Építsük vissza jobban!

Bizonytalan időkben különösen fontos, hogy merjünk nagyobb távlatokban gondolkodni. Hazai szakemberek prognózisai arról, milyen trendekre, lehetőségekre és kihívásokra számíthatunk 2030-ig az életünket alapvetően meghatározó területeken.

 

Politika

Lakatos Júlia politológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ nemzetközi igazgatója

A 90-es évek végén azt hittük, hogy a liberális demokrácia térnyerése és a telekommunikációs eszközök elterjedése egyetlen globális faluvá változtatja a világot. Nem lesz többé éhező gyermek Afrikában, búcsút mondhatunk az elnyomó diktatúráknak, és bárhonnan irányíthatjuk vállalatunkat. Uralkodó világképünk tehát a geopolitikai egyensúly megváltozására, a globális kereskedelem átalakulására, és a technológia rohamos fejlődésére épült. Az ezredfordulóig úgy tűnt, így is lesz, amikor is sorozatos
válságok kezdték ki ennek a világképnek a hitelességét. Két évtizednyi kifáradási tünettel a hátunk mögött ezért ma számtalan kérdést kell feltennünk, ha a jövőt kémleljük. Vajon a populizmus évtizede jön, vagy a (liberális) demokrácia reneszánsza?; Ki (lesz) a világ ura?; A technológiai fejlődés elősegíti majd a demokratikus fejlődést, vagy épp ellenkezőleg?

Míg a 90-es éveket követően egyértelmű volt az Egyesült Államok vezető szerepe, az elkövetkező évtizedet a geopolitika visszatérése fogja meghatározni. De nemcsak az a kérdés, hogy egy egymással versengő, multipoláris világ alakul ki, esetleg kiemelkedik néhány domináns szereplő, hanem, hogy milyen szerepe lesz a nemzeteknek akkor, amikor magánvállalatok olykor képesek nagyobb befolyást gyakorolni a világ menetére, mint egyes országok vezetői? A nem állami szereplők politikai befolyása a jövőben egyre nagyobb jelentőséggel fog bírni, ahogyan a technológia szerepe is. És itt nem csak arról van szó, hogy nem egyértelmű, hogyan hat a demokráciára, ha egy közösségimédia-szolgáltató el tudja némítani az Egyesült Államok elnökét. Régóta tudjuk, hogy nem biztos, hogy jót tesz a társadalomnak, ha mindenben kiszolgálják az ízlését, azt azonban még nem, hogy a mesterséges intelligencia például a nagy testvért, a gépek lázadását vagy valamilyen egyéb disztópiát szabadít-e el. Netán a jóllét új szintjét teremti meg, és egyenértékű lesz az ipari forradalom hatásaival?

Úgy tűnhet, több a kérdés, mint a válasz, de egyvalami biztos. A demokrácia évezredek óta fejlődésben van, még akkor is, ha ez nem folyamatos. A hullámvölgyek idővel újabb löketet adnak a továbbfejlődéshez. Ennek fényében nem a 90-es évek liberális demokráciája fog helyreállni, hanem valamiféle módosult változata. Ez az átmeneti időszak elképzelhető, hogy tovább tart majd egy évtizednél, azonban addig is várhatóan mérséklődik a populizmus világszerte, és az ideológiai kérdések felől inkább a társadalmi egyenlőtlenségek, a szociális kérdések felé fordul.

Technológia

Heal Edina digitális és kommunikációs szakember, az Egyenlítő Alapítvány alapítója, korábban a Google magyarországi vezetője

A 21. század csak most kezdődött el, 2020-ban és nem 2000-ben. Ennek oka a Covid által felgyorsított digitális átállás. Mert bár vásárolhattunk online már évtizedek óta, mégis a világon nagyon sokan csak tavaly szoktak igazán rá, és bár videókonferenciázni is lehet már több mint 10 éve, a legtöbb cég komolyan csak 2020-ban állt át erre a kommunikációs formára. A munkavégzés otthonba szorulása sokkal fundamentá­lisabban változ­tatta meg az életünket, mint az első ránézésre látható. Kb. 8 éve beszélgetünk a gig gazdaságról, arról, hogy nem egy cégnek, hanem külön projekteken, sok különböző megbízónak fogunk dolgozni a jövőben, de egy pandémia kellett hozzá, hogy ez valóság lehessen. Ezzel a lehetőséggel egyébként sokkal több tehetséges munkaerőhöz jutnak hozzá a cégek is, hiszen már nemcsak a városukban, a környezetükben kereshetik a következő munkaerőt, hanem világszerte. Nagyobb lesz a merítés, jobb lesz a minőség, ami felpörgeti az innovációt.

