Anyák krízisben: Pszichózis és más mentális betegségek szülés előtt és után

A szülő nők 15%-a érintett, de alig beszélünk erről

Riportunk első szereplője, akit most nevezzünk Rékának, nem tudott aludni, miután életet adott kisfiának. A legtöbb új szülő számára a piros szem és a folyamatos fáradtság a mindennapok része. Ám Rékánál nem egészen erről volt szó. Az újszülött veszteni kezdett a súlyából, és a szülésznő azt javasolta az anyukának, kétóránként szoptassa meg. Hamarosan beállt az a helyzet, hogy Réka a köztes időben sem tudott lazítani. Ehelyett feladatokat talált ki magának. Egész éjjel fent volt, takarított, online vásárlásokat intézett és anyák napi ajándékokat keresgélt a közeli és távoli nőrokonoknak.

„A fejem a párnára hanyatlott volna, de az agyam csak pörgött ezerrel” – mondja a most 26 éves Réka.

A kimerültségen túl Réka hangulata is teljesen megváltozott. Egyik pillanatban a föld fölött lebegett, a másikban iszonyú mélyre került. Alig evett valamit. Egyszer az anyósával beszélgetett, teljesen feldobódva, majd hirtelen sírni kezdett. Aztán elkezdett szortírozni a lakásban: kidobálta a régi fényképeket, koncertjegyeket, iskolai évkönyveket – múltjának személyes emléktárgyai mind a kukában végezték.

„Irányíthatatlanná váltam” – mondja. „Beragadt az a gondolat, hogy most már anya vagyok, a dolgoknak meg kell változniuk, nincs már szükség a régi életemre”.

12 nappal a szülés után Rékát felvették az egyik kórház pszichiátriai osztályára. Vasárnap volt, és az ügyeletes orvos nem tudta megmondani, mi is a konkrét probléma. Amiatt, hogy a gyereke nem lehetett mellette, a dolgok még rosszabbra fordultak. Hallucinálni kezdett, pókok és kígyók táncoltak előtte.

„Annyira féltem” – mondja. „Alig telt el két hét, mióta ugyanebben a kórházban szültem. Borzalmas volt.”

Réka végül megkapta a diagnózist: postpartum, azaz szülés utáni pszichózis. Ritka, de súlyos mentális zavar, ami durván minden 1000 nőből 1,5-ot érint. A szimptómák elég változatosak, a krónikus szorongástól a hallucinációkon és téveszméken át a kényszergondolatokig. Míg ez az állapot gyakrabban fordul elő olyan nőknél, akik bipoláris depresszióval küzdenek, vagy volt már pszichózisuk életük során, a szülés utáni pszichózis fele részben minden előzmény nélkül támad. Így volt Rékánál is, semmiféle mentális betegséget nem élt át korábban.

Magyarországon a nők 15%-a lesz valamelyik mentális betegség, állapot áldozata kismamaként a szülés előtt, közben vagy után. A gyerekvállalás az egyik legfontosabb esemény az életben. És bár alapvetően örömteli, rengeteg nehézséggel is jár, amiről viszont még mindig mintha nem illene beszélni. A negatív komponensek egy része a normális tartományban marad – ambivalens érzések, hétköznapi szorongás -, viszont ha extrém méreteket öltenek és hetekig elhúzódnak, ott már érdemes beavatkozni.

Ha a baj a szülés után üt be, azt posztnatális vagy postpartum mentális zavarnak hívják az orvosok.

A nő, mikor életet ad egy gyereknek, nem csak, hogy felelőssé válik egy apró emberért, hanem rengeteg változáshoz kell alkalmazkodnia, mint az alvásmegvonás, az eltolódás a párkapcsolatában, vagy a pénzügyi terhek. Ezekre a nők többsége egyszerűen nincs felkészülve.

Ezzel így együtt megbírkózni cseppet sem könnyű, úgyhogy nem is annyira meglepő, hogy sokan szenvednek el valamilyen mentális betegséget szülés után – illetve, aki már előtte is érzékel néhány szimptómát, annál ezek a szülés után rosszabbodhatnak, ha nem kap időben szakszerű ellátást.

És vannak olyan mentális betegségek, amik konkrétan a várandóssághoz, illetve a szüléshez kötődnek – ilyenek a szülés utáni depresszió, a szülés utáni szorongás és a fentebb tárgyalt posztnatális pszichózis. Aki például különösen nehéz szülésen vagy egy nem tervezett császármetszésen ment keresztül, és nem kapott időben megfelelő pszichés támogatást, annál poszttraumás stressz zavar is felléphet.

