Bizonyára senkinek nem ismeretlen az érzés, amikor valami kínos dolog történik velünk, és azt gondoljuk, hogy minden szempár ránk szegeződik. Ez nemcsak a tanult és öröklött dolgaink, de a reflektorfény-effektus miatt is van így.
Ha valamilyen hibát követünk el, akkor hajlamosak vagyunk azon aggódni indokolatlanul hosszú ideig, ki mit gondol rólunk. Pedig valószínűleg sokkal kevesebb figyelmet fordítanak ránk, mint gondolnánk. A reflektorfény-effektus megmagyarázza, miért van ez így.
Évekkel később is kísérthet bennünket egy-egy kínos szerencsétlenség vagy ostoba tévedés emléke. Hirtelen újra felszínre tör a szégyenérzet, és egy szinte már évtizedes emlék is képes újra zavarba hozni minket. Ez nemcsak, hogy egyáltalán nem segít rajtunk, általában túlbecsüljük azt is, hogy mások mennyire találnak kínosnak minket. Ez az úgynevezett reflektorfény-effektusnak köszönhető.
Az effektus megnevezése azt hivatott egyértelművé tenni, hogy nagyon erősen érezzük magunkon a reflektorfényt, ha valami olyan dolgot teszünk, vagy olyan dolog történik velünk, ami kínos, vagy annak érezzük. Pedig ez tévedés, mert a többiek általában nem veszik annyira könnyen és gyakran észre, ha összezavarodunk, rosszat mondunk, vagy éppen a külsőnket éri olyan dolog, ami ránk zavaró hatással lehet. Fejben ugyan mi vagyunk a reflektorfényben, a valóságban azonban túlbecsüljük, hogy környezetünk mennyire figyel ránk és érzékel bennünket.
A legtöbb ember többet foglalkozik önmagával, mint másokkal. A reflektorfény-effektus a kognitív torzítás egyik példája. A világról alkotott képünket, személyes tapasztalataink és sok más szubjektív tényező biztosítja, így hajlamosak vagyunk sokkal komolyabban venni magunkat, mint mások. Mivel azonban ez nem csak ránk, hanem a körülöttünk lévő emberek többségére is igaz, sokan elsősorban magukkal foglalkoznak, és sokkal kevésbé figyelnek mások hibáira, így a mieinkre is, mint azt általában gondolnánk.
Ez persze nem mindenkire egyformán igaz. Vannak emberek, akik általában többet észlelnek környezetükből, mint mások, vagy olyanok, akik empatikusabbak, ezért jobban tudnak együtt érezni másokkal. Ám általában mégis az az igazság, hogy a legtöbb ember komolyabban veszi magát – azaz jobban reflektorfénybe helyezi magát –, mint mások.
A reflektorfény-effektus hatását különböző tanulmányok igazolták. Egy 2007-es vizsgálatban a résztvevők egy memóriafeladatot kaptak. A kutatók azt mondták a résztvevők felének, hogy a beszélgetést rögzítik, a másik csoport viszont nem tudott a felvételről. Végül azok, akik azt hitték, hogy a gyakorlatot videóra veszik, sokkal zavarosabbak és bizonytalanabbak voltak, mint a többiek. Mindkét tanulmány világossá teszi, hogy gyakran tesszük függővé magunkat mások véleményétől és ítéleteitől, és hogy túlbecsüljük, mennyire érdeklődnek irántunk.
6 módszer, hogy több önszeretetet vigyél az életedbe
7 hatásos lépés a boldogság eléréséhez
Rítusok és közösségek: a vallás újabb formái a modern korban
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!