NEM a nők elleni erőszakra!

Mi a teendő bántalmazás esetén? Kérdéseinkre Tóth Györgyi, a NANE Egyesület munkatársa válaszolt

ELLE: Mi számít nők elleni erőszaknak, és mi az, amiről sokan nem is tudják, hogy ide sorolható?

Tóth Györgyi: Erre a kérdésre kimerítő válasz található a Nők Joga nevű tájékoztató weboldalon, amelyet a NANE és a Patent Egyesület közösen hozott létre. Általában sokan gondolják, hogy csak a testi erőszak valósít meg bántalmazást, de ez természetesen sem jogi értelmeben, sem pedig annak tekintetében, hogy milyen módokon lehet valaki felett uralkodni, nem igaz. Igen gyakori tévhit az is, hogy a szexuális erőszakot idegenek követik el. A sajtó is minden esetben hangos a „közbiztonság veszélyeivel" kapcsolatban, amikor egy nőt idegen támad meg. Ehhez képest a nemi erőszak esetek legalább háromnegyedét ismerős követi el, többnyire férj, élettárs, partner az elkövető, ám a párkapcsolati erőszak kapcsán senki sem beszél „közbiztonsági" kérdésről.

Mit tehet egy nő, ha őt vagy gyermekét bántalmazzák, különösen, ha függő helyzetben van?

Ha őt vagy gyerekét bántalmazzák, akkor függő helyzetben van, a bántalmazásnak ez a lényege ugyanis. Mindenképp elsődleges a biztonság megteremtése saját maga és gyermekei számára. Ehhez nagyon fontos egyrészt, hogy nagyon komolyan vegye a veszélyeket, és tisztában legyen azzal, hogy a bántalmazók általában fokozzák az erőszakot, ha kiderül számukra, hogy a bántalmazottak menekülni próbálnak. Heti egy-két nő leli halálát amiatt, hogy próbál kilépni egy bántalmazó kapcsolatból. Másrészt fontos, hogy találjon olyan laikus és szakember segítőket, akik kísérni, támogatni tudják őt ebben. A megfelelő segítő arról ismerszik meg, hogy komolyan veszi a veszélyt, hisz az áldozatnak, amikor az a veszély mértékéről beszámol, és nem hibáztatja az áldozatot a bántalmazó által elkövetett cselekedetekért. 
(Bővebb információ az alapvető biztonságról ezen a linken található, ahol több további linkre van javaslat, biztonsági terv, illetve a bántalmazottság beazonosításának témájában.)

A NANE-nál átlagosan hány új áldozat jelentkezik hetente? Hogyan tudnak nekik segíteni?

Hetente 15-20 új érintett, vagy egy aggódó, segíteni próbáló barát, családtag jelentkezik. A segélyvonalon komplex ellátást nyújtunk (jobb híján, mivel személyes gondoskodásban ezek a szolgáltatások csak nyomokban lelhetők fel). Közösen feltárjuk a jelenlegi helyzetet, az előzményeket, ezek segítségével rávilágítunk a bántalmazó magatartásának folyamatosságára a kapcsolat eleje óta. Átbeszéljük közösen, hogy mit szeretne a hívó, mire lenne szüksége, és a fentiek fényében átbeszéljük a mai magyar jogi és intézményi realitásokat, realisztikusan továbbirányítjuk - tehát ha egy-egy intézményről az a tapasztalat, hogy inkább nehezíteni fogják a helyzetét, akkor erről is tájékoztatjuk. (Az intézményi hiányosságokról bővebben a Rendszerbe zárva című NANE kiadványban olvashatnak többet.)

Mit tehetünk akkor, ha tudomást szerzünk arról, hogy egy ismerősünket bármilyen módon bántalmazzák? És abban az esetben, ha tagadja vagy bagatellizálja az erőszakot?

Ez nagyon-nagyon sok tényezőtől függ, nincsen egyetlen jó válasz rá. Alapvetően ugyanazok a szabályok érvényesek egy laikus segítőre, mint egy szakemberre. A különbség annyi, hogy a szakember talán jobban ismerheti az intézményi és jogi hátteret, de ami a viselkedést, fellépést illeti, nincsenek különbségek.

Sose becsüljük alul az áldozat veszélyeztetettségét, inkább legyünk túl óvatosak, minthogy veszélybe sodorjuk. Ennek fényében hasznos lehet ismerni a NANE és a PATENT Egyesület releváns szórólapjait, és ezekből a helyzetnek megfelelően egyet-egyet megmutatni. Sose feltételezzük, hogy otthon biztonságban tarthat, olvasgathat egy párkapcsolati erőszakról szóló szórólapot!

