Kritikus gondolkodás, avagy ne zsigerből és megalapozatlanul alkossunk véleményt

Mit érdemel Milák Kristóf? Elismerést és hálát, vagy fikciókon alapuló fröcsögő kritikát? Mit tegyünk azokkal a sportolókkal, akik genetikájuk és szervi adottságaik miatt nem helyezhetők el a bináris rendszerben? Engedjünk dúlákat a várandósok mellé, vagy még a gondolat is ördögtől való? Melyik fogyókúrás ajánlás a legjobb? - dr. Ficzere Andrea, a Fogjunk Össze Alapítvány alapítójának írása. 

Mi alapján döntsünk a szépészeti beavatkozások típusa és a beavatkozást végző orvos személye mellett? Egyáltalán szükséges/indokolt-e, és ha igen, kinek és miért bármilyen plasztikai sebészeti intervenció? Milyen szakmai munka folyik a magyar kórházakban? Valóban többet kell nálunk várakozni a betegeknek, mint Nyugat-Európában vagy az Amerikai Egyesült Államokban? Valóban rosszabb az esélye a magyar betegeknek a gyógyulásra? Nagyon sokáig lehetne sorolni azokat a kérdéseket/témákat, amelyek ma a közvéleményt foglalkoztatják.

Sokszor és sok mindenben kell(ene) felelősen gondolkodni, dönteni, véleményt formálni. Sajnos ez egyre nehezebb. Megalapozatlanul, kritikátlanul, ráadásul nagyon hangosan kiabáljuk bele az éterbe a – sokszor senki által nem kért és nem várt – véleményünket. Miért? Milyen alapon? És ha már tesszük, milyen folyamat előzi meg a kinyilatkoztatást? Mennyire vagyunk tájékozottak a témában? Honnan szerezzük az információkat? Milyen elvek mentén elemzünk és döntünk? 

Tisztában vagyunk azzal, hogy mennyire veszélyes, és milyen következményei vannak ennek a minden fórumot elözönlő, bárkit, gyermeket és felnőttet egyaránt elérő gondolatcunaminak? 

A társadalmak bölcsebb tagjai egyre inkább támogatják a kritikus gondolkodás folyamatát, amelynek során evidenciákra, megfigyelésekre, megfelelő argumentációkra támaszkodva gondolkodunk, illetve alkotunk véleményt. Előtérbe helyezzük a rációt, teret adunk a szkeptikus kérdéseknek és az elfogulatlan elemzésnek. Muszáj (lenne) fegyelmezetten, önmagunkat figyelve és ellenőrizve, ha kell, a gondolatmenetünket és a kialakított véleményünket módosítva, megfontoltan, nem kapkodva működnünk. Persze nagyon könnyű ezt így leírni. 

Kritikus gondolkodás az ókortól napjainkig

Elsőként Platón (i.e. 428–347) volt az, aki felhívta a figyelmet a kritikus gondolkodás fontosságára, aki szerint Szókratész (i.e. 470–399) tanításai az első dokumentált példák erre az attitűdre vonatkozóan. Szókratész vallotta, hogy akkor tudunk értékes életet élni, ha alapvetően kíváncsiak vagyunk, a különböző helyzetekben kritikus kérdéseket teszünk fel, alaposan megvizsgáljuk a rendelkezésünkre álló tényeket, végül pedig a véleményalkotást is kellő kritikával végezzük. 

Az elmúlt évezredekben a definíció némileg módosult. Robert Ennis, a Critical Thinking c. könyv szerzője szerint a kritikus gondolkodás során fegyelmezett és gyakorlott módon alkotunk valamiről fogalmat. Fontosnak tartja, hogy a rendelkezésre álló, vagy a megfigyelés, tapasztalat, reflexió, következtetés vagy kommunikáció által generált információkat szintetizálva építsük be a véleményünkbe, ugyanakkor elismeri, hogy ez a folyamat figyelmet és jelentős agyi tevékenységet igényel. 

