10 jel, hogy te vagy valójában a red flag

Egy kis önvizsgálat sosem árt. 

Sokkal nehezebb felismerni saját magunkban a hibát, mint másokban. Pedig néha nem (csak) a másik fél a probléma, hanem azok a minták is, amelyeket mi viszünk bele a kapcsolatainkba, legyen szó szerelemről vagy barátságról. Épp ezért egy kis önreflexió időről időre kifejezetten hasznos tud lenni: Kimberly Moffit pszichológus összegyűjtött most tíz olyan jelet, amelyek arra utalhatnak, hogy te is red flag lehetsz valaki életében. 

1.

Ha annyira tisztában vagy azzal, hogy toxikus vagy, hogy már viccelődsz is vele, de nem annyira, hogy valóban változtass rajta. Például amikor teljesen unironikusan megosztasz egy mémet arról, hogy te vagy a red flag, és ezzel le is tudod a dolgot. Az önismeret nálad nem fejlődési lehetőség, hanem csak a „csomag” része.

2. 

Ha úgy bánsz a valóban érzelmileg nyitott és elérhető emberekkel, mintha ez a tulajdonságuk hátrány, vagy egyenesen taszító lenne. Amikor valaki valóban nyíltan beszél arról, hogyan is érez, csak legyintesz egyet, miszerint az adott illető „túl sok”. Ez nem is az unalom, inkább annak a jele, hogy nem érzed magad kényelmesen egy egészséges keretek között zajló beszélgetésben, ahol valóban oda kell figyelned a partneredre.

3.

Ha tesztelgeted az embereket, ahelyett, hogy egyszerűen csak megbíznál bennük. Például ignorálsz egy üzenet, csak azért, hogy megfigyelhesd, az adott illetőt érdekled-e annyira, hogy újból, duplázva írjon neked. Mintha csak egy érzelmi szabadulószobába kényszerítenéd a beszélgetőpartnered. 

4.

Amennyiben imádsz flörtölni, de az elköteleződés a lehető legtávolabb áll tőled. Bárkivel azt tudod éreztetni akár már egy tíz perces beszélgetés alatt is, hogy különleges személyiség, de rögtön elveszted az érdeklődésedet, ha ez a szimpátia kölcsönös és túlmutathat egy rövid csevegésen.

5.

A tanácsadásban profi vagy, de míg másoknak pszichológusként osztogatod a javaslataidat, te magad egyet sem fogadsz meg, vagy tartasz be belőlük. Mindenki tőled várja a nagy bölcsességeket, miközben a saját életedben talán még az övékénél is jobban eluralkodik a fejetlenség.

6.

Ha azt mondod, „nehezen tudsz megbízni másokban”, és úgy csinálsz, mintha a másik fél lenne a hibás ezért. A partnered sosem fog tudni elég nyílt lapokkal játszani veled, még akkor sem, ha a már jóformán magánélete, privát szférája sincs.

7.

Ha leghostolsz másokat ahelyett, hogy egyszerűen bevallanád, túltelitődtél velük. Inkább eltűnsz, mintsem egyáltalán megkockáztasd, hogy kényelmetlenül érezd magad. Szerinted ez csak a „saját békéd megőrzése”, pedig valójában érzelmi távolságtartás álruhában.  

8.

Filmes példával élve, szeretsz a saját életed főszereplőjeként gondolni magadra, de nem kedveled azokat a fejlődési íveket, ahol valaki valóban felelősséget vállal a viselkedéséért, és változtat rajta. Romantizálod a téged körülvevő káoszt egészen addig, amíg fel nem hívják rá a figyelmet: lehet, hogy közben valaki más történetében épp te vagy a főgonosz.

9.

Ha újra és újra végigpörgeted a fejedben a veszekedéseket – de csak azokat a részeket, ahol te vágtál jól vissza. Jobban érdekel, hogy megnyerj egy vitát, mint az, hogy valóban megértsd a helyzetet és tanulj belőle. Igazából ilyenkor is csak gyakorolsz, nem reflektálsz.

10.

Ha gyakran mondod, hogy „nem szeretem, ha dráma van körülöttem”, a feszült helyzetek azonban valahogy mégis mindig megtalálnak téged. Általában te vagy a csendes, nyugodt típus a baráti társaságodban, de ha minden konfliktusnál te vagy a közös nevező, az nem véletlen.

(via)