Karim Rashid: „Nem szabad a trendek mentén haladni”

Megújult a MaxCity: a népszerű lakberendezési bevásárlóközpont belső tereit a világhírű formatervező – belsőépítész, Karim Rashid tervezte át a Hello Wood csapat közreműködésében. A megnyitón itt járt maga a tervező is, el is kaptuk egy rövid interjúra! 

ELLE: Hogyan kezdődött az együttműködés a MaxCityvel?

Karim Rashid: A Hello Wood meghívására érkeztem Magyarországra, hogy előadást tartsak a 2023-as építészeti táborukban. A program előtt körbevezettek a MaxCityben és megmutatták a Hello Wood által tervezett Kabinkát is. Itt találkoztam a MaxCity csapatával, és hamar kiderült, hogy szeretnék megújítani az épületet. A beszélgetések során természetesen alakult ki, hogy én készítem a koncepciót, a Hello Wood pedig a helyi feltételekhez igazítva segít a megvalósításban."

ELLE: Mi volt az első gondolata, amikor körbejárt a felújítás előtt álló épületben? 

Karim Rashid: Úgy éreztem, az egész kicsit elavult, ódivatú. Abszolút értettem, hogy aktuális egy facelift, de sokkal fontosabbnak tartottam, hogy valójában mi az a probléma, amit a tulajdonosok meg szeretnének oldani? A probléma pedig az volt, hogy az emberek kevés időt töltenek itt – mi pedig azt szeretnénk, ha jobban éreznék itt magukat, ezáltal pedig tovább maradnának. 

ELLE: Milyen eszközökkel kívánta ezt megvalósítani?

Karim Rashid: Úgy éreztem, hogy sokkal világosabbá kell tennem ezt a helyet – fizikailag és érzelmileg egyaránt levegősebbé, tágasabb érzetűvé. Ki kell nyitnom. Olyanná kell tennem, ami kapcsolódik ahhoz az korhoz, amelyben most élünk – ez pedig az információ kora. Információ áramlik mindenhol, most is adatok haladnak el mellettünk, mindannyian össze vagyunk kapcsolva. De hogyan fejezhetem ezt ki fizikai formában? Hogyan kapcsoljam ezt a helyet a jelenhez? A második inspirációm pedig az volt, hogy hogyan teremthetek olyan élményt, amelytől az ide érkező emberek egy kicsit élőbbnek, energikusabbnak, pozitívabbnak érzik magukat? 

ELLE: Az ember azt várja egy lakberendezési bevásárlóközponttól, hogy otthonos lesz, kellemes, lágy, puha. Ezzel szemben itt az élénk, vibráló színek és fluid motívumok dominálnak.

Karim Rashid: Nem is akar otthonos lenni. Az “otthonos” az, amit ismersz, amihez hozzá vagy szokva, ami kényelmes. Én úgy gondolom, a designnak igenis dolga, hogy provokáljon, gondolkodásra késztessen. A színek pedig – amik a munkám kulcsfontosságú elemei – ebben nagyon fontos szerepet játszanak. Ezek a pink, sárga, narancs és élénkzöld árnyalatok bátran rezonálnak a digitális korra, amelyben élünk – a digitális térben nincs velük bajunk, de a valóságban kicsit meghökkentőek, ezért egyfajta motivátorként, provokátorként működnek, amik képesek kibillenteni a komfortzónánkból.

