Furcsa dolgot állít egy tanulmány – tényleg ekkor kezdődik valójában a felnőttkor?

Egy új kutatás szerint a felnőttkor valójában 32 évesen kezdődik. 

Ha eddig úgy érezted, hogy „kicsit későn érő típus” vagy, akkor van számodra egy jó hírünk, ugyanis a tudomány szerint ez valójában teljesen rendben van. A Cambridge-i Egyetem idegtudósai szerint az agyunk fejlődése jóval tovább tart, mint ahogy azt korábban gondoltuk, és a valódi felnőttkor igazából csak nagyjából 32 évesen kezdődik.

Meglepő eredmények

A Nature Communications folyóiratban megjelent kutatásban 3802 ember agyát vizsgálták, újszülöttkortól egészen 90 éves korig. A kutatók azt nézték, hogyan változik az agy „huzalozása”, vagyis az idegpályák kapcsolódása az évek során, és ennek alapján öt nagy életszakaszt különítettek el:

• Gyerekkor: születéstől körülbelül 9 éves korig
• Serdülő- és ifjúkor: 9–32 év
• Felnőttkor: 32–66 év
• Korai öregedés: 66–83 év
• Késői öregedés: 83 éves kortól

Miért pont 32?

A kutatás vezetője, Dr. Alexa Mousley szerint kb. 32 éves korunkban történik a legnagyobb „irányváltás” az agy hálózatában. Ez az a pont, amikor az idegpályák szerkezete stabilabb, ún. „felnőtt üzemmódba” kapcsol, és lezárul az a hosszú, rugalmas, sok szempontból kaotikus érési folyamat, amit eddig csak kamaszkorhoz kötöttünk. 

Drasztikus fordulatok nélkül

A kutatás szerint 32 és 66 éves korunk között az agy szerkezete jóval stabilabb, nincsenek olyan drasztikus „fordulópontok”, mint gyerekkorban vagy serdülőkorban, vagyis ebben az időszakban már nem változunk olyan vadul, mint korábban. Ez persze nem azt jelenti, hogy 32 éves korunk után nem fejlődünk, vagy nem tudunk változni, csak arról van szó, hogy a nagy idegrendszeri ugrások ekkorra lezajlanak, és egy stabilabb, kiszámíthatóbb időszakba lépünk.

Több szempontból is fontos

A kutatók szerint az, hogy ilyen jól kirajzolódnak ezek az „agy-korszakok”, több szempontból is fontos: egyfelől érthetőbbé válik, miért vagyunk mások 25 évesen és 35 évesen, még akkor is, ha a társadalom mindkét korra simán azt mondja: „felnőtt”. Másfelől segíthet jobban megérteni, miért alakulnak ki bizonyos tanulási nehézségek gyerekkorban,vagy miért vagyunk fogékonyabbak bizonyos betegségekre, például demenciára az időskor egyes szakaszaiban. A korai harmincas éveket a kutatók tehát kulcsfontosságú fordulópontnak tartják, mert ez az az időszak, amikor az agy egyszerre még rugalmas, de már elég stabil ahhoz, hogy hosszú távú mintákat rögzítsen, legyen szó gondolkodásról, szokásokról vagy életvezetésről.

Szóval mikor kezdődik a „felnőtt élet”?

Sokan érzik úgy, hogy a húszas éveik inkább keresgélésről, kísérletezésről, próbálkozásokról szólnak, váltásokkal, kitérőkkel, újratervezésekkel. A Cambridge-i kutatás tulajdonképpen tudományos pecsétet tesz erre az érzésre, bizonyítva, hogy teljesen rendben van, ha 28 évesen még nem érzed magad „kész felnőttnek”. Vagyis ha legközelebb azon gondolkodsz, hogy „bezzeg anyáink ennyi idősen már…”, akkor jusson eszedbe, a te agyad valószínűleg még egy teljesen más fejlődési fázisban volt 20–25 évesen, mint az övék. A társadalmi elvárások lehet, hogy nem frissültek ilyen gyorsan, de az idegtudomány szerint bőven belefér, ha az igazi felnőttséget csak a harmincas éveid elején kezded valóban érezni.

(via)