A folyamatnak a következő fontos elemei vannak:

• tisztázni, mi az adott (gondolkodási) folyamat célja és kontextusa;
• megkérdőjelezni és elemezni az információk forrásait;
• értékelni a mások által megfogalmazott érveket;
• átgondolni a saját érveinket;
• végül megalkotni a saját véleményünket

Figyelembe véve a fentieket talán kimondhatjuk, hogy az oktatás is profitálna abból, ha erre a hozzáállásra ösztönöznénk a gyermekeket, mivel a tanulók agyfunkciói, valamint a szövegértésük is sokkal jobban fejlődik, ha a fentiek szerint tanulnak meg gondolkodni.  

Hol érdemes alkalmazni a kritikus gondolkodást? 

Az angol és a walesi iskolarendszerben A-level, azaz haladó szinten vehetik fel a 16-18 éves diákok a Critical Thinking nevű tantárgyat, ami néhány egyetem esetében előnyt jelent a továbbtanulás során. Qatarban is van arra példa, hogy a hagyományos oktatási programtól eltérően középiskolában oktassák a kritikus gondolkodás – problémamegoldás – csapatmunka hármasának fontosságát. 

Természetesen az egészségügyben is nagyon hasznos ez a gondolkodásmód, orvosi és szakdolgozói szinten egyaránt. Fontos, hogy józanul, a fontos részekre koncentrálva elemezzük a betegek adatait, a korábbi orvos–beteg találkozás és vizsgálati eredmények dokumentumait. Nem szabad, hogy egy esetleges korábbi téves vélemény félrevezessen bennünket. Nem szabad vakon követni a mások által felállított diagnózist, a már leírt vizsgálati és terápiás javaslatot. Hinnünk kell a saját tudásunkban, józanságunkban, tisztánlátásunkban. Muszáj kritikus kérdéseket feltennünk, és nemcsak a mások véleményével, hanem a saját gondolatmenetünkkel kapcsolatban is fenntartásokat kell megfogalmaznunk, legalábbis addig, amíg azok objektív módon nem nyertek bizonyítást.

És végül, ha lehet, térjünk vissza a bejegyzés első bekezdésére. Álljunk meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el azon, vajon mi hogyan működünk. Mennyire vagyunk józanok és kritikusak a különböző felületeken olvasható cikkekkel, anyagokkal, bejegyzésekkel, képanyagokkal kapcsolatban. Mennyire hisszük el azt, amit látunk, hallunk, olvasunk. Mennyire vesszük mindezt készpénznek, és adjuk tovább anélkül, hogy utánamennénk a valódiságának és a tartalom helyességének. Szerintem van ebben mit fejlődnünk, pláne úgy, hogy közeleg – sőt, talán már meg is érkezett – az a világ, amikor a mesterséges intelligencia visszaél az arcunkkal, hangunkkal, szakmai és emberi életutunkkal, és olyan tartalmakat közöl rólunk/velünk, amihez semmi, de tényleg semmi közünk nincs. Soha ennyire nem kellett még figyelmesen, óvatosan, józanul közelítenünk azokhoz a dolgokhoz, amelyek szembe jönnek velünk a különböző felületeken. 

Felhasznált irodalom:

Visser, Jan; Visser, Muriel (2019). Seeking Understanding: The Lifelong Pursuit to Build the Scientific Mind. Leiden: Brill. 233. o.

Stanlick, Nancy A.; Strawser, Michael J. (2015). Asking Good Questions: Case Studies in Ethics and Critical Thinking. Indianapolis: Hackett Publishing. 6. o.

Ennis, Robert H. (2015), "Critical Thinking", The Palgrave Handbook of Critical Thinking in Higher Education. Palgrave Macmillan.

https://en.wikipedia.org/wiki/Critical_thinking#Habits_or_traits_of_the_mind

Lau, Joe; Chan, Jonathan. "[F08] Cognitive biases". Critical thinking web. Retrieved 1 February 2016.

Forrás: Fogjunk Össze Alapítvány