Vannak pillanatok, amikor nem azért mondunk olyasmit, mert valóban úgy gondoljuk, hanem mert elfáradtunk, túlterhelődtünk, vagy egyszerűen már nem találjuk a jó szavakat. Egy vita közepén az idegrendszer gyorsabb, mint a megfontolás – és ilyenkor könnyen kicsúsznak mondatok, amik később sokkal jobban fájnak, mint maga a konfliktus.
Ez a hét mondat nem azért veszélyes, mert tilos, hanem mert szinte észrevétlenül elzárja az utat a megértés elől. Ha felismered őket, már tettél egy lépést afelé, hogy a vita ne sebet hagyjon, hanem teret.
Veszekedni minden kapcsolatban természetes. Nincs olyan pár, ahol ne lennének félreértések, feszültebb helyzetek vagy elcsúszott beszélgetések. A különbség nem abban van, hogy van-e vita, hanem abban, mi történik akkor, amikor már nehéz.
Bizonyos mondatok ilyenkor szinte automatikusan jönnek – nem rosszindulatból, hanem túlterheltségből. Mégis ezek azok, amik hosszú ideig hatnak, mert nem a problémára, hanem a biztonságérzetre csapnak le.

Ez a mondat ritkán a jelen helyzetről szól. Amikor a partnered családját vonod be a vitába, a beszélgetés azonnal személyessé és védekezővé válik. Ilyenkor már nem a megértés, hanem az önvédelem kerül előtérbe.
Helyette:
„Amikor ez történik, azt érzem, hogy nem vagyok fontos.”
Ez a mondat nem egy pillanatnyi érzést fejez ki, hanem az egész kapcsolatot kérdőjelezi meg. Akkor is bizonytalanságot hagy maga után, ha dühből hangzik el, és nehéz utólag visszavonni.
Helyette:
„Most nagyon csalódott vagyok, és nehéz ezzel mit kezdenem.”
Az érzések érvénytelenítése az egyik leggyorsabb módja annak, hogy a másik bezáródjon. Ilyenkor nem a probléma csillapodik, hanem a távolság nő.
Helyette:
„Látom, hogy ez nagyon megvisel.”
A szakítással való fenyegetés gyakran nem valódi döntés, hanem segélykiáltás. Mégis félelmet kelt, és megingatja azt az alapérzést, hogy a kapcsolat biztonságos.
Helyette:
„Most szükségem van egy kis időre, hogy lenyugodjak.”
Az mindig és soha típusú mondatok leegyszerűsítik a valóságot, és támadásként hatnak. A másik ilyenkor nem hall, hanem védekezik.
Helyette:
„Most az bánt, ami ebben a helyzetben történt.”
A minősítés nem visz közelebb a megoldáshoz. Ezek a szavak nem a konfliktusról szólnak, hanem a feszültség levezetéséről, és gyakran mély nyomot hagynak.
Helyette:
„Nagyon dühös vagyok, és nehéz ezt kezelni.”
Ez a mondat a kapcsolat egész történetét tagadja meg. Akkor is fájdalmas, ha pillanatnyi elkeseredésből hangzik el, mert azt üzeni: minden, ami volt, értéktelen.
Helyette:
„Sokszor érzem úgy, hogy nem kapok elég támogatást.”
Nem tökéletes kommunikációra van szükség, hanem lassításra.
A konfliktus önmagában nem romboló. Az rombol, ha akkor is támadunk, amikor valójában kapcsolódni szeretnénk. A szavak ilyenkor nemcsak információt hordoznak, hanem biztonságot – vagy annak hiányát.
Nem kell tökéletesen csinálni. Elég egy kicsivel kevesebbet bántani, és egy kicsivel többet érteni. Ez már elég ahhoz, hogy a vita ne sebet hagyjon, hanem teret.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!