A közösségi média igazi veszélye: magány, AI-szerelem, empátia hiány

A digitális világ egyszerre kínál óriási lehetőségeket és hordoz súlyos kockázatokat a szakértő szerint. 

A közösségi média sokakat elszigetel, a magány és az empátiahiány nő, miközben a mesterséges intelligencia egyre közelebb kerül az emberi kapcsolatok világához – barátként, terapeutaként, sőt akár partnerként is. Ezekről beszélgettünk Dr. Ali Fenwick viselkedéstudományi szakértővel a Brain Bar Budapesten. Dr. Fenwick a Hult International Business School professzora, nemzetközileg elismert viselkedéstudományi és szervezeti pszichológia szakértő. Kutatásai a szokások, a digitális technológia és az emberi kapcsolatok összefonódására fókuszálnak. Nemcsak akadémiai munkáiról ismert: a TikTokon több százezren követik.  

 
Social distancing vagy physical distancing?

A COVID-járvány idején sokat hallottuk a „social distancing”, közösségi távolságtartás kifejezést. Dr. Ali Fenwick szerint ez félrevezető volt, így fogalmaz erről: 

Mi emberek szociális lények vagyunk. Amikor nem érezzük magunkat biztonságban, kapcsolódni akarunk másokhoz. Ezért sokkal helyesebb lett volna a physical distancing, azaz a fizikai távolságtartás: fizikailag távol, de szociálisan közel.

Ez a rossz szóhasználat szerinte hozzájárult ahhoz, hogy sokan a mai napig inkább online látszatkapcsolatokba menekülnek ahelyett, hogy személyesen találkoznának.

Digitális higiénia és a figyelemgazdaság

Fenwick hangsúlyozza: a mobiltelefon nélkülözhetetlen eszközzé vált – fizetünk vele, utazásokat foglalunk, dolgozunk rajta. És ennek következtében a képernyőidőnk folyamatosan nő, az életünk hatalmas százalékát tölti ki az okoseszközök és a közösségi média világában eltöltött idő. „A technológia persuasive technology-ként (meggyőző, kondicionáló technológiaként) működik: szokásokat épít belénk, neurológiailag kondicionálja a viselkedésünket. Úgynevezett figyelemgazdaságbanban élünk: minden arról szól, hogyan tartsanak minket minél tovább a képernyő előtt.”

Megoldásként két dolgot emel ki a szakember. Egyrészt egészséges kapcsolatot a telefonnal: tudatosítani kell, hogy a közösségi média nem helyettesíti a valódi viszonyokat. A másik az offline aktivitás:

Menjünk ki, sétáljunk, mozogjunk, alakítsunk ki egészséges szokásokat, mert csak így tudjuk megőrizni a társas képességeinket.

Kapcsolatok és konfliktusok – amit nem tanít meg a Facebook

„Minden hosszú távú kapcsolat velejárója a konfliktus. A szeretet nemcsak a jó dolgok elfogadását jelenti, hanem a másik hibáival való együttélést is” – mondja Fenwick. Az online világ azonban mást tanít: ha valaki nem tetszik, töröljük, blokkoljuk. „Ez a viselkedés beszivárgott az offline világba. A barátokat is könnyebben elengedjük, ami óriási kár.” A társadalmi üzenetek pedig sokszor erősítik ezt az attitűdöt: „ha nem szolgál téged, engedd el, még a családtagjaidat is.” Fenwick szerint bizonyos szintig hasznos az önérvényesítés, de túlzásba víve veszélyes, mert elszigetel.

A magányjárvány és az empátia hiánya

Fenwick szerint a magány különösen a fiatalok körében terjed, és a közösségi média egyik következménye az empátia gyengülése is. „A túlzott dopamin-stimuláció érzéketlenné tesz. Az extrém online tartalmak miatt egyre kevésbé tudunk együttérezni másokkal.” Egy sokkoló példát is említ:

Egy ukrán lányt megszúrtak a New York-i metrón. A mellette ülő nő csak ránézett, majd elsétált, anélkül hogy hívta volna a mentőket. Hol van az empátia? Hol van az emberiesség?

AI, mint társ és terapeuta – lehetőség vagy veszély?

A beszélgetés másik fontos témája a mesterséges intelligencia volt. Fenwick szerint az AI egyre nagyobb szerepet játszik a társas életben és a mentális egészség területén is. „Az AI nem helyettesíti a terápiát. Ha terápiára van szükséged, menj szakemberhez. Ugyanakkor világszerte sok embernek nincs hozzáférése mentálhigiénés segítséghez – számukra az AI átmenetileg támasz lehet.”

Egy friss tanulmányról is beszélt, ahol egy LLM-alapú (nagy nyelvi modell - az AI egy típusa, ami különlegesen magas szinten képes az emberi nyelvet és kommunikációkat utánozni) terápiás chatbotot hasonlítottak össze humán terapeutákkal.

A legmegdöbbentőbb az volt, hogy a résztvevők a terápiás szövetséget – az empátia és megértés szintjét – a chatbotnál magasabbra értékelték, mint az emberi terapeutánál.

Fenwick szerint ez azt jelzi, hogy az LLM-ek a jövőben fontos szereplői lehetnek a terápiának, de ehhez további kutatások kellenek.

Szerelem AI-val – természetes evolúció?

Fenwick az új könyvében a „szerelem mesterséges intelligenciával” témáját is vizsgálja. „Sokan furcsának tartják, ha valaki érzelmileg kötődik egy chatbothoz. Pedig ez nem újdonság: mindig is kialakítottunk egyoldalú, úgynevezett paraszociális kapcsolatokat – filmek hőseivel, hírességekkel. A különbség az, hogy az LLM-ek annyira emberiek, hogy az interakció valódi kapcsolatnak tűnik.” A szakember szerint ez nem feltétlenül káros. „Nem baj, ha valaki kötődik egy AI-hoz, amíg egészséges keretek között teszi.” A veszély akkor kezdődik, ha valaki „ideális partnert” kreál, aki soha nem mond ellent, és nem készteti arra, hogy kilépjen a komfortzónájából.

A valódi szerelem nemcsak a szép részekről szól. Meg kell tanulnunk szeretni a másik hibáit is, mert ezek tartják a legfontosabb tükröt tartanak elénk.