A tünetek személyenként változnak. Egy szülés utáni depresszióban szenvedő nő például gyakran maga alatt van, állandóan sír, esetleg reménytelennek látja a jövőt ( a friss anyukák 10-15%-a éli meg ezt). A posztnatális pszichózis a szülés utáni napokban hirtelen tör be és nagyon hamar eszkalálódik. Ugyanakkor, aki ennek esik áldozatul, nem depressziós, ez egy másik állapot.

A férfiak is fenyegetettek  - a felmérésekből az látszik, hogy minden ötödik férfi él át depressziót a partnere terhessége alatt vagy után.

Míg a „baby blues”– vagyis az, hogy az új anyukák rendkívül érzékenyek és lehangoltak is lehetnek a szülés utáni 3-10. napon – jól ismert jelenség, fontos tisztában lenni azzal, hogy ez általában nem tart sokáig. Attól még nem beteg valaki, ha ebben az időszakban nem lát mindent rózsaszínben. Ilyenkor rendkívül bonyolultak az érzelmek, és ez teljesen normális, de ha a kismama hangulata és a tünetek hetekig változatlanok, amik már rányomják a bélyegüket a mindennapokra, akkor érdemes egy szakembert felkeresni.

Mi lehet a megoldás?

Fontos, hogy aki ilyesmit észlel magán, az megkapja a szükséges támogatást és ne maradjon egyedül a bajban. Első körben felkeresheti a körzeti orvost, a szülésznőt vagy a védőnőt, de akár rögtön egy pszichiátert is.

„Amikor először éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel, nem tudtam, hová forduljak” – mondja Noémi, aki, miután tavaly életet adott első kislányának, olyan, ijesztő jeleket vett észre magán, mint a folyamatos fülzúgás, a totális kifáradás, az inszomnia, a követhetetlen gondolatok, és végül, a pánikrohamok.

„Eszembe jutottak a hírekben olvasott horrorsztorik, és azt gondoltam, Úristen, ez lesz velem is” – mondja a 37 éves anyuka. „Azt éreztem, hogy előbb-utóbb biztosan megőrülök”.

Valójában szülés utáni szorongásos zavarban szenvedett – erről az állapotról a legtöbben jóval kevesebbet tudnak, mint a depresszióról, pedig ugyanannyira ellehetetleníti az ember életét. Noémi úgy érezte, a várandósság alatt végig erős volt lelkiekben, ám amikor a szoptatás nehezebben ment, mint várta, a szülőség más részei miatt is aggodalmaskodni kezdett, de nem a hétköznapi aggodalom szintjén, hanem patológiásan – mi lesz, ha a fogzás kikészít? Hogy fogom túlélni a rémes kétéves korszakot? Ezek a gondolatok nem hagyták nyugodni.

Noémi végül összeszedte a bátorságát, és kitálalt két barátnőjének. Mindketten anyukák, és biztosították róla, hogy amit érez, az sokkal gyakoribb, mint hitte. Az, hogy olyan nőkkel beszélhetett, akik az anyaságnak ugyanazon szakaszában vannak, igazi mentőövként szolgált abban az időben.

„Várandósan, emlékszem, mondtam is a legjobb barátnőmnek, hogy én aztán nem fogok különféle anyacsapatokhoz csatlakozni, van nekem elég barátom” – meséli. „Hát, ebben tévedtem. Nagyon is szükségem volt az anyukák támogatására. Amikor vér csöpög a mellbimbódból, nem igazán tudsz együtt rezegni az újonnan előléptetett ismerősöddel – hús-vér nők kellettek, akik elmondták, mi mindenen mentek keresztül, és időnként küldtek egy „Hogy vagy?” üzenetet, épp, amikor szükségem volt rá”.

A leírt betegségekben szenvedő nők önbizalma általában annyira megbicsaklik, hogy végül már nehezen tudják elképzelni, lehetnek még jó anyák. Ezért is lenne rendkívül fontos, hogy akik folyamatos orvosi felügyeletre szorulnak, olyan helyre kerüljenek, ahol nem szakítják el tőlük a kisbabájukat.

Magyarországon jelenleg egyetlen ilyen hely létezik, az "EGYÜTT"  Baba-Mama-Papa Program a Szent János Kórházban, ahol közösen dolgoznak a csecsemő és a pszichiátriai osztály szakemberei azon, hogy az oda eljutó, érintett családokban mindenki megkapja a megfelelő támogatást. Kitűzött céljuk a szülés előtti, szülést követő mentális zavarok felismerése és kezelése az anya-gyerek egységben.

