Mi van, ha nem veled van a baj? – így kezeld a problémás embereket

A pszichológus egy négylépéses útmutatót javasol a nehezen kezelhető ismerősök kezeléséhez. 

A problémás jelzőt gyakran használjuk olyanokra, akik nehezen illeszkednek be, konfliktusokat generálnak, vagy feszültséget keltenek a környezetükben. A valóság azonban ennél jóval összetettebb, mert egy ilyen személy nem feltétlenül rosszindulatú – sokkal inkább olyan viselkedési mintákat hordoz, amelyek hosszú évek alatt rögzültek benne, és amelyekkel valószínűleg ő maga is küzdelmet folytat. 

Sandra Sanchez pszichológus szerint a problémás viselkedés sokszor tanult reakció.

Nem mindenki azért okoz nehézséget, mert ártani akar másoknak. Nagy valószínűséggel egyszerűen nem tanult meg más módon kapcsolódni a világhoz

– magyarázza. A háttérben állhat gyermekkori minta, feldolgozatlan trauma, sőt akár neurodiverzitás (autizmus, ADHD, Tourette-szindróma és egyéb érzékenyebb idegrendszeri működések) is.

A problémás viselkedés jellemzői

Az ilyen személyek jellemzően a jelen pillanatban élnek, és elsősorban saját szükségleteikre koncentrálnak. Nehezen mérik fel tetteik hosszú távú következményeit, és gyakran hárítják a felelősséget. Döntéseik impulzívak lehetnek, érzelmi reakcióik pedig kiszámíthatatlanok, ami a természetesen a környezetére is hatással lehet. A családtagoknak, barátoknak vagy munkatársaknak alkalmazkodni kell hozzájuk, gyakran felrúgva a saját, kényelmes rutinjukat, ami idővel kimerültséghez és frusztrációhoz vezethet. Fontos azonban ismét hangsúlyozni, hogy a problémás viselkedés nem azonos a rossz szándékkal!

Amit nem szabad összekeverni vele

Nem minden nehéz ember problémás. Aki túlzottan gondoskodó, mindenki terhét magára veszi, vagy erősen védi a szeretteit, kívülről akár nehéz személyiségnek is tűnhet, mégis teljesen más motiváció vezérli. A különbség ott van, hogy mi volt a cél, és mi lett az eredmény. A problémás viselkedés újra és újra feszültséget okoz, és ritkán szolgálja mások javát.

Miért alakul ki ez a minta?

A konfliktuskereső vagy felelősséghárító viselkedés ritkán jelenik meg egyik napról a másikra. Gyakran olyan közegben erősödik fel, ahol ezekre a reakciókra nincs következmény, vagy ahol kifejezetten jutalmazzák őket. Az érzelmi önszabályozás hiánya, a toxikus minták normalizálása és a túl engedékeny környezet mind hozzájárulhatnak a kialakulásához. A változáshoz először felismerésre van szükség, ez azonban nem mindig történik meg magától. Sokszor egy nehezebb élethelyzet, veszteség vagy krízis indítja el az önreflexiót.

Lehet ezen változtatni valahogy? 

A jó hír az, hogy igen. Bár a problémás emberek gyakran tisztában vannak azzal, hogy nehézséget okoznak másoknak, sokszor hiányoznak az eszközeik a változáshoz. A pszichológus úgy véli, hogy a folyamat négy lépésre bontható: megállás, elemzés, változtatás és cselekvés. Ez tudatos munkát, időt és gyakran szakember segítségét igényli, de ha ilyen ember van a környezetedben, érdemes felhívnod erre a figyelmét. 

A környezet szerepe szintén kulcsfontosságú. Egy támogató, fejlődést ösztönző közeg jelentősen megkönnyíti a változást, míg egy toxikus közösség könnyen visszahúzhatja a régi mintákba – ezért is fontos a megértés a támogatás. 

Hogyan élj együtt egy nehéz személlyel?

Ha valaki a környezetedben próbál változni, nagyon fontos, hogy türelmes legyél vele. A fejlődés nem olyan, mint egy egyenes vonal, előfordulhatnak visszaesések. Az elfogadás nem jelenti a határok feladását, de segíthet abban, hogy közösen találjatok jól megfogható kompromisszumokat. A feszültségkeltő viselkedés komoly kihívást jelenthet a kapcsolatokban, de nem egy végleges állapot. Megfelelő önismerettel, támogatással és kitartással a káros minták átalakíthatók, és helyüket egészségesebb, kiegyensúlyozottabb viselkedés veheti át. Türelem!