Quantcast

Natalie

„A nők szabadabban ki tudják fejezni a saját vágyaikat, ha biztonságban érzik magukat”

„A nők szabadabban ki tudják fejezni a saját vágyaikat, ha biztonságban érzik magukat”
© Michael Tran/FilmMagic/Getty Images

Bátor, szabad és elkötelezett, de a Miss Dior parfüm arca mellékesen az életét és a csatáit is biztos kézzel irányítja. Találkozás Natalie Portmannel.

„Hiányzik Párizs. Ott folyamatosan könyvekkel, múzeumokkal, tánccal, színházzal, operával, könyesboltokkal voltam körülvéve. Mindenkiből, akivel találkoztam, sugárzott a kultúra, ilyennel sehol máshol nem találkoztam. Ráadásul a legkedvesebb barátaim közül is ott laknak egy páran. Nagyon sokat gondolok rá.”

Natalie Portman épp 17 ezer kilométer távolságra van Európától, miközben megvallja nosztalgikus érzéseit a francia főváros iránt, amelynek a levegőjébe akkor kóstolt bele, amikor férjét, Benjamin Millepied-t 2014-ben kinevezték a párizsi opera balettigazgatójának, és ő vele költözött Párizsba. 2016-ig laktak a francia fővárosban, majd Los Angelesben telepedtek le, és ott éltek egészen 2020 szeptemberéig, amikor is Sydneybe vezetett az útjuk a Thor negyedik részének forgatása miatt. A filmet Hollywood új üdvöskéje, Taika Waititi (Jojo nyuszi) rendezte, Natalie pedig, a Miss Dior légies múzsája, levetett magáról minden nagyvilági glamourt, hogy a film kedvéért szuperhősjelmezbe bújjon: szerepe, a kutató Jane Foster a franchise történetében először Mighty Thorrá változik, a villámok istenének női párjává.

Ráadásul a forgatásról kiszivárgott fotók alapján az istennő jól ki is lesz gyúrva. „Hónapokon át edzettem nagyon keményen egy személyi edzővel. Egész fura, számomra szokatlan dolgokat csináltam, hogy látványos izmaim legyenek – meséli Natalie, miközben maga is jól szórakozik ezen. – Zseniális egy ilyen testi erővel rendelkező nőt játszani. Általában pont azt szokták tőlünk kérni, hogy legyünk kicsik és törékenyek, szóval az ellenkezőjére törekedni elég izgalmas.”

Kevés színésznő volt Natalie előtt – hirtelen csak Jane Fonda ugrik be az embernek –, aki soha nem titkolta bizonyos társadalmi ügyek melletti elkötelezettségét. Ráadásul mindketten finoman, de határozottan adják elő, nem is annyira a szerepválasztásaikban, mint inkább a vásznon kívüli rendszeres állásfoglalásaikban. „Ez a neveltetésemből adódik – magyarázza Portman. – Már kisgyerekként se tudtam elviselni az igazságtalanságot. Ha olyasminek voltam tanúja, amit hamisnak vagy igaztalannak éreztem, nem tudtam nem reagálni.”

Natalie Portman az egyik első ismert ember volt, aki vegán lett, jóval azelőtt, hogy a nagyközönségben tudatosult volna az ökológiai válság, és megkérte a Diort is, hogy tervezzen neki állatbőrmentes cipőt. Nem érzi magát néha egyedül ebben a harcban? „Az az igazság, boldog vagyok, hogy egyre több ember érzékeny ezekre a problémákra – mondja. – A húsevés csökkentése konkrét hatással van a klímaváltozásra és az egészségünkre is. Nem kell teljesen vegánnak lenni, mint én, már az is sokat segít, ha megpróbálunk egy kicsivel kevesebb állatot és állati eredetű élelmiszert enni.” Nem véletlen, hogy amikor azt kérdezzük tőle, kivel szeretne a legjobban találkozni, habozás nélkül rávágja: „Greta Thunberggel! Ő az, aki minden fronton ott harcol.”