„Nagyon fontos lenne, hogy ilyen esetben se történjék meg az anya és az újszülött szeparációja, még akkor sem, ha egyébként a gyerekről rendezett család gondoskodna, amíg az anya pszichiátriai ellátást kap. Hogy együtt lehetnek, az meghatározó a gyerek személyiségfejlődésében, és azt is látjuk, hogy ezek az anyukák hamarabb gyógyulnak és mehetnek haza, kevesebb az esély rá, hogy visszaesnek, és rövidebb ideig szedik a gyógyszert, mint akiket elválasztottak a gyereküktől. Gyorsabban visszaállnak a normális életbe, így ez gazdaságilag és társadalmilag is kézzel fogható előny” – mondja Dr. Németh Tünde gyermekgyógyász, pszichoterapeuta szakorvos, a program egyik kezdeményezője és munkatársa.

„Megható, hogy a pici babák hogyan gyógyítják önkéntelenül is az anyukájukat: egy pszichiátriai betegnél megváltozik a mimika, de a gyerek nagyon igyekszik, hogy megfelelő választ kapjon az édesanya arcáról, amit el is tud érni” – folytatja a szakember. „Esettől és állapottól függően orvosi döntés tárgya, hogy a babák és a mamák hogyan találkozhatnak. Egy pszichózisos édesanya például lehet, hogy eleinte csak kísérettel és napi pár alkalommal találkozik a gyerekével, míg egy postpartum depressziós esetleg kezdettől egy szobában lakhat vele. Sőt, ezekben a szobákban az apa és más rokonok is jelen lehetnek”.

Dr. Németh Tünde a 2000-es évek elején hazai tapasztalatok és német példa alapján kezdte el keresni itthon azt a helyet, ahol el ez az eredményes módszert megvalósulhat, míg végül a Szent János Kórház Pszichiátriai és Pszichiátriai Rehabilitációs Osztályán 2004-ben sikerült is elindítani. Azóta több mint 300 családon segítettek már. Hatalmas team végzi az ellátást: pszichiáterek, gyerekorvosok, pszichológusok, szociális munkások, szociálterapeuták, szülő-csecsemő konzulensek és ápolók, akik közül senki nem kap külön juttatást azért, mert részt vesz ebben a programban.

Az országból mindenki fordulhat ide önkéntesen. Elkészült a szakmai irányelv, és lassan megalakulnak azok a regionális központok is, ahol, ha egyelőre nem is bent fekvéssel, de ugyanezen elvek mentén felállnak hasonló teamek és ambulánsan ellátják a családokat.

„Ami a várandósság időszakát illeti, ott is fontos kísérni a tüneteket. Ha baj van, lényeges, hogy a nők időben forduljanak szakemberhez, méghozzá olyanhoz, aki a perinatális pszichiátriában otthon van. Mert például, vannak helyzetek, amikor sokkal jobb egy megfelelő gyógyszeres terápia, akár várandósan is, mint annak a hiánya, hiszen az anya-gyerek hormonkörökön keresztül a gyereknek is rengeteget árt, ha az anya, teszem azt, végigszorongja ezeket a hónapokat” – fejti ki Dr. Németh Tünde.

Cikkünknek különleges aktualitást ad, hogy éppen most, május 8. és 11. között tartanak Budapesten egy nagyszabású nemzetközi konferenciát, melynek címe: „Lelki Egézség a Perinatális Időszaktól a Kora Gyerekkorig – Prevenció és Klinikai Gyakorlat”. A konferencia társszervezője Dr. Németh Tünde, elnöke pedig Prof. Dr. Kurimay Tamás, a János Kórház Budai Családközpontú Lelki Egészség Centrumának vezető főorvosa.

„Az esemény egyaránt teret ad diskurzusoknak a perinatális részről, a kora gyermekkori pszichoszomatikus betegségekről, a regulációs (sírást, evést, átalvást érintő) zavarokról, a kötődésről, a bölcsődei nevelésről és a szülővé válásról, nemzetközi és magyar szaktekintélyek előadásaival és különféle workshopokkal” – mondja Kurimay professzor. „Ez az első ilyen konferencia a régióban, ezért is bír hatalmas jelentőséggel, nem beszélve arról, hogy a legkülönbözőbb területeken dolgozó szakembereknek adhat új perspektívát és felhívja a közvélemény figyelmet a téma fontosságára”.