Lorde, a megállíthatatlan tinédzser

17 évesen a popzene megmentőjének nevezik

Chicagóban ritka a szép idő. Ha kisüt a nap, mindenki igyekszik kihozni belőle a legtöbbet. „Amint a hőmérséklet eléri a 20 fokot, mindenki bemegy a vízbe" – mondja a taxisofőr, amint elhaladunk a Michigan tó partjánál, melyben sok-sok, a Nap felé forduló apró emberi arc látszik. A Hotel Lincoln indusztriális stílusú lobbijában az énekesnő sajtósa, turnémenedzsere és más munkatársai tanakodnak, melyik lenne az optimális hely, ahol Lorde találkozhatna az újságíróval, azaz velem. A kávézóra gondoltak eredetileg, mondja kifulladva a sajtós, de annyian vannak ott is, valószínűleg a Lollapalooza fesztivál miatt, amin holnap Lorde is fellép, hogy félő, nem hagynák nyugodtan beszélgetni.

Az aggodalmuk érthető. Lorde a világ egyik legnagyobb popsztárja, mióta megjelent Royals című száma. A poszt-krízis hangulatú himnusz két Grammyt, két MTV Video Music Awards jelölést, egy saját M.A.C. rúzst és egy impozáns helyet hozott neki a Forbes listáján. Első albuma, a Pure Heroine hat és fél millió példányban fogyott és elképesztő értékeléseket kapott. „Téged hallgatni olyan, mintha a jövőt hallgatnám" – ezt nem egy tini rajongója mondta, hanem maga David Bowie, személyes találkozásuk alkalmával, megszorongatva a kezét. Az Éhezők viadalának producerei egyetértenek ezzel, és nemrég bejelentették, hogy a következő rész teljhatalmú zenei kurátora Lorde lesz.

Míg a menedzser és a sajtós fontoskodik, Lorde belép a forgóajtón, arcán hatalmas vigyorral. Fekete sort, fehér póló, szürkésbézs sapka van rajta, és sokkal inkább tűnik a 17 éves Ellának, mint a hatalmas Lorde-nak, aki producereket ugráltat. Az igazi neve: Ella Marija Lani Yelich-O'Connor. Még pattanást is látni sminktelen arcán, távol ülő, kék szemét pedig beárnyékolják a vadul tekeredő barna fürtök, melyek a párának köszönhetően úgy ugranak felfelé, mintha el akarnának szakadni a fejétől. Kezében egy ajándék, amit épp most kapott, bekeretezett lap egy idézettel: „Nem olvasom a kritikákat. Nem, neked énekelek." „A kedvenc Conor Obers- idézetem" – mondja. „Tőle kaptam ezt!" A sajtós most előlép és bosszúsan kezdi magyarázni, hogy igyekeztek csendes, szeparált helyet találni, de...

„Én ki szeretnék menni" – vág közbe az énekesnő, és most pont olyan, mint Lorde. „Egész nap megbeszéléseken ültem" – mondja nekem. „Sétálunk egyet!" – közli az embereivel határozottan. Mielőtt még kinyögnének valami válaszfélét, ő már megy is ki a napsütésbe, nem hagyva kétséget afelől, kis is itt a főnök.

„Valaki mondta, hogy van itt egy állatkert" – veti oda, miközben pázsitos járdaszigeteken és autóutakon vágunk át. Siet, vagy csak úgy gondolja, baromság a kijelölt utat követni? Szerinte egy csomó minden baromság. Mint például a vörös szőnyeg. „Nekem nem való" – mondja, és vállat von. „A képeken minden csupa haj meg smink meg styling, polírozott meg tökéletes, teljesen irreális. Ezért van az, hogy rólam csak díjátadókról, sajtótájékoztatókról meg fellépésekről látsz képeket – ezeknek van valami értelmük azon kívül, hogy „Tessék, Így Nézek Ki".

A hírnév első áradatában Lorde tendenciózusan nyilatkozott kritikus hangnemben kolléganőiről. „Túlságosan tökéletes, nem hiszem, hogy ez bármi jót szülne a fiatal lányok körében" – mondta Taylor Swiftről. „Én feminista vagyok, az ő számának címe pedig „Come and Get It" (gyere és vedd el), panaszkodott Selena Gomezre. Lana del Reyről ezt mondta: „I'm nothing without you (nélküled semmi vagyok)... ez a fajta szenvedős, elkeseredett, „ne-hagyj-el"-attitűd nem hiszem, hogy jót tenne a fiataloknak." „Szerintem a magazinok imádják, amikor két lány összeugrik" – kommentálja megjegyzésemet, hogy kezdik gonosz boszorkányként beállítani. „Általában egyikük szőke, másikuk barna. Azt hiszem, elég sok helytelen dolgot mondtam. De nem vagyok különösen rosszindulatú vagy gonosz. Sokat mosolygok, nevetek!" És ez igaz is.

Míg a világ nagy része rajong érte, vannak, akik kételkednek a hitelességében. Hogy lehetne egy tinédzser ilyen jó kifejezőkészséggel megáldva, kérdezik. Egyesek szerint megcsinált, és a producerek ügyesen keverték a kártyákat, amennyiben most épp egy anti-popsztár popsztárt dobtak piacra, mert arra volt kereset. „Hát akkor ennyi!" – mondta egy cinikus barátom is, mikor megemlítem neki, hogy Lorde mamája díjnyertes újzélandi költő. Mintha a költőnők úgy általában hírhedt sztárcsemete-mamák lennének!

Ezen jót nevet a magas és vékony mama, Sonja Yelich: „Hogyne, beállunk a kocsival, és már kiabálom is, hogy 'Ella! Most azonnal kiszállsz a kocsiból, felmész arra a színpadra és énekelsz!" – mindketten gurgulázva nevetnek. „Ella mindent maga csinál. MINDENT!" – mondja szemét forgatva, de büszkén.

És talán nem is olyan furcsa ez egy mai tinédzser esetében. „Vannak, akik azt írják róla, hogy ő menti meg a popzene maradék részét attól, hogy szutyok és mainstream legyen" – mondja Tavi Gevinson, a Rookie magazin tinédzser lapalapítója, aki egyetért Lorde-dal abban, milyen idegesítő olyan fiatal sztárnak lenni, akikre a felnőttek bonyolult elvárásokat vetítenek. „Nagy a nyomás rajta, hogy koravén, komor, vagy okoskodó legyen. De nem gondolom, hogy ő az a csodabogár lenne, akinek sokan gondolják. Ő is csak egy tizenhét éves lány."

Az interjú folytatását az ELLE novemberi, dupla számában olvashatják, melynek címlapjain Jennifer Lopez és Lorde látható.

Szöveg: Jessica Pressler