Ezzel együtt négy éve egy másik ügy is evidenciaként van jelen a színésznő életében. A #metoo legelső pillanatában csatlakozott a hollywoodi Time’s Up mozgalomhoz, és 2018-ban Washingtonban a Woman’s March-on az egyik legfontosabb, igazán a jövőbe mutató beszédet mondta. Az volt az ember érzése, hogy már évek óta érett benne a gondolat: miközben a világ épp csak kezdett ráébredni a nők elleni erőszak mértékére, ő mintha már előre látta volna, hogy mi lesz a megoldás: újra birtokba venni a saját testünket, hogy újra vágyakozni tudjunk. „A vágy forradalmára van szükség” – jelentette ki. Kiállása még ma is ott visszhangzik sok nő fejében. Az pedig végképp újdonság volt, hogy a mindig szemérmes színésznő saját magáról beszélt, és egészen intim dolgokat osztott meg a hallgatósággal: „Amikor 13 évesen boldogan nyitottam ki az első postámat, amiben rajongóktól érkezett küldemények voltak, az egyik levélben egy férfi rólam szóló erőszakos fantáziáit kellett olvasnom. A helyi rádióban visszaszámlálás kezdődött a 18. születésnapomig, amikortól már majd legálisan le lehet feküdni velem. A filmkritikusok a „bimbózó mellemről” írtak. Nagyon korán, 13 évesen megértettem, hogy ha kicsit is szexis ruhákat akarok hordani, akkor azzal veszélybe sodrom magam, mert a férfiak feljogosítva érzik majd magukat arra, hogy kitárgyalják a testemet és tárgyiasítsanak. Akkor úgy éreztem, hogy el kell takarnom magam, mert ezzel tudom megüzenni a világnak, hogy megérdemlem a tiszteletet.”

A komoly, intellektuális Natalie Portman, aki a Harvardon diplomázott pszichológiából, megtörte a csendet. Néhány hónappal a beszéde után nem habozott újra kilépni a visszafogottságból, hogy helyrerakja Mobyt, az angol énekest, aki önéletrajzában azzal dicsekedett, hogy viszonya volt a színésznővel, amikor Natalie 20 éves volt, ő pedig 33. Egy interjújában Natalie elmondta: ő 18 éves volt és nem húsz, épp leérettségizett, és valóban volt ott körülötte egy idősebb férfi, aki helytelen módon kerülgette. A végén Moby nyilvánosan kért bocsánatot.

„Azóta talán javult a helyzet, de azért még sok a tennivaló. Tudom, hogy Franciaországban is rengeteg vitát váltott ki a téma. Sokan azt mondták, hogy a mozgalom prűd, és a vágy ellen hat. De ez nem igaz. Sőt, a nők szabadabban ki tudják fejezni a saját vágyaikat is, ha biztonságban érzik magukat. Ha viszont veszélyt vagy fenyegetést éreznek, akkor a legszívesebben elbújnak és bezárkóznak.”

Natalie úgy látja, hogy a filmiparban is egyre inkább fel- és elismerik a visszaéléseket, elsősorban a férfi kollégák, bár még „mindig vannak bonyolult dolgok, amiken változtatni kell. Például egy forgatás során kinek tudja az áldozat elmondani, ha ilyesmi történik vele?” Ezt a kérdést az Egyesült Államokban még nem szabályozták, Franciaországban viszont a Collectif 50/50 mozgalomnak sikerült az állami filmtámogatásokat ahhoz a feltételhez kötnie, hogy a forgatáson jelen legyen egy referens, akinek az a dolga, hogy az esetlegesen előforduló zaklatásokra figyeljen, azokat kezelje. Effajta intézkedések hiányában Natalie úgy gondolja, cselekednie kell, és több más, a témában aktív színésznőhöz hasonlóan, mint Reese Witherspoon vagy Margot Robbie, ő is megalapította a saját produkciós cégét, régi barátnőjével, Sophie Masszal közösen (Szólíts a nevemen, Ad Astra). „Azokat a nőket támogatjuk, legyenek akár amerikaiak, európaiak vagy bárhonnan a világból, akik meg akarják valósítani a film- vagy sorozatterveiket.” A női producerek jelenthetik tehát a megoldást? „Gyerekkoromban a forgatásokon sokszor én voltam az egyetlen lány – emlékszik vissza Natalie. – Egy kézen meg lehetett számolni a nőket egy stábban. Ma már a technikai személyzet is nőiesedik, hála a(z akár férfi, akár női) producereknek, akik minden szinten elkötelezik magukat. Ez ma már stratégia.”