Ebben az évtizedben is hatalmas technológiai fejlődésnek leszünk szemtanúi: beindul az űrutazás, és ha mi még nem is ülhetünk majd rögtön űrhajóra, tehetősebb embertársaink ezt már megtehetik. A drónok és önjáró eszközök sokat fognak fejlődni, kisebbek és hatékonyabbak lesznek, és tényleg lehet, hogy a meleg ebéd már ezeken érkezik haza vagy a parkba, ahol éppen dolgozunk.

Többet fogunk foglalkozni a környezetünkkel is, és csak remélhetjük, hogy nem lesz késő. Már létezik az a technológia például, ahol a ruhafesték fotoszintetizál, és ezzel elnyeli a káros szén-dioxidot a levegőből. Mennyire jó lenne, ha már mind ilyen ruhákat hordanánk! A Clevercup nevű kávéspohár ismeri a kedvenc kávéd, előre megrendeli és fizethetsz is vele. Ja, és természetesen nem dobod el, újra és újra használod! Fantasztikus lenne, ha az utcai világítást a Nap adná végre, és ha lépteinkkel, kerekezésünkkel generálhatnánk az áramot a közösségi terek fűtéséhez vagy hűtéséhez. Ezek a technológiai megoldások is léteznek egy jó ideje, de talán a következő 10 évben már meg is valósulnak pár városban.

Vásárlásainkat legtöbbször már nem kell majd megrendelni, jön magától rendszeresen a kenyér és a tej, vagy a vadiúj rúzs a kedvenc márkánktól.
Egy biztos: az élet, a munka, a szórakozás egyre gyorsabb lesz. Ezért egyre fontosabb, hogy a mentális egészségünkre is vigyázni tudjunk. Belépnek az életünkbe azok az applikációk, amik ebben próbálnak segíteni: hogyan aludjunk, együnk, sportoljunk eleget, hogy ne nézzünk annyi filmet, közösségi médiát, és hogy szeressük magunkat jobban.

Egészség 

Dr. Molnár Mária Judit, a  Semmelweis Egyetem Genomikai Medicina és Ritka Betegségek igazgatója

A Covid–19 világjárvány hosszabb távú hatásait még nem lehet teljességében felmérni, néhány változás azonban már most biztosra vehető. Tovább erősödhet például a higiéniai és egészségtudatosság, és az orvoslásban is felgyorsulhat a digitalizáció, így a telemedicina, az e-recept, vagy a videóhíváson keresztüli vizsgálatok hamarosan szervesen beépülnek majd az egészségügybe.

A jövő gyógyítása azonban mindenekelőtt a predikcióról és a prevencióról, azaz a betegségek korai fázisban való felismeréséről és megelőzéséről szól majd. Az egyéni rizikófaktorok genetikai alapú vizsgálatai hatalmas lehetőséget rejtenek, elterjedésükkel pedig az egészségiparban is jelentős átrendeződés várható: míg korábban medicinákra, a közeli jövőben inkább a szűrővizsgálatokra és diagnosztikára fordíthatunk majd több figyelmet – és pénzt. Ezzel együtt népszerűvé válhat az egészségcoaching szolgáltatása, ahol személyre szabottan, a génvariánsaink ismeretében tudhatjuk meg, milyen életmódbeli tényezők betartásával hozható ki a legoptimálisabb működés adottságainkból. A jövő tehát a precíziós orvoslásé, amely a big data segítségével egy hatalmas adathalmazt – közte elsősorban a genetikai háttér, a családtagok betegségekben való érintettsége, a környezeti és életmódbeli, illetve táplálkozási szokások adataival – elemezve határozza meg, milyen esélyeink vannak a különböző betegségek kialakulására, és melyek azok a tényezők, amelyekkel azok elkerülhetők.

A sokáig jellemzően a népbetegségekre fejlesztett gyógyszerek helyét átveheti a személyre szabott gyógyszerválasztás, ahol az egyének biomarkerei segítségével előre megbecsülhető, hogy az adott szer hatásos lesz-e. Ahogyan a rákgyógyítás terén is a bio- és genomikai markerek segítségével egyre több olyan daganattípussal kalkulálhatunk, amelyekre pontosabban meghatározható majd a célzott a terápia.
A következő években egyfajta biotechnológiai boom is megjósolható. Elsősorban a génterápiás eljárásoké, melyek lényege, hogy molekuláris biológiai módszerekkel új gént juttatunk a sejtmagba, mely a hibás gént „cseréli” le egy jól működőre, vagy a rosszul működőt hatástalanítja. A modern orvoslást forradalmasíthatja a génszerkesztés technológiája is, amely a hibás DNS-részek kivágását jelenti, míg az eljárás következő fázisa az lehet, amikor új szakaszt is képesek leszünk a kivágott gén helyébe illeszteni.

