény volt számomra. Pár hónap múlva beválasztottak a Maqyar Kórházszövetség elnökségébe, aminek szintén nagyon örültem, hiszen ott már a teljes kórházrendszerre rálátva dolgozhattam a fejlődésért. Az elnökségben különböző intézmények sajátosságait, nehézségeit figyelembe véve igyekszünk azon dolgozni, hogy javuljanak a kórházi betegellátás feltételei. Sokat tanulunk egymástól. A Fogjuk Össze az Egészségügyért Alapítvány pedig külön szívügyem, aminek segítségével egészen más irányból tudom támogatni a dolgozókat. Kis csapatunk a Covid alatt jött létre, azzal a céllal, hogy segítse az egészségügyi dolgozókat, majd ahogy lecsengett a járvány, úgy változott a preferenciánk. Jelenleg a legfontosabb célunk a mentális és szakmai támogatás. Előbbiben a kultúra, utóbbiban pedig a különböző előadások, fórumok megrendezése, valamint szakmai blog írása az eszközünk. Olyan témákat járunk körbe hiteles és neves szakemberek segítségével, amelyekről – bár sok közülük még tabunak számít-, fontos, hogy beszéljünk, munkatársaink, betegeink és a hozzátartozók érdekében egyaránt. Alapvetően a szakmához szólunk, de egyre nagyobb prioritásnak tartjuk, hogy gondolatainkkal eljussunk a civil érdeklődőkhöz is, edukáljuk és hiteles információval lássuk el őket. 

Miket tartasz jelenleg az egészségügy legnagyobb kihívásainak?

Az orvosok helyzete a béremelésnek köszönhetően stabillá tudott válni, viszont a szakdolgozók megbecsülését is növelni kell, elsősorban anyagi vonatkozásban, de minden egyéb rendelkezésünkre álló eszköz segítségével is. Az egész világ küzd azzal, hogy csökken az egészségügyben dolgozók száma, ugyanakkor nő a várható élettartam, tehát egyre többen szorulnak majd ellátásra. Ezért is nagyon fontos, hogy népszerűsítsük a szakmát a fiatalok körében, illetve megfelelő fizetéssel, kellő megbecsüléssel pályán tartsuk az ágazatban dolgozókat.

Hogyan lehet reagálni ezekre a problémákra?

Egyrészt a technikai fejlődés, okos megoldások beemelése sok mindenre választ adhat a növekvő betegszám, csökkenő személyzet kérdésében. Másrészt olyan programokkal, mint például a Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány és a Budapesti Uzsoki Utcai Kórház által szervezett Hivatásunk éjszakája, amelynek során pályaválasztás előtt álló fiatalok számára mutatjuk be hitelesen a kórházak falai között zajló folyamatokat. A nálunk szerzett tapasztalatoknak is köszönhetően sokan léptek be az orvos-, és ápolóképzésbe.  De történt már olyan is, hogy egy iskolás csoportot kísérő tanár az eseményt követően szakmát váltott, és a kórházunkban kezdett el dolgozni – tehát a felnőtteknél is működik az érzékenyítés. A 19-99 éves korosztálynak meghirdetett ismeretterjesztő programunkat szintén nagy érdeklődés övezi. 

Szerinted hova tart ma általánosságban a fogyasztói társadalom?

Sajnos rossz irányba. Nagyon gyorsan, nagy mélységeket és magasságokat megélve, a számtalan ingerre akarva és akaratlanul azonnal reagálva élünk, ami komolyan károsítja a mentális egészségünket. Folyamatosan rohanunk, a múlton rágódunk, a jövőt tervezzük, nem éljük meg a számunkra fontos pillanatokat, sokszor robotpilóta üzemmódban létezünk, nem ápoljuk a szeretteinkkel és a barátainkkal a kapcsolatainkat, nem hagyunk magunknak időt az igazi töltődésre, eközben pedig sérülnek a lelkek. A valóban fontos dolgok helyett fogyasztunk, és felületes, vagy virtuális kapcsolatokat tartunk fent.

Miben látod a megoldás erre? 

Első lépésként talán valamennyire lelassulhatnánk, és jobban jelen lehetnénk saját életünkben. Rá kell arra is ébrednünk, hogy mi vagyunk a felelősek saját testi és lelki egészségünkért. Valódi, tartalmas kapcsolatokra kell törekednünk, és tudatosan kell távol tartani magunktól a média / közösségi média diktálta túlzó, és sokszor hamis elvárásokat. Óvni kell a gyermekeket a nagyon hektikus, őket folyamatosan terhelő ingerektől, amelyek mentálisan károsak, és teljesen eltávolítják őket a valóságól. Az érintettek sokszor nem is tudják, hogy baj van, ezért is hiszek ennyire az edukációs programjainkban. Ha mindenki csak egy apró lépést tesz önmaga és környezete egészsége érdekében, akkor sikerrel járhatunk, hiszen a jó dolgok ugyanúgy képesek terjedni, mint a rosszak.