Akkor se lepődjünk meg, ha az ismerősünk nem fogékony a visszajelzésünkre, legyünk türelemmel, amikor készen áll arra, hogy lépjen, emlékezni fog azokra, akik jelezték, hogy szerintük nem elfogadható, ahogy a partnere bánik vele! (Bővebben a segítés alapszabályairól ITT.) Az intézményi és jogi háttérről pedig összefoglalót készítettünk, amit akár oda is adhatunk ismerősünknek, ha már ott tart, hogy lépne.

A nők elleni erőszakról szóló közbeszédben, híradásokban, cikkekben vagy akár a parlamenti felszólalásokban milyen káros mintákat lát?

Az elmúlt húsz év összes parlamentje és kormánya adós maradt a jelenséggel szembeni határozott, felelősségteljes, a nemzetközi jó gyakorlatnak megfelelő fellépéssel. Ártalmas az is, hogy nem tekintenek fontosnak valamit, ami a nők egyötödét és a gyerekeknek legalább egynegyedét érinti. Ártalmas az is, hogy nem tekintik „közbiztonsági" kérdésnek a nők ellen partnerük vagy volt partnerük által elkövetett erőszakot. Legalább ennyire káros, hogy a mindenkori kormányok előszeretettel favorizáltak olyan szakembereket, akik tagadták, hogy a párkapcsolati erőszaknak köze lenne a nők és férfiak között kialakult történelmi egyenlőtlenséghez (csak jelzem, hogy ENSZ nyilatkozat mondja ki, hogy ez a gyökere a nők elleni erőszak minden formájának, belelértve a párkapcsolati erőszakét is). És legalább ennyire ártalmas, amikor tessék-lássék, kipipálós jogalkotás folyik, ami nem veszi figyelembe a jelenség valóságát, a szakmai civil szervezetek tapasztalatait és a nemzetközi jó gyakorlatot.

Lehet erről a témáról gyerekekkel beszélni? Mit kellene nekik erről megtanítani?

Ha az a kérdés, hogy szülők hogyan beszéljenek a gyerekeikkel, az szülő- és gyerekfüggő, az adott szülő tudja, hogy az ő gyerekével hogyan érdemes erről beszélni. Ami biztos, hogy kell róla beszélni, a fiatal lányok nem naivitásból maradnak benne bántalmazó kapcsolatokban, hanem azért, mert a regények, dalszövegek, magazinok, filmek kifejezetten romantikusnak állítják be a párkapcsolati erőszak korai figyelmeztető jeleit, és a szerelem jeleinek tüntetik fel. Erről bővebben a Szívdobbanás elnevezésű programunk honlapján olvashatnak, ott egy egész kézikönyv szól arról, hogy csoportos keretek között hogyan nyúljunk a témához. Valamint egy szórólap is található, kifejezetten fiataloknak.

Mi a leghatásosabb eszköz a kezünkben a nők bántalmazása ellen?

Nincsen varázspálca, így egy darab eszköz sem. A nemzetközi jó gyakorlat „3 P" néven ismeri azt a megközelítést, ami működőképesnek bizonyult a múltban: Prevention (megelőzés potenciális elkövetők és áldozatok körében), protection (védelem az áldozattá vált nőknek és gyerekeiknek), prosecution (az elkövetők felelősségre vonása). A fenti rendszerhez átfogó, a nemzetközi ajánlásokat és jó gyakorlatot figyelembe vevő jogalkotási folyamatra van szükség, megfelelő minőségű és megközelítésű (a bántalmazást emberi jogi sérelemként értelmező, az elkövetőre felelős személyként tekintő megközelítés), valamint megfelelő mennyiségű és megfelelő megközelítést alkalmazó intézményekre.

Röviden az Isztambuli Egyezmény aláírása és végrehajtása lenne a megoldás. Az Egyezmény az első jogilag kötelező érvényű európai dokumentum, amely átfogó módon szabályozza a nők elleni erőszak minden formájával szembeni fellépést, beleértve a megelőzést, a hatékony beavatkozást és az elkövetők felelősségre vonását is. Az Egyezmény hosszú távú célja a nők elleni erőszak minden formájának eltörlése. Az Egyezmény minden félremagyarázási lehetőséget kizár, amikor a nők elleni erőszakot és a nőkkel szembeni párkapcsolati erőszakot mint az áldozat nemi hovatartozásán alapuló emberi jogi jogsértést definiálja, és meghatározza a részes államok kötelezettségeit az ilyen jogsértés elleni fellépésre vonatkozóan.

November 23-án 14 órától Néma Tanúk felvonulás lesz, melyen a nők elleni erőszak áldozataira emlékezünk. A felvonulás pontos menete a Facebook-esemény lapján található.

Rovatfotó: Getty Images