2030-ra arra is jó esélyeink látszanak, hogy az emberi életkort akár tíz évvel is kitoljuk. A japán társadalomban ma is nagy számban élnek 100-110 éves emberek, és nem reménytelen, hogy a mi, kaukázusi populációnkban szintén megnőjön az arányuk. Az életkor növekedésével azonban nő a betegségek száma is, ezért az elkövetkező időszak egyik fontos kutatási területe a természetes testi és szellemi hanyatlás elleni gyógyászat lesz. Ezt követően pedig megcélozhatjuk az emberi élet meghosszabbítását akár 120 év fölé is.

És hamarosan egyre több 3D-nyomtatott szervről, őssejtterápiás eljárásról, vagy olyan bionikai megoldásokról hallhatunk, amelyekkel előállíthatók például mesterséges szemek vagy robotikus végtagprotézisek. Az agyba ültethető neurális interface-ekkel pedig akár az agysejteknek is új funkciókat adhatunk – ami már valóban olyan, mintha a science-fiction világába érkeznénk meg.

Planet

Sipos Katalin biológus, a WWF Magyarország igazgatója

Az utóbbi pár évben a klímaváltozás körüli figyelem és megértés példátlan sebességgel erősödött. Lassabban ugyan, de azt is elkezdtük megérteni, hogy a földi élővilág, a természet pusztítása hasonló léptékű probléma. Tiszta folyók és tavak nélkül nincs ivóvízbiztonság, beporzó rovarok és élő talajok nélkül nincs élelmiszerbiztonság, egészséges erdők nélkül pedig védtelenek vagyunk a hőhullámokkal szemben, nem tisztul a levegő, hiányzik a szabadtéri sport, a testi és lelki feltöltődés.

Ha 2030 felé tekintünk, az első, amit meglátunk, az esőerdők, a korallszirtek, a tengeri és szárazföldi élővilág megdöbbentő mértékű pusztulása. 1 millió faj a kihalás szélén, a gerinces fajok 68%-os csökkenése 1970 óta – csak néhány szalagcím az elmúlt évben napvilágot látott tudományos jelentésekből. Szemtanúi vagyunk, ahogy évente közel egy magyarországnyi esőerdő tűnik el a pálmaolaj-, szója- és nagyüzemi marhahústermelés miatt, ahogy műanyag törmelékek kerülnek elő a bolygó legeldugottabb zugaiból, és ahogy szántóföldek, utak vagy épületek veszik birtokba az egykori gyepeket, nádasokat, tópartokat.

Ez lenne a jövő? Rövid távú, pazarló igényeink miatt elpusztítjuk a természet utolsó darabjait is? Talán nem. Hiszen a klímaváltozás elleni küzdelem egyik legfontosabb eszköze a természet: a természetes élőhelyek, különösen az erdők nagy mennyiségű szén-dioxidot képesek elnyelni és tárolni, ezzel hozzájárulnak a klímaváltozás mérsékléséhez. De a természet a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban is kulcsfontosságú szerepet játszik. Az erdők, gyepek és vizesélőhelyek fontos védelmi és szabályozó funkciókat is ellátnak. A növényzet erős gyökérzónája megvédi a talajt az extrém esőkkel szemben, a természetes erdők pedig szivacsként képesek felszívni a lehulló csapadékot, elejét véve ezzel a villámárvizeknek. A vizesélőhelyek hűtik a környezetüket és vízzel látják el a talajt aszály idején, az egykori árterek pedig hatalmas mennyiségű vizet tudnának befogadni áradáskor, ha újra visszakapcsolnánk őket a folyókhoz.

Ez az egyik oka annak, hogy a nagyvállalatok és a politikai döntéshozók szintjén is megmutatkoznak az útkeresés jelei: erdőtelepítésre alapozott gazdaságfejlesztés Afrikában, tengerpartok hullámvédelme a mangrove zónák újraültetésével, öntözésfejlesztés vizesélőhelyek kialakításával vagy karbonlábnyom-csökkentés élőhelyek telepítésével. Ha ez a trend erősödik tovább, akkor nem kizárt, hogy a természetre alapozott megoldások hamarosan bekerülnek a bölcs befektetések elit klubjába.

Ahhoz azonban, hogy a természettel való viszonyunkat rendezni tudjuk, nem csak arra van szükség, hogy átalakítsuk az üzleti döntéseinket, a fogyasztási szokásainkat vagy a tájhasználatunkat. Újra meg kell találnunk a lelki és érzelmi kötődésünket is a természeti világhoz, melyet a technológiai fejlődés és az épített környezet alternatív valósága elhomályosított, és amit bizarr módon egy vírus mutatott meg újra, amikor a lezárás hónapjaiban a városi parkok és erdők váltak menedékeinkké.

A cikk a 2021/május-júniusi ELLE magazinban jelent meg.