Egyedül lenni és magányosnak lenni nem ugyanaz – és ez fontosabb, mint gondolnád

A magány egyik legnehezebb része, hogy kívülről nem mindig látszik.

Amikor a magányról beszélünk, akkor sokan automatikusan azt gondolják, hogy az érintett személy fizikailag is egyedül van: nincs párkapcsolata, kevés barátja van, ritkán találkozik másokkal, vagy nem tartozik erős közösséghez. Pedig a magány ennél jóval összetettebb érzés. Lehet valaki társaságban, párkapcsolatban, családban vagy munkahelyi közegben is mélyen magányos, ha közben úgy érzi, senki nem látja igazán vagy hallgatja meg. 

Biztonság és kölcsönösség 

Friss kutatások szerint nem pusztán az számít, hány ember vesz körül minket, hanem az is, hogyan éljük meg ezeket a kapcsolatokat. Két embernek lehet nagyon hasonló társas hálója, mégis teljesen más mértékben érezhetik magukat magányosnak. Vagyis a kérdés nem csak az, hogy vannak-e emberek az életedben, hanem az is, hogy ezekben a kapcsolatokban valódi biztonságot, kölcsönösséget és kapcsolódást tapasztalsz-e.

A magány nem mindig a kapcsolatok hiányáról szól

A magány egyik legnehezebb része, hogy kívülről nem mindig látszik. Valaki lehet társaságkedvelő, aktív, sok ismerőssel körülvett ember, mégis úgy érezheti, hogy belül teljesen egyedül van. Más viszont élhet visszafogottabb társas életet, kevesebb kapcsolattal, mégsem tapasztal erős magányt, mert azok a kötelékek, amelyek jelen vannak az életében, biztonságosak és mélyek. Ezért nem mindig az a megoldás, hogy „találkozz több emberrel” vagy „járj többet társaságba”. Persze a társas kapcsolatok fontosak, de önmagában a mennyiség nem feltétlenül gyógyítja a magányt.

Ha a kapcsolatok felszínesek, egyoldalúak vagy érzelmileg nem biztonságosak, akkor akár sok ember között is megmaradhat az elszigeteltség érzése.

Egyedül lenni akár feltöltő is lehet

Sokan nem tesznek különbséget a magány és az egyedüllét között, holott ez nagyon fontos lenne. Az egyedüllét önmagában nem rossz, sőt, sokak számára kifejezetten szükséges ahhoz, hogy regenerálódjanak, gondolkodjanak, alkossanak vagy egyszerűen visszataláljanak önmagukhoz. Az egyedül töltött idő akkor lehet pihentető, ha nem elhagyatottságként éled meg, hanem saját döntésként. Ha azt érzed, hogy van hová és kihez visszakapcsolódnod, akkor az egyedüllét nem fenyegető, hanem tápláló lehet.

Önmagaddal is érdemes kapcsolódni

Az önmagaddal való kapcsolat erősítése ráadásul nem önzőség. Azt jelenti, hogy jobban érted a saját értékeidet, vágyaidat, félelmeidet és határaidat. Ha tisztábban látod, milyen ember szeretnél lenni, milyen kapcsolatokat keresel, és mi az, ami már nem fér bele számodra, könnyebben tudsz másokhoz is hitelesen kapcsolódni.

A minőség számít igazán

A magány egyik legfontosabb tanulsága, hogy a kapcsolatok száma önmagában nem garancia a kapcsolódásra. Lehet valakinek sok ismerőse, mégis érezheti magát láthatatlannak. És lehet valakinek csak néhány közeli embere, mégis mélyen megtartottnak érezheti magát. Ezért érdemes a minőségre figyelni, azokra a kapcsolatokra, amelyekben nem kell állandóan bizonyítanod. Ahol megoszthatod a gondolataidat anélkül, hogy rögtön kijavítanának, kicsinyítenének vagy elfordulnának. Ahol nemcsak jelen vannak melletted, hanem valóban figyelnek is rád.

(via)