Az énidő alapvető mentális szükséglet.
Ha néha úgy érzed, muszáj egyedül lenned – a párod, a gyerekek vagy a barátaid nélkül – könnyen jöhet a bűntudat: önző vagyok? rossz anya? rossz partner? A válasz nagyon egyszerű: nem. Az énidő ugyanis rendkívül fontos, sőt a pszichológusok és agykutatók szerint szó szerint átírja az agyműködésed.
Bármennyire is döbbenetes, de az agyad nem arra lett kitalálva, hogy napi 24 órában reagáljon: üzenetekre, e-mailekre, kérésekre, sírásra, meetingekre, értesítésekre. Ilyenkor a stresszrendszer folyamatosan be van kapcsolva, a prefrontális kéreg – ami a fókuszért, döntéshozásért, önkontrollért felel – egyszerűen elfárad. Ilyenkor:
Amennyiben ezeket tapasztalod magadon, akkor egy kis tudatos egyedüllét nagyon sokat segíthet. Fontos, hogy az agyad időről időre egy kicsit megpihenjen, visszaálljon az ún. alapállapotba. Az alap üzemmód azért fontos, mert ilyenkor születnek a legjobb ötletek és ekkor teszed helyre a nap történéseit, amennyiben ez elmaradt az hosszú távon mentális kimerültséghez, kiégéshez vezethet.
Amikor egy kicsit kiszállsz a folyamatos készenléti módból, a kortizolszint szépen lassan csökken, a „riasztórendszerért” felelős amygdala megnyugszik. Ezért érzed magad egy séta, egy tea vagy egy forró fürdő után könnyebbnek, nem csak lelkileg, hanem biológiailag is.
Az agyadnak kell az üresjárat: ha a nap minden percét kitöltöd ingerrel (telefon, zene, sorozat, beszélgetés), nem hagysz helyet annak, hogy a gondolataid lecsendesedjenek. Rövid, csendes szünetek után viszont
Nem véletlenül jutnak eszünkbe a legjobb ötletek zuhanyzás közben vagy hazafelé a buszon, amikor végre nem csinálunk semmit.
A folyamatos pörgés, listák, határidők és mások igényei hosszú távon kiégetnek, akkor is, ha úgy érzed, hogy te „csak teszed a dolgod”. Az énidő egész egyszerűen szükséges, kicsit olyan, mint egy rendszeres karbantartás. Ha időről időre töltődsz, kisebb az esélye, hogy egyszer csak teljesen összeomlasz, sírva a konyhapadlón vagy az irodai mosdóban.
Az igazság az, hogy az énidő nem feltétlenül jelent hosszú órákat, néha már pár percnyi elcsendesedés is sokat segíthet. A szakértők szerint a rendszeresség fontosabb, mint az, hogy mennyi ideig tart. Napi néhány percnyi meditáció, jóga, séta, olvasás vagy csak egyszerű csendben befelé figyelés is rendkívül hasznos lehet.
Az énidő egyik legnagyobb akadálya, hogy mindenki más fontosabbnak tűnik, mint te. Itt jön képbe a határhúzás, amit el lehet kezdeni apró lépésekben is, például határozd el, hogy a napod első 10 percében egyszerűen nem válaszolsz üzenetekre vagy döntsd el, hogy lefekvés előtt fél órával már nem dolgozol, nem szervezkedsz, nem egyeztetsz időpontokat.
Ez elsőre önzésnek tűnhet, de valójában arról szól, hogy te is ember vagy, nem csak valaki más háttérmunkása.
Ha mindent és mindenkit beírsz a naptáradba, de magadat soha, borítékolható, hogy az énidő mindig le fog maradni a listáról. Próbáld ki, hogy:
konkrét időpontot blokkolsz: pl. „19:30–19:50 – énidő”.
Ezt kezeld úgy, mint egy fix programot, mondjuk egy megbeszélést, amit nem mondasz le az utolsó pillanatban. Fontos tudnod, ha te magad nem veszed komolyan a saját pihenésedet, mások sem fogják.
Az énidő nem arról szól, hogy kivonod magad az életedből, hanem éppen ellenkezőleg: visszatérsz önmagadhoz, hogy utána jobban tudj jelen lenni a többieknek is. Hidd el, nem vagy önző, ha szükséged van magadra. Ez nem kényeztetés, hanem karbantartás, ami a mentális egészséged szempontjából nélkülözhetetlen.
(via)
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!