A magányos ivás kora

Az otthon, egyedül piálás régen egy fontos figyelmeztető jel volt, a karantén idején viszont egészen másról van szó.

A 29 éves Melissának mostanság eléggé másképp néz ki a happy hour, mint régebben: gyakrabban megesik, korábban kezdődik és gyakran egyedül van közben. Míg korábban ritkán ivott csak egyedül, mostanában ez elég gyakran megesik.

E tekintetben Melissa messze nincs egyedül. A karanténba kényszerült amerikaiak szó szerint tonnaszám veszik az alkoholt: a Nielsen adatai szerint az online eladások 378 százalékkal növekedtek az egy évvel ezelőttihez képest, az alkoholos italok kiszállításával foglalkozó Drizzly pedig 1600 százalékos forgalomnövekedésről számolt be. Ezek még úgy is döbbenetes adatok, hogy tudjuk, közben bezártak az éttermek és a bárok, sokan ráadásul a legrosszabbra készültek és inkább jó előre betáraztak.

Elisabeth, a 29 éves San Franciscó-i lakos úgy tippeli, hetente 100 dollárt költhetnek alkoholra mostanság vőlegényével. Legutóbb öt rekesz sört, egy üveg Jägermeistert és egy üveg whiskyt szereztek be, utóbbiból puncsot készítettek. És amíg a komoly pénzek elköltésére a koktélbárokban töltött a csajos estéken senki nem emeli fel a szemöldökét, addig az otthon, egyedül ivásra még mindig rossz szemmel néznek. Amíg ugyanis a társsaságban ivás egy szociális tevékenység, addig az egyedül alkoholizálás egy figyelmeztető jelzés.

A 26 éves Maria nagyon élvezte azokat az estéket, amiket végre ismét a barátaival tölthetett. A magányos ivás ugyanis szerinte nem akkora móka: “Kicsit rutinná vált – meséli Maria. Olyasminek érződött, mint amit mindannyian azért csinálunk, mert zaklatottak vagyunk és ettől könnyebb lesz elviselni az egész helyzetet.”

Sokan továbbra is megtalálják a módját annak, hogyan igyanak társasággal, mégis betartva a tisztes távolságtartás szabályait. A bárok online happy hourt tartanak, a virtuális borkóstolók ideje is beköszöntött, és persze a baráti Zoom meetingek sem lehetnek teljesek egy-egy koktél nélkül. Valamennyi helyzetben technikailag továbbra is egyedül isznak az emberek, valójában viszont együtt isznak egyedül, ami azért elég más.

A saját mércénk ugyanakkor szubjektív, különösen akkor, ha az alkoholfogyasztásunkról van szó. Sokan ugyanis nem csak hogy egyedül isznak, de az egészségesnél többet is. Elisabeth bevallja, hogy iszik egy kis whiskyt, mielőtt lemegy a boltba, gyakran pedig azután is, hogy hazaért. Maria egy üveg borral – egy hatalmas elviteles pohárba öntve – megy le kutyát sétáltatni. Ezt egy jó kora esti mókának tartja azokban az időkben, amikor amúgy sem történik semmi. A 36 éves Charlotte beismeri, hogy a karantén óta többet iszik, mint kellene, amivel akkor szembesült először, amikor a hétvégén kidobálta a hétközben összegyűlt üres borosüvegeket. “Egy bárban, vagy egy étteremben nem látod az egybegyűlt bizonyítékot” – magyarázza.

Az alcohol.org nemrég végzett felmérésében a 3000 megkérdezett harmada vallotta azt, hogy a megszokottnál többet iszik a karanténban. (Egyötödük vallotta be, hogy komolyabb készletet is felhalmozott alkoholból.) A többletfogyasztást az emberek zöme a szorongással és az extra stresszel magyarázza meg magának. Azok, akik most el vannak vágva az őket mentálisan segítő kisebb-nagyobb dolgoktól – például a konditerembe járástól, vagy egy anyai öleléstől –, szintén az alkoholban találhatnak segítőre, mondja Lisa Fucito, a Yale School of Medicine pszichiáter professzora. A szakember szerint az otthon ivás nem feltétlenül jelent gondot abban az esetben, ha az mértékletes. (A mértékletes fogalmát a szakirodalom a nőknél napi egy, a férfiaknál kettő italban határozza meg.) A problémát az jelenti, ha valaki ennél többet iszik otthon.

A kutatók arra is rámutatnak, hogy a válságok során, illetve közvetlenül azok után többet isznak az emberek. Így volt ez a 2003-as SARS járvány idején Kínában, vagy szeptember 11-e után Manhattanben. A jó hír az, hogy ezen emberek többsége a vészhelyzet lecsengésével vissza tud állni az eredeti alkoholfogyasztási szintjére – hasonlóképpen, mint a nyaralás, vagy az ünnepek után.

A mostani helyzet olyan, mintha az emberek kaptak volna egy kis kimenőt. Végül is megtesszük a legjobbat, ami tőlünk telik.