5 helyzet, amikor a csend többet ér bármilyen tanácsnál

Nem minden helyzet igényel reakciót. Még akkor sem, ha erre szocializálódtunk. Gyakran azért beszélünk, magyarázunk vagy reagálunk azonnal, mert a csendet kényelmetlennek érezzük – nem pedig azért, mert valóban van mit hozzátennünk.

Pedig vannak szituációk, amikor a hallgatás nem bizonytalanságot jelent, hanem érett jelenlétet. A csend nem passzivitást, hanem tudatos visszalépést. És sokszor éppen ilyenkor történik a legtöbb.

1. Amikor a másik nem megoldást, hanem teret kér

Egy fáradt barát, egy túlterhelt partner vagy egy kimerült kolléga gyakran nem tanácsra vágyik. Mi mégis azonnal megoldásokat kínálunk, mert ezt tartjuk hasznosnak.

Pedig sok esetben a legnagyobb segítség az, ha nem sietünk válaszolni. A csend ilyenkor nem üres, hanem befogadó. Nem lezár, hanem megtart. A másik érzi, hogy nem kell sietnie, nem kell jobban lennie, nem kell konklúzióra jutnia.

A csend ebben a helyzetben nem hiány, hanem tér.

2. Amikor te magad sem tudod még, mit gondolsz

Vannak pillanatok, amikor túl gyorsan verbalizálunk. Konfliktus után, döntési helyzetben vagy érzelmi túltelítettségnél gyakran beszélünk akkor is, amikor a gondolat még nincs készen.

A kimondás lezár. A csend viszont nyitva hagy. Időt ad arra, hogy a gondolat megérkezzen, letisztuljon, és ne egy pillanatnyi állapotból szülessen meg a válasz.

Ez a fajta hallgatás nem elkerülés, hanem önfegyelem.

3. Amikor a tested már előrébb jár, mint az elméd

Nem minden feszültség mentális. A tartós fáradtság, az ingerlékenység vagy az állandó nyugtalanság sokszor testi jelzés, nem gondolati probléma.

Ilyenkor a beszéd, az elemzés vagy a magyarázat csak tovább terhel. A test nem új információt kér, hanem ritmusváltást. Lassítást. Kevesebb ingert.

Vannak állapotok, amikhez nem gondolat, hanem csend kell.

4. Amikor nem új ingerre, hanem kevesebbre van szükséged

A legtöbb hétköznapi kimerültség nem azért alakul ki, mert rossz tartalmak vesznek körül minket, hanem mert túl sok. Értesítések, beszélgetések, zaj, elvárások, folyamatos reagálás.

Ilyenkor a csend nem luxus, hanem szűrő. Nem elvon a világtól, hanem visszaadja az arányokat. Segít eldönteni, mire van valóban szükség, és mi az, ami csak megszokásból maradt velünk.

Nem véletlen, hogy a csend ilyen erősen hat ránk. Egy, a Frontiers in Psychology folyóiratban megjelent kutatás szerint már rövid ideig tartó csend is mérhető változásokat idéz elő: csökkenti az idegrendszeri túlterhelést, javítja a hangulatot, és támogatja a mentális regenerációt. A vizsgálat arra is rámutat, hogy a csend nem üres állapot, hanem aktív feldolgozási tér, amiben az agy képes rendezni az ingereket és visszaállni egy kiegyensúlyozottabb működésre.

5. Amikor el kell menni ahhoz, hogy meghalld

Van az a pont, amikor a megszokott környezet már nem engedi meg a csendet. Nem azért, mert rossz, hanem mert minden működik benne – és éppen ezért fenntartja a zajt.

Ilyenkor nem feltétlenül  menekülni kell, hanem teret váltani. Olyan helyre kerülni, ahol a csend nem cél, nem gyakorlat, nem elvárás, hanem alapállapot.

via

Lépj ki a hétköznapok zajából, és találd meg a lelki egyensúlyt Srí Lanka varázslatos tájain! 

Ha úgy érzed, megszólított a belső utazás hívása, csatlakozz az Elle Spirit Camphez!

 
Részletes információk:

 
+36 30 999 4646

Morapitiye Katalin: kati@jetwing.hu

Tóth Adrienn: adrienn@jetwing.hu

Balogh Zelma: zelma.balogh@elle.hu