A gázlángtangó

Mik azok a gázláng kapcsolatok?

Nekem hiszel, vagy a saját szemednek? A tetten ért férjről szóló vicc poénjával foglalhatnánk össze a legjobban annak a manipulatív magatartásnak a lényegét, amikor valaki folyamatosan megpróbálja elbizonytalanítani a másikat, úgy, hogy az a végén már kételkedni kezd a saját épelméjűségében. Vagy legalábbis a saját tapasztalataiban, emlékeiben, ítéleteiben, az érzékszervei helyes működésében. „Tudod, hogy te mindig mindenre rosszul emlékszel!” „Ugyan már, én ilyet sose mondtam!” „Ezt az egészet csak te találtad ki!” A kapcsolatban erősebbik fél ilyen és hasonló mondásokkal űzi a kétségbeesésbe a gyengébbet, aki előbb-utóbb teljesen elveszítheti a lába alól a talajt, és főleg az önmagába vetett hitet.

Az érzelmi manipulációnak ezt a mesteri technikáját az angolszász szakirodalom, amelyik mindennek tud jól hangzó nevet adni, gázláng-hatásnak nevezi, és a kifejezést használja a legkülönfélébb szófajokban: gázlángozik, gázlángozó, gázlángozott. A kifejezés egy valóban hátborzongató George Cukor-filmből, az 1944-ben bemutatott Gázlángból származik, ahol a férj (az ördögien vonzó Charles Boyer) igyekszik az őrületbe kergetni ifjú feleségét (az ártatlanul gyönyörű Ingrid Bergmant). A házukban érthetetlen módon hol kialszik, hol újra felgyullad a gázláng, tárgyak tűnnek el, rejtélyes hangok hallatszanak a padlásról, ám a férfi az ijesztő jelenségekből állítólag semmit nem érzékel. Figyelem, spoiler: a látszólag megmagyarázhatatlan történések mögött természetesen a férj áll, akinek csak a felesége házára és az abban elrejtett értékes ékszerekre fájt a foga. Szerencsére belép a képbe egy rokonszenves detektív, és az ő jóvoltából a fiatalasszony megmenekül, a gonosz férj pedig elnyeri méltó büntetését.

A való életben azonban nem mindenki ilyen szerencsés, aki hasonló hatalmi játszma áldozatává válik, néha évekig szenved, mire egyáltalán felismeri, mi történik vele. Dr. Robin Stern amerikai pszichoanalitikus, aki A gázlánghatás (The Gaslight Effect) címmel könyvet is írt a témáról, úgy jellemzi a helyzetet, hogy az erősebb fél megpróbálja átformálni a gyengébb fél valóságról alkotott képét, aki pedig ezt hagyja, azaz átengedi az élete fölött gyakorolt hatalmat a másiknak. A szakértő tapasztalatai szerint az általa gázlángtangóként emlegetett dinamika olykor alig észrevehető, de nagyon gyakori, és mindenféle emberi viszonylatban előfordulhat. Játszmázhat így a szülő a gyerekkel, egyik testvér a másikkal, a főnök a beosztottal, munkatárs a kollégájával, barát a barátjával, a legtöbbször azonban a párkapcsolaton belül uralja így le a férfi a nőt.

Mivel a gázlángjátszma jellemzően ártatlanul és kevéssé feltűnően indul, könnyű belevonódni. Vannak azonban klasszikus figyelmeztető jelek, amelyek láttán azonnal gyanút kell fognunk és megfelelő ellenintézkedéseket hoznunk – vagy kilépnünk a helyzetből. A gázlángeffektus áldozata teljesen elbizonytalanodik. Ez a gázláng-kapcsolatok klasszikus jele: alapvetően mindkét partner mélyen bizonytalan, csak ezt másképpen menedzselik. Az erősebb fél azzal próbál biztonságot teremteni önmaga számára, hogy teljes kontrollt gyakorol a másik felett. A gyengébb fél pedig elkezdi megkérdőjelezni a saját cselekedeteit és gondolatait, mert hagyja, hogy a másik viselkedése aláássa az ítélőképességét. Így elveszíti önmagát és az identitását, és átveszi azt, amit az őt leuraló fél rákényszerít.

(...)

A cikket teljes terjedelmében az ELLE magazin 2017. májusi számában olvashatjátok.