12 film, ami lángra lobbant

Nem mindig a nyers meztelenség a legingerlőbb, hanem sokszor éppen az ügyesen takart, többértelműen leplezett, illetve rafináltan feltáruló test.

Nem mindig a nyers meztelenség a legingerlőbb, hanem sokszor éppen az ügyesen takart, többértelműen leplezett, illetve rafináltan feltáruló test. Továbbmenve, nem is feltétlenül a test maga váltja ki a vágyat: elég egy leleplező tekintet, egy érzéki pillantás, hogy beinduljon a fantáziánk. A legjobb filmek és a legjobb rendezők ösztönösen tudják a titkát, hogyan csábítsanak el minket. Tizenkét szubjektív erotikus kedvenc következik Karafiáth Orsolyától.

Hogy mitől lesz valaki szexszimbólum? Nincs recept. Lám, Karády voltaképpen vaskos volt, nyaka mint a bikáé, csípője pedig alig fért be a tabáni titkos kis szerelemlakás ajtaján, ahol a filmbéli Ralben Edit dr. Egry Ivánnal (Jávor Pál) légyottozott. A „nagy magyar vetkőzőjelenet”, ahol Jávor háttal áll és egy kis tükörből lesi a Nőt, mégis egy ország vágyát felkorbácsolta. Hát persze! A tiltott, a bűnös ma is izgalmas, az érzéki hang búgása, vagy a mélyre hatoló tekintet legalább annyira előhívja a szexi képzeteket, mint mondjuk egy ma már dögunalmas meztelen test. A Halálos tavasz megtanít, hogy a vágy bizony ölhet. Mindenki el akar egy kicsit pusztulni, nem?

Bár sosem voltam züllött nő, érdekes módon a romlott élvezeteket bemutató filmek, amik között nálam Fellini remekműve áll az élen, mindig úgy vonzottak, mint legyet a méz. A rosszfiúk, a sehová nem tartó, csinos férfiak bennem is – mint oly sok nőben – bekapcsolják a „majdénmegváltoztatom” gombot, és akarom őket, bár tudom, a vége csúfos lesz, mert nem sikerülhet, ez egy ilyen műfaj. Mennyivel jobb inkább filmen nézni, és merengeni Marcello Mastroianni (magyar hangja Latinovits Zoltán) és Anita Ekberg dús idomai felett.

Vajon hol az a határ, ahonnan gondot okozhatnak a vágyaink? Séverinnek, a fiatal orvos feleségének mazochista képzelgései tönkrezúzzák a házaséletét, férjére ugyanis frigid módon reagál. Viszont titokban egy luxusbordélyban kezd el dolgozni, nappali műszakban, így lesz ő a „nap szépe”. A nő leselkedve tanul, egy kémlelőnyíláson át figyeli a szakmát. A legszebb az egészben, hogy végig nem láthatunk egy húzósabb jelenetet sem, az erotikus film a mi fejünkben pörög. Ezért izgalmas még ma is… Nincs az a forró snitt, ami utolérné a képzeletet.

Annak idején egy filmklubban láttam először a filmet, ráadásául első randi volt (azaz akart lenni, de nem követte második). Még ma is akad skandalum az erotikus filmművészet eme hangadójával, nemrég derült ki ugyanis a híres „vaj-incidens”, mely a buja kislányt alakító Maria Schneider életére a mai napig kihat. A nagy szabadságban és szexuális tobzódásban a neves férfialkotók egész egyszerűen erőszakot tettek rajta, a művészet oltárán. Bár akkor ezt még nem tudtuk, kísérőm rajongott a filmért, engem az undor fojtogatott. De azért megnéztem másodszor is.

Erotikus válogatás nem lehet meg a híres sorozat nélkül, amit mindenki, de tényleg mindenki megnézett. Vagy meglesett. A címszereplő, Sylvia Kristel igazi bálvánnyá vált, tömegeket babonázott meg kerek melle, tengerparti hentergése, de akár egy-egy hosszúra nyúlt ölelkezése is. „A szerelem dalára elindult Emmanuelle” – dúdoltuk még gyerekként, ami ma már, felnőtt fejjel kicsit bizarrnak hat. Én tényleg csak egy kis jelenetet láttam belőle, és rosszul lettem: „Ez a nő anyámra hasonlít!”. (Ekkoriban találtam meg otthon az Érett nők dicsérete című könyvet is.) Csak a sors kegyelme, hogy nem maradtam vissza a (szexuális) fejlődésben.

Mindenki másba volt szerelmes. Egyik barátnőm Luke-ba, a másik Han Solóba, én már akkor Darth Vaderért rajongtam. Nahát, csodálkoztunk rá, ez a vágyakozás. De hol voltunk a fiúktól, akiknek azóta immár kitörölhetetlenül a szexuális érés mérföldköve lett a legendás Carrie Fisher által megformált Leia hercegnő. A Jóbarátok híres epizódja, a Leia hercegnő fantázia óta pedig lexikon szócikk is a híres vágykép, ami alól az újonnan felcseperedő nemzedékek sem vonhatják ki magukat.

