Kivonulni a civilizációból

A 21. század nagyvárosi lakói egyre nagyobb számban keresik az alkalmat arra, hogy kilépjenek megszokott életük keretei közül.

Christopher Knight sosem akart vezető hírré válni a világlapokban. Éppen ellenkezőleg, leghőbb vágya volt eltűnni a világ szeme elől. A biztonságtechnikai berendezésekkel foglalkozó amerikai fiatalember húszéves korában se szó, se beszéd bepakolt néhány alapvető dolgot a hátizsákjába, leparkolta az autóját egy elhagyatott erdei úton, odadobta a slusszkulcsot a sebváltó mellé, és nekivágott a rengetegnek. Egyetlen célja volt: egyedül lenni, megszabadulva minden emberi kapcsolattól. Mindez huszonhét évvel ezelőtt történt, és Knight még ma is boldogan élne saját kezűleg barkácsolt kunyhójában a maine-i erdők mélyén, ha végül el nem kapják a rendőrök. Modern remetének lenni ugyanis nem ütközik Maine állam törvényeibe, lopni azonban igen, márpedig a férfi szakmai ismereteit felhasználva magányosan álló hétvégi házakba tört be rendszeresen, hogy ennivalót szerezzen magának.

Mikor végül lebukott, pillanatokon belül ötszáz újságíró kért tőle interjút, felbukkant a színen egy dokumentumfilmes csapat, és a sztorija Az idegen az erdőben (Michael Finkel: The Stranger in the Woods) címmel nemrégiben könyv formájában is megjelent. Mindenki tudni akarta, mi a titka a világ legsikeresebb remetéjének, aki huszonhét éven át teremtett lélekkel nem találkozott. „A vágyaim eltűntek. Nem vágytam semmire. Még nevem sem volt. Romantikus kifejezéssel élve tökéletesen szabad voltam” – fogalmaz a könyvben Knight, akinek nagy esélye van rá, hogy megihlesse Holly­woodot, hiszen az elvonulás témája manapság óriási népszerűségnek örvend. Reese Witherspoon például ezer kilométert gyalogolt a Vadonban, míg Viggo Mortensen legutóbbi filmjében, a Captain Fantasticban civilizációellenes apukaként hat gyereket próbált meg felnevelni nomád körülmények között, valahol az Egyesült Államok északnyugati régiójának erdőségeiben. Mindkét film valós történeten alapul, ahogyan világszerte mind többen vágynak rá, hogy rövidebb-hosszabb időre kilépjenek a megszokott életükből, és menedéket találjanak távol a hétköznapoktól: zarándokúton, kolostorban, ashramban, hegyek között, isten háta mögötti faluban.

„A társadalomból való kivonulás mindig létezett, ám a mostaniak a korábbiaktól eltérő jellegűek – mondja Zsolt Péter szociológus. – A középkorban a szaporodó szektákat nagy kolóniaalkotó hajlandóság jellemezte, de a tanító rendektől a némasági fogadalmat igénylő szerzetesrendekig az egyház által elfogadott rendek is számtalan esélyt kínáltak rá, hogy kivonhassa magát a feudális világból az, aki erre késztetést érzett. Ezek a lehetőségek a társadalmi mobilitás csatornáit is jelentették; nem állítanám, hogy a középkorban egy tehetséges parasztgyereknek kevesebb esélye lett volna az érvényesülésre, mint ma az isten háta mögötti faluban születő okos cigány gyereknek. A szerzetesség nem járt feltétlenül együtt azzal, hogy az illetőnek pappá kell válnia, lehetett belőle tudós is vagy tanító. Minderre nemcsak a nyugati, hanem más kultúrákban is akadt példa. A mai trend esetében az alapvető különbség az, hogy míg régebben az ilyen döntés teljes életre szóló elköteleződést jelentett, amit persze adott esetben később megváltoztathattak, addig ma az a ritka, ha valaki végérvényesen hátat akar fordítani a civilizációnak. Erre pedig rárakódik az a jelenség, hogy ha valami ideiglenes, azt elkezdi felszívni a piac, és üzletet csinál belőle. Manapság a spirituális élményre vágyó emberek nem a görög kolostorokba állnak be remetének, hanem elmennek meditálni egy indiai guruhoz egy évre, és a guruk, akik 30 éve még nem kerestek ezen, most ebből élnek.”

(...)

Az élményevidenciát – azt a virtuális és tényleges világban egyre több területen megjelenő elvárást, amikor a fogyasztó azt akarja, hogy szórakoztassák és élményekkel gazdagítsák – a Trendinspiráció Műhely munkatársai a megatrendek között tartják számon. A név olyan, hosszú távon érvényesülő, az életünket átfogó módon befolyásoló, kikerülhetetlen globális jelenségeket takar, amelyek jól tükrözik életünk kereteinek változását, és az elvonulásbiznisz klasszikus példa erre. A népszerű zarándokútvonalakon jövedelmező iparággá vált a gyaloglók szükségleteinek kiszolgálása, különféle szintű szállásoktól és étkezési lehetőségektől kezdve egészen a taxiig, amely végigviszi a kényelmes zarándokot Szent Jakab útján. Németországban számos, egyébként működő kolostorba csekkolhatunk be egy hétre, de akár egy évre is, ha úgy érezzük, válságba került az életünk, új utat keresünk, vagy csak tanulni akarunk, diplomamunkát, esetleg könyvet írni. Ha már ott vagyunk, eldönthetjük, részt veszünk-e a szertartásokon, kérünk-e lelki gondozást, vagy inkább csak a teljes ellátást és adott esetben a wellnesskínálatot élvezzük. Világszerte új generációs, wellness retreat, azaz „menedék” névre hallgató luxushotelek ismerték fel az új igényeket, így például mehetünk jógázni Kubába, de megújulást keresve eltölthetünk egy hetet az egészséges bioételek, a személyre szabott edzésprogram és a napi masszázs jegyében olyan divatossá váló helyeken, mint Botswana, Nicaragua vagy Dominika.

(...)

szöveg: Mörk Leonóra