Megjelent Karafiáth Orsolya új regénye, a Kicsi Lili

A Kicsi Lili valójában a Triumph nevet viselő trilógia első része. Karafiáth Orsit kérdeztük a könyvről, de a könyv kapcsán szó esett sok minden másról is.

Történet egy lányról, akit 14 éves korában tanárnője, Mari, később pedig a hisztérikus, mégis elragadó főnöknője, Lili ejt rabul. Néhol elkeseredettség, magány és szomorúság, néhol kacagás és önfeledtség...

Honnan jött az új regény ötlete?

Alapvetően mindig a valóságból dolgozom, itt is a történet ragadott meg először. Vagy nyolc-tíz éve dolgozik már bennem, akkor hallottam a főhősnőmről először. Szépen, lassan bontakozott ki előttem minden, ezt a lassúságot, rejtélyességet talán sikerült megőriznem a narráció folyamán is. Apró mozaikokat kaptam csak, zavaros, nehezen kibukó vallomásokat, és persze láttam is közelről az eseményeket, amiket érzelmileg alig tudtam felfogni. És egyik reggel beugrott a kezdő mondat. Onnantól megőrültem, többször el kellett utaznom, hogy koncentráltan tudjak foglalkozni a dologgal. A Lia mintájául szolgáló lánnyal több hetet beszélgettem, míg a sajátomnak nem éreztem az életét. Attól kezdve könnyebb volt, már csak a mesélés nyelvét kellett eltalálom. Azt a hangot, ami ő.

Ez a könyv a fantáziádban íródott. Mégis kik azok, akik inspiráltak?

A fő cselekményszál adott volt, de természeten sok minden a fantázia szüleménye. Szerencsémre volt lehetőségem megismerni az alanyaimat – az egyiket direkt, álinterjú formájában felkerestem, a másikkal egy csodás véletlen hozott össze egy étteremben: egy asztalhoz ültettek minket. Addig csak elmesélésből hallottam Liliről, és elállt a lélegzetem, hogy éppen egy róla szóló részen dolgozom, és hopp, ott ül mellettem. Valóban trüffeltortát ajánlott, mint a regényben Liának. Irodalmi előképem elsősorban Llosa volt a Pantaleon mondatformálásával, és terjedelemben F. Scott Fitzgerald Nagy Gatsby című munkájával szinte karakterszámra megegyezik. Tőle tanultam meg a világos fejezetépítést, és azt, hogy a célra kell tartani. Alapban a Kicsi Lili terjedelme legalább kétszer ekkora lett volna. Fegyelmeznem kellett magam, és ez jót tett a munkának, összeszedettebb, feszesebb lett.

Ha műfajilag be kellene határolnod, hogyan definiálnád a Kicsi Lilit?

Szimplán regénynek nevezem, énregénynek vagy fejlődésregénynek, ha már mindenképpen kell egy szűkebb kategória. Hiszen egy teljes sorsot mutatok be, két szálon, egy nagy probléma köré épül a cselekmény, és van eleje, közepe, vége a sztorinak. Lia életének két markáns szakaszát látjuk, egyik következik a másikból. Egy női sors, egy kamasz és egy felnőtt szemével, megadva a remény, a feloldhatóság lehetőségét.

Lia, Mari, Lili, Ancsi. Melyik szereplővel tudsz azonosulni? Hol látod magad a könyvben?

A szereplőim nagyon szélsőséges karakterek: betegek, zavartak, a múltjuk terhelt, és mindannyiukban hatalmas a szeretetéhség. Ezt főleg Lili alakjában szerettem volna modellezni, és azt sejthetővé tenni, hogy Marinak (akinek a korábbi életéről voltaképpen semmit nem tudhatunk meg) hasonlóak lehettek a mozgatórugói. Amiben mindegyik rokon az az, hogy egyikük sem fogadja el magát, hasonlítani vágynak női modellekre, a főszereplő Lia a mamájának, Lilinek és Marinak is meg akar felelni, Lili a tragikus sorsú Edie Sedgwickben, Mari Karády Katalinban talál kapaszkodót. Épp ezek miatt én egyik figurával sem érzem rokonnak magam. Ha valaki, hát Ancsi, a barátnő az, aki lehetnék.

A könyv végén megjelenő Gábor Liának menekülési útvonal vagy beteljesülés lesz?

Hiszek abban, hogy az elesettségünk, a régi sérelmeink, és az ebből fakadó magány feloldható – csak kell hozzá segítség. Liának Lili az. De el kell telnie egy kis időnek, míg megérti, hogy Lili – akármilyen borzalmas a történetük – kulcs a múlthoz, hogy segítségével megérti azt, mi béklyózza meg. Ha felismerjük a gátjainkat, korlátainkat, előbbre vihet. A trilógia közös címe épp ezért Triumph, azaz győzelem. Mindhárom sorssal azt szeretném példázni, hogy igenis ki lehet kerülni a legrosszabb körökből is. A könyvben szereplő Gáborral csak azt akartam kifejezni, hogy a hősnőm megtanul talán nyitni, és nem csak olyat közel engedni magához, aki lenyomja, eltiporja... Lehet, hogy nem sikerül neki rögtön, de hát ha meg sem próbálja, esélye sem lesz.

Mikor várhatjuk a következő részt?

A másik két regényből is megvannak fejezetek, a címek és a szerkezeti vázlatok készen vannak. Bár nem vagyok jós – azt gondolom, hogy a második rész készen lehet másfél éven belül.

Szerinted mit jelent a magány?

Ha valami megölhet minket szerintem, az a magány. Szükségünk van a családra, a barátokra, a szerelemre, méghozzá egyenrangú társakra, mert a hierarchiák, ha máshogy is, de szintén pusztítanak.