Az irigység csak ritkán jelenik meg nyílt formában.
Az irigység jellemzően nem hangos, nem egyenes, és szinte sosem vallják be. Sokkal gyakrabban bújuk meg a a kedvesség, aggodalom vagy akár támogatás mögött. Mégis van néhány egészen apró, szinte észrevétlen jel, ami újra és újra felbukkan, ha pedig egyszer felismered őket, akkor többé nem tudod nem észrevenni.
Tudnod kell, az irigység a legtöbbször nem tudatos érzés. A legtöbbször csendes, passzív, és hétköznapi megjegyzésekbe csomagolva, furcsa reakciókban jelenik meg, és nem feltétlenül abból fakad, hogy valaki rosszat akar a másiknak, inkább abból a hiányérzetből ered, amit az összehasonlítás, az elégedetlenség vagy az el nem ért vágyak generálnak.
Ennek oldására sokan – akaratlanul – elkezdik kisebbíteni a másik sikerét. Nem a másik ellen, hanem saját maguk megnyugtatására.
Az irigység egyik leggyakoribb megjelenési formája a siker pillanatában bukkan fel. Nem feltétlenül nyílt rosszallásként, hanem szokatlan csendként, hangulatváltozásként vagy gyors témaváltásként. A másik öröme ilyenkor mintha személyes veszteséggé válna.
A bók, aminek éle van
Az irigység emellett kétértelmű dicséretek formájában is megjelenhet, talán ezt a legnehezebb felismerni. Ezek olyan mondatok, amik látszólag elismerést tartalmaznak, de közben finoman leértékelnek. Az ilyen megjegyzések után az ember gyakran furcsán érzi magát: elvileg megdicsérték, mégis marad benne egy diszkomfortérzés.
Az irigy emberek gondolkodása gyakran összehasonlításokra épül. Nem önreflexióról van szó, hanem folyamatos méricskélésről. Ha szóba kerül valaki sikere, azonnal megjelenik a saját eredmények hangsúlyozása, akkor is, ha az nem is kapcsolódik a konkrét témához.
Ez a viselkedés nem párbeszédet teremt, hanem pozícióharcot hoz létre.
Az egyik legárulkodóbb, jel, amikor valaki megkönnyebbülést érez mások kudarcánál. Ez persze nem nyílt öröm, de valahogy mégis kiül az illető arcára, ha egyébként méretes kő esik le a válláról azért, mert valakinek valami nem jött össze.
Amikor igazán számítana a jelenlét és a támogatás, az irigy ember gyakran eltűnik. Nem kritizál, egyszerűen semleges marad vagy elérhetetlenné válik. Ez a hiány sokszor hangosabb, mint bármilyen negatív megjegyzés.
Nem a megbélyegzés miatt, hanem önvédelemből. Azok a kapcsolatok, amelyeket csendes negativitás sző át, hosszú távon rombolhatják az önbizalmat és az önértékelést. Ha felismered a jeleket, könnyebb határokat húzni, elvárásokat újragondolni, és egészséges távolságot tartani. Az irigység emberi érzés, de nem kell, hogy irányítsa a kapcsolatokat.
(via)
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!