Ezzel együtt Natalie Portman nem annyira radikális a témában, mint például Keira Knightley, aki kijelentette, hogy nem hajlandó szexjeleneteket forgatni férfi rendező jelenlétében. „Ebből én nem csinálok elvi kérdést: minden színész, és egyébként minden rendező is tegye azt, amit jónak lát. Ahogy egyre többet beszélünk ezekről a dolgokról, úgy érzi magát az ember egyre szabadabbnak, és úgy utasíthat akár vissza is dolgokat. Egyébként én nem gondolom, hogy akkora különbség lenne női és férfitekintet között. Minden rendező, legyen az nő vagy férfi, más, mindegyiküknek megvan a maga sajátos látásmódja. Ez nemcsak az ember nemével van összefüggésben, sokkal inkább a lehetőségeivel, amelyeken keresztül kifejezheti önmagát, és amelyek eddig hátrányos helyzetbe hozták a női rendezőket.”

Ha már lehetőségek: a színésznő az élsportolókra is gondol. Miután megtudta, hogy az amerikai női focisták magasabb fizetést követeltek maguknak, egy másik barátnőjével, Kara Northmannel létrehozta az Angel Cityt, egy új profi sportegyesületet Los Angelesben, ahol 2010 óta nincs professzionális női csapat. „A férfi sportolókat jóval hangosabban ünneplik, jobban szponzorálják és fizetik meg – mondja. – Én úgy gondolom, hogy a női sportnak pontosan ugyanazt a láthatóságot és ugyanazt a támogatást kellene megkapnia, mint a férfinak. Az Egyesült Államokban az a helyzet állt elő, hogy azoknak az egyetemeknek, ahol a sport fontos, ugyanolyan szinten kell támogatniuk pénzzel a női, mint a férfi sportolókat. Ennek köszönhetően van sok nagyszerű sportolónk, de a lányoknak egyetem után kevés lehetőségük van, kivéve talán a teniszben, Billie Jean Kingnek köszönhetően.” Az egykori világelső teniszezőnő – olyan nevekkel együtt, mint Eva Longoria vagy Jessica Chastain – már részvényes az új klubban, ahol csak női tulajdonosok vannak. „Imádom a focit – magyarázza Portman. – Los Angelesben egyébként nagyon népszerű sport, az én gyerekeim is játsszák.”

Amalia, a 4 éves kislány, és Aleph, a 10 éves fiú tehát az anyja nyomdokaiban jár? „Igen, nagyon fontos, hogy ugyanúgy neveljem őket, ahogy engem neveltek.” Olyannyira, hogy a színésznő ki is adott egy gyerekkönyvet, némi feminista beütéssel. „Olvastam nekik a klasszikus meséket, amiken én is felnőttem, és rájöttem, hogy mindegyiknek férfi a főhőse, úgyhogy elhatároztam, hogy aktualizálom egy kicsit őket, hogy jobban megfeleljenek a mai kor követelményeinek. A Három kismalacban például az egyik malac lány, a másik fiú, a harmadik nem bináris nemű, és vannak benne a természet megóvásával kapcsolatos gondolatok is. De természetesen nincsenek benne kimondva a nagy tanulságok, a mesék azért ennél kifinomultabban működnek.”

Natalie Portman szerint nagyon fontos, hogy a nők és a női történetek jobban előtérbe kerüljenek, és nem csak a moziban. „Szükségünk van rá, hogy a kislányoknak, de a fiúknak is legyen lehetőségük női szereplőkkel is azonosulni. A mese a belépő az empátiához. Mesét olvasva gondolkodunk el először azon, hogy a másik vajon mit érezhet: együtt sírunk és együtt nevetünk a szereplőkkel.”

Volt egyszer egy színésznő, aki arról álmodozott, hogy megváltja a világot…

A cikk eredetileg az Elle magazin, 2021. októberi lapszámában jelent meg. 

Forrás: Elle