Hadd mondjak egy példát: 15 éve Berlinben csináltam egy szállodát, és a megnyitó után úgy hat hónappal újra jártam ott. Este 11-kor érkeztem, velem egyidőben pedig egy férfi, egy német üzletember is a recepciós pulthoz lépett – klasszikus stílusban, aktatáskával és nyakkendővel. A szálloda három szárnyából – ezüst, kék, rózsaszín – már csak a rózsaszínben volt szabad szoba. Ő erre kicsit ideges lett, mert nem akart rózsaszín szobában aludni, de a recepciós rábeszélte, mondván, ha gondolja, másnap át tudják helyezni egy másik szobába, így aztán a férfi végül is a rózsaszín szobában töltötte az éjszakát. Három nappal később, amikor kijelentkeztem, megint úgy hozta a sors, hogy ezzel az úrral együtt álltam a recepciós pultnál. Mint kiderült, a végig a rózsaszín szobában maradt, és amikor a recepciós megkérdezte, hogy tetszett neki, azt mondta: “Imádtam!” Ez egy tökéletes példa: egy ötvenes, tiszteletreméltó üzletember soha, de soha nem rendezné be úgy a saját otthonát, ahogyan ez a szoba be volt rendezve. És mégis azt választotta, hogy egy nagy, pink szobában maradjon – mert az pozitív élményekkel ajándékozta meg. Úgy vélem, ez a designban is fontos üzenet: nem szabad előítéletesnek lenni, nyitottnak kell lenni a legkülönbözőbb benyomásokra. 

ELLE: 15 évvel ezelőtt járt már egyszer Budapesten, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tartott előadást. Ezért adja magát az összehasonlítás, hogy milyen most az Ön stílusa és milyen volt akkor. Én úgy látom, hogy most sokkal lágyabb dolgokat tervez, Ön hogyan látja?

Karim Rashid: Nagyon sok minden hatott rám az évek során – először is egyfajta Baha’u’llah-mentalitás mentén nőttem fel (Karim Rashid Kairóban született, egyiptomi apától – a szerk.): ez egy, a világ egységére, a személyes felelősségre, az erkölcsi és szellemi fejlődésre, valamint a szolgálatra épülő, alázatos gondolkodásmód. Később az egyetemen német és holland tanáraim voltak, akkor minden nagyon merev, funkcionalista, minimalista volt – tudja, a forma követi a funkciót, ez volt az alapelv. Akkor nyílt ki számomra a világ, amikor Milánóba kerültem: az a fajta expresszionista, érzelmekkel teli stílus, amit Achille Castiglioni, Gaetano Pesce vagy Ettore Stottsass  képvisleltek, üdítőleg hatott rám. A design az érzelekről is szól, és ezt ott tanultam meg. Később a designjaim lágyabbak, egyszerűbbek lettek – és talán, ahogy Ön mondja, minimalistábbak is.

ELLE: Mi a véleménye a rendekről?

Karim Rashid: Mindig azt tanácsolom a kreatív embereknek, hogy felejtsék el a trendeket, és inkább saját hangjuk megtalálására koncentráljanak. Minden cégnek, márkának, gyártónak és designernek abba kellene hagynia a világ másolását, el kellene engednie a görcsös ragaszkodást az egységes trendekhez, és meg kellene találnia a saját hangját. Én soha nem követtem a trendeket. A saját hangomat próbáltam megtalálni.

ELLE: Egy interjúban azt nyilatkozta, nagyon izgalmas területnek tartja Közép-Európát. Miért? 

Karim Rashid: Igen, mert általában gyorsabban haladnak, mint Nyugat-Európa. Nyugat-Európa nagyon lustává, elkényelmesedetté vált, akárcsak az Egyesült Államok. Ezek az országok itt egyszer csak felszabadultak a kommunizmus terhe alól, mintha egy sűrű, sötét felleg vonult volna el, és különösen a fiatal, kreatív emberek körében nagyszerű dolgokat látok történni. A nehézségek rákényszerítik az embert, hogy problémamegoldó és kreatív legyen. Ráadásul itt sok évszázados vizuális kultúrában nevelkedik az ember: elég, ha megnézi a házakat az utcán. Ázsia hiába olyan fejlett technológiailag, hiába épült ki egy gigantikus középosztály az elmúlt évtizedben Kínában és Indiában, teljesen más irányba haladnak, hiszen ott sok évig számos országban a művészet szinte nem is létezett, sőt, egyes helyeken tilos volt. Nem volt része a gazdaságnak, a kultúrának, mi több: az iszlámban egyenesen tilos bizonyos ábrázolások elkészítése. Itt, Közép-Európában még mindig számos kihívással szembesülünk, jellemzőek például az extremitások, amiknek még mindig meg kell találni a módját, hogyan lehet kiegyensúlyozni őket. De a művészet, a design ebben remek eszköz lehet.