Sztárom a párom: Egy film, ami megmutatja, hogy otthon lenni boldogság

A lustálkodós idill a film lelke.

Visszatekintve figyelemre méltó – de nem meglepő –, hogy Richard Curtis forgatókönyvíró a valaha volt egyik legromantikusabb filmjelenetet egy sajtótájékoztatóra helyezi. Ne feledjük el: ugyanarról a személyről van szó, aki az Igazából szerelemben a repülőtéri ölelkezésekkel ríkatta meg az embereket. Úgy tűnik, imádja a tömeget! Ugyanakkor, visszatérve a Sztároma  páromra: megmutatja, hogy a legfontosabb pillanatok az életben zárt ajtók mögött, intim tereinkben történik.

Amikor először látjk William Thackert (Hugh Grant, ekkor még sármos fiatal férfiként), nem épp ideális az otthona. Válása után egy Notting Hill-i lakásban ragad lakótársával, a szétesett Spike-kal, aki nem igazán érzi a határokat semmiben. Tipikus egyedülálló férfi lakás – kaja széthagyva mindenütt, ruhák össze-vissza ledobva –, de vannak előnyei is, mint a fényesség és egy szép plakát bekeretezve az ebédelőasztal felett.

A Sztárom a páromat nézve ebben a pillanatban iszonyatosan megsajnálom azokat, akik a maguk Spike-jaival ragadtak otthon – fura lakótársakkal, akikkel normálisan csak jövet-menet találkoznának, most viszont 0-24-ben cigiznek a nappaliban és mindenhol otthagyják a koszos poharaikat. Persze, a film egy pontján Spike, miután nem sikerül mosnia, úgy dönt, hogy búvárszettet ölt, tetőtől talpig, ami azért elég vicces. Akkor lehet, hogy én vagyok a Spike?

Anna Scott (Julia Roberts) megjelenése fenekestül felforgatja William életét. És a lakását is. Ahogy Anna belép oda, egyszerre hívogatónak és kellemesnek tűnik. És, mindenekelőtt: biztonságosnak.

Ám ez sem lesz csak úgy magától. Anna sztársága a nehézség az egész szerelmi történet alatt az akadály, amit le kell küzdeni. Curtis és Roberts közös sikerek, hogy a hollywoodi csillogás nem tűnik csábító alternatívának. Lehet, hogy William megkukul Anna jelenlétében, de nem akarja Anna világát. Eredetileg Anna sem akarja Williamét. Miután William hirtelen felindulásból meghívja a húga szülinapjára, William felhívja magához.

Amikor Anna kiszivárogtatott meztelen képei végigfutnak a brit médián, a színésznő visszatér William kényelmes lakába, és elkezdődik számukra egy boldog karantén – Anna szöveget tanul a tetőn, olvasnak a kanapén és jégkrémet esznek, miközben dublőr fenekekről beszélgetnek. Én úgy emlékeztem erre a jelenetre, mintha napokig tartott volna, pedig csak 24 óra volt. A magunk kedvére azért átírhatjuk a történetet: Hugh és Julia hónapokat töltöttek karanténban, örökké fehér lepedők között.

Ez a felszabadult, lustálkodós idill távol Hollywoodtól a film lelke. Ekkor tudjuk meg, hogy Williamnek és Annának muszáj együtt maradnia, külön világaik ellenére. William könyvesboltos, és nagyjából meg van elégedve a maga életével. Valójában Anna a lelki társa. Ahogy abban a lakásban élnek – még ha csak egy napra is –, el tudjuk képzelni, hogy ez örökké tart, lemondják a programjaikat és senkinek nem veszik fel a telefont. Hát van ennél romantikusabb?

A Sztárom a páromban Hugh Grant folytonosan zavarban levő sármja ütközik Julia Roberts határozott szexepiljével, aki azonban sokszor hallgat. Ezek a nagy hallgatások lassítják és szépítik meg a filmet, például az a jelenet, amikor percekig (!) csak nézik egymást a szerelmesek. Ezeket a hosszúra nyúlt pillanatokat kell értékelnünk karanténban is.