Maga a film utólag nézve gyengécske. Elvitathatatlan érdeme viszont, hogy azóta nőben, férfiban egyaránt felmerül: egy párductestre simuló ruci alatt nem feltétlenül kell, hogy legyen bugyi. Én csak pár éve láttam először, méghozzá a második résszel együtt, és igazán egy jelenet égett a retinámba: mikor Sharon egy fekete férfival van együtt, és a nyomozó meglesi. Úgy látszik, mindig ez a nyerő, a voyeur optikája.

8. Érzékek iskolája (1996)

Gryllus Dorka és Udvaros Dorottya meztelenül, együtt, huh, már ez elég lett volna, de akadt köré még történet is, Esterházy legendás, álnéven írt Tizenhét hattyúkjából, Sólyom András rendezésében. Az eredeti tervek szerint lett volna egy hármas gruppen is a filmben, Nagy Kriszta Tyereskovával kiegészülve, csak ő nem akart levetkőzni. Így, bár leforgatták a nagy triót (Tyereskova felöltözve), a végeredmény érthető módon nem tűnt szexinek, a jelenet repült. Kis sznob egyetemistaként láttam, a vágásokról vitatkoztam utána, de nem is bölcsészlányok szende szexualitását birizgálja a mű.

Ang Lee filmjét kötelezővé tennénk. Nemcsak azért, mert elementáris erejű, hibátlan alkotás, hanem azért is, mert úgy tud szólni a férfiszerelemről, és igen, a két férfi között lévő erotikáról, vágyról és intimitásról, ahogy se előtte, se azóta nem sikerült senkinek. Igaz, zsenikkel dolgozott, Jake Gyllenhaal és a fiatalon elhunyt Heath Ledger ölelkezése mondjuk a hátsó udvarban, miután régóta nem látták egymást, több mint felkavaró. A két színésznek sikerült úgy beszélniük a testről, hogy az még talán a homofóboknál se üti ki a biztosítékot. Mert a testen is sikerült túllépni. Mint egy igazán jó szeretkezésnél.

A szégyen a szexben általában gyilkos dolog, elég egy kis szégyenérzet, mondjuk, szégyellem, hogy szeretem így vagy úgy, de gyötör, hogy állandóan vágyom rá, és oda a varázs. Ám néha máshonnan támad. Michael Fassbender Steve McQueen filmjében egy érzelmileg beteg, pornó- és szexfüggő, kizárólag szánalmas és üres testi vágyainak élő városi férfi megformálója, aki tényleg bárkit az ágyába képes vinni. Gyakori maszturbálással, illetve társas maszturbálással kitöltött napjait egy kanapévendég zavarja meg, a saját húga, Sissy, aki ráébreszti, léteznek más dimenziók is. Azért ne várjunk megváltást.

A rendező, Laurent Bouhnik kicsit még gondolkodhatott volna a kerettörténeten, és akkor nem kapunk egy fájdalmas szájbarágást a végén, miszerint mindazt az érzéki csemegézést, amit a filmen végigkövetünk, csak és kizárólag annak köszönhetjük, hogy a rendkívül vonzó, extraszexi főhősnő megsérült lelkileg az apa-lánya kapcsolatban. Mert e nélkül szép szexkrónika az opusz, kedvenc jelenetem a hajó mosdójában kielégített barátnő, akinek a tekintete gyönyörű: nem tudja, örüljön-e vagy szégyellje-e magát a váratlanul rátörő gyönyör miatt.

Számomra Wong Kar Wai, a hongkongi mester műremeke maga az érzéki tobzódás, maga a vágy. Kicsit sötét, eléggé klausztrofób, eléggé beteg. A finom becsavarodás krónikája ez a hatvanas évek Hongkongjában játszódó, egy bérházi szomszédságról szóló dráma. Ahol minden filmkockát áthat a kívánás, és ahol tudjuk, az egyesülés tiltott, ezért még inkább akart gyümölcs. A hattyúnyakú Maggie Cheung lépcsőn futó, esőben sétáló alakjába, bűntudatos előrenézésébe mintha az operatőr is szerelmes lenne. Egyszer Berlinben több órán át követtem egy japán férfit, ugyanúgy, ahogy a filmben láttam, és senki ne tudja meg, mi játszódott le a fejemben. A beteljesületlenség erotikáját ebből a filmből tanultam. Ennek a szépség vonzására épülő szívfacsarásnak a megnézése után nem ágybéli akrobatikára, inkább apró érintéstől kinyíló, intim egybeolvadásra vágyom.