Csúcsművészet Oscar Wilde börtönéből

Mindenki Readingbe megy

Patti Smith, Ben Whishaw, Ralph Fiennes – a brit színjátszás színe-java csatlakozott ahhoz a programhoz, amelynek keretén belül részleteket olvasnak fel Oscar Wilde De Profundis című művéből ott, ahol az született: a readingi fegyházban. Az írás nem véletlenül viseli A mélységből címet: egyszerre utal a szerző aktuális helyzetére, és azokra a nyomorúságos körülményekre, amelyek közé a börtönben került, illetve arra a lelki szenvedésre, amivel a 130. zsoltár kezdő szavaival fohászkodva próbál megbirkózni: „A mélységből kiáltok hozzád, Uram!” Wilde-dal, addig a londoni felső tízezer és a színházjáró közönség dédelgetett kedvencével 1895 májusában fordult meg a világ: a hírneve csúcsán járó szerzőt ekkor ítélték két évi kényszermunkára. Mondhatnánk, magának kereste a bajt, hiszen ő perelte be a szerelme, Lord Alfred Douglas – a barátainak csak Bosie – apját, Queensberry márkit rágalmazásért, amiért a főúr honoszexualitással vádolta őt. Az író nyilván sérthetetlennek érezte magát, az események irányítása azonban kicsúszott a kezéből, és ő előbb a wandsworth-i börtönben, majd a hírhedt fegyházban találta magát. Itt írta meg a De Profundist, amely műfaját tekintve Bosie- nak szóló levél. Aki csak a szellemes, sziporkázó, a nézőt és az olvasót folyamatosan humoros fordulatokkal és szóviccekkel szórakoztató Oscar Wilde-ot ismeri, az döbbenettel olvashatja a De Profundist.

Egyszerre szívszorító és lenyűgözően szép szöveg ez, olyan mondatokkal, hogy „Mindenáron meg kell őriznem a szívemben a szeretetet. Szeretet nélkül mi lenne a lelkemből?” Itt találkoztam először olyan fordulatokkal, mint hogy „megszűntem önmagam ura lenni”, vagy „többé már nem voltam a lelkem kapitánya”. Nem az a kimondott szórakoztató olvasmány, elvégre a szerző nem is annak szánta, mégis lépten-nyomon megtorpantam, újra és újra elolvastam egy-egy mondatot, és közben arra gondoltam: Istenkém, ha egyszer én is úgy tudnék angolul, mint Oscar Wilde! Aztán rájöttem, hogy akiknek az anyanyelvük, azok sem tudnak úgy angolul, mint Oscar Wilde. A teljes levél összesen 4 és fél órát igénybe vevő felolvasásán túl más művészeti programok is csatlakoznak az Artangel nevű szervezet Odabent – művészek és írók a readingi fegyházban elnevezésű rendezvényéhez, amely szeptember 4-től október 30-ig tart. Bemutatkoznak például Steve McQueen, Ai Weiwei, Nan Goldin és Marlene Dumas új műalkotásai, illetve a látogatók megtekinthetik olyan szerelmesek leveleit, akiket szintén a társadalmi szabályok szakítottak el egymástól.

Az 1844-ben megnyitott fegyház a viktoriánus éra új típusú börtöne volt, hatalmas épületszárnyakkal és egyszemélyes cellák hosszú sorával. Az elítéltek között minimálisra csökkent az érintkezés, ha kiengedték őket a cellájukból, speciális, a személyazonosságukat elrejtő sapkát kellett viselniük. A brutális körülmények, a kényszermunka és az elszigeteltség testileg-lelkileg tönkretették az írót, 1897 májusában betegen és koldusszegényen hagyta el Readinget, hogy Párizsba meneküljön. Ott halt meg betegen és koldusszegényen, 1900. november 30-án. 46 éves volt.

Mörk Leonóra