"A rokonaimat elvesztettem, a barátaim lettek a családom"

Abban, ha a barátaid a családod, az a csodálatos, hogy valóban szereted őket.

Ez a híres négyes baráti körként kezdődött. Az egyetem első hetében ismerkedtünk meg, és a Missy Elliott, illetve az ananászos koktélok iránti közös szeretetünk hozott közel minket. De a hatalmas gyász pillanatában szükség volt rá, hogy a közel még közelebbit jelentsen, és ők ott voltak nekem, az egykének a csonka családból. Megtartottak azon a szomorú júliusi napon, mellettem ültek a temetésen, szoborszerű fekete ruhában, mint valami Azzedine Alaia hősnők. És mellettem maradtak a bukások, szívbánatok és örömök alkalmával, mind a mai napig. Az ő ölükben sírtam ki magam, amikor egy túlnyírt szakállú férfi kidobott, és ők vártak a kórházban a folyosón, mikor tavaly megszületett a lányom.

Ahogy a régi mondás tartja, a barátaidat megválaszthatod, de a rokonaidat nem. Szerintem ez hülyeség. Ezek a barátok azok, akiket testvérek helyett kaptam. Rengeteg ember van, akik, úgy mint én, nem ismerik, nem kedvelik, vagy elvesztették a családjukat, és nem látom az okát,  miért kellene ragaszkodniuk hozzájuk. Mikor megházasodsz, a másik a családoddá válik, miért ne vonatkozhatna ugyanez a szabály a barátságokra is? Én igazából csak a barátaim iránt táplálok romantikus érzelmeket. Még a drága gyertyákat is csak akkor gyújtom meg, amikor ők jönnek át vacsorára.

Aki hallotta, hogyan beszél Sheryl Sandberg „a lányokról” a Desert Island Discs című BBC rádióműsorban, ahogyan őszintén elmondta, hogyan támogatták a házassága, válása, két gyereke születése, és a férje halála során, egyet fog érteni abban, hogy a barátság éppoly fontos kötelék, mint a rokoni.

Abban, ha a barátaid a családod, az a csodálatos, hogy valóban szereted őket. Nincsenek kötelező hétvégi látogatások, amiket a hátad közepére kívánsz, vagy teljesítendő vasárnapi Skype hívások. Velük mindig jó. Mint mikor a család meg én hajót béreltünk Horvátországban és egész nap meztelenül úszkáltunk a tengerben, miközben Rihanna szólt egy iPhone-ról – mégis, ki csinál ilyet a rokonaival?

Persze, épp úgy, mint a szigorú értelemben vett családoknál, nem csak boldogságot, szomorúságot is tudunk egymásnak okozni. Minél szorosabb a kötelék, annál inkább tudunk bántani. Vannak veszekedések és éppúgy tudunk üvölteni és ajtót csapkodni, mint bármelyik hagyományos család.

Ahogy az évek teltek, a családunk növekedett. A lányaink is olyanok, mintha testvérek lennének, és a párjaink is. Gyakran beszélünk róla szeretettel, hogy együtt fogunk megöregedni, egymás mellett ülünk majd a hintaszékben az öregek otthonában, és péppel etetjük egymást – mint az összetartó rokonok.