3 színházi előadás, amire érdemes jegyet váltani októberben

Októberben három nagyszabású premierrel várják a nézőket Budapest vezető társulatai.

Tánc, dráma és irodalom találkozik októberben a színpadokon – három különböző műfaj, három markáns alkotói világ. Ezekre a színházi előadásokra érdemes jegyet váltani. 

Keserédes komédiák – három tánctörténeti gyöngyszem egy estén

Fal, kaktuszok és elfojtott szenvedély – három ikonikus kortárs balett nyitja a Magyar Nemzeti Balett új évadát.
Keserédes komédiák címmel Johan Inger, Alexander Ekman és Hans van Manen művei kerülnek egy estére a közönség elé október 11. és 19. között, az Eiffel Műhelyházban és az Operaházban.
Johan Inger Walking Mad című, Ravel Bolerójára készült koreográfiája a férfi és nő közötti viszony kiszámíthatatlan ritmusát járja körül egy ajtókkal teli mozgó fal segítségével.
Alexander Ekman Cacti (Kaktuszok) című munkája humorral és öniróniával boncolgatja a kortárs tánc világát – táncosai egy-egy fehér emelvényen, kaktuszokkal „fegyverkezve” reflektálnak a művészet komolykodására.
Hans van Manen 5 tangója pedig a klasszikus balett fegyelméből és Piazzolla új tangójának fűtött ritmusából teremt szenvedélyes, elegáns mozdulatvilágot.

Három alkotó, három látásmód – közös bennük, hogy mindhárom darab egyszerre szól a vágy, az irónia és az emberi kapcsolatok törékenységéről.

némacsend – Hamlet nyomában a Katonában

Ugyancsak október 11-én mutatja be a Katona József Színház ifj. Vidnyánszky Attila legújabb rendezését, a Némacsend (Shakespeare Hamletje után) című előadást. A produkció nem egyszerűen újragondolja a klasszikust, hanem szétfeszíti annak kereteit: Hamlet itt nem egyetlen alak, hanem egy egész lelki tér, amelyben a szereplők – és maga a társulat – a hallgatás, a kimondatlanság határain egyensúlyoznak. Vidnyánszky személyes hangú vallomásában Hamlet „nem középen áll, hanem a csend mögött”, ahol a tragédia forrása maga a kommunikációképtelenség.

 
Candide, vagy a radikális optimizmus – Voltaire újragondolva a Nemzetiben

Mit jelent ma optimistának lenni? – kérdezi Aleksandar Popovski legújabb rendezése, a Candide, vagy a radikális optimizmus, amely a Nemzeti Színház Nagyszínpadán látható. Voltaire klasszikusa a felvilágosodás szellemes és keserű tükre volt, Popovski pedig a mai ember szorongásaira és hitválságaira rezonálva kelti új életre. A filozofikus dialógusok zenés, groteszk és látomásos epizódokba oldódnak, miközben a nézőt is arra késztetik, hogy újragondolja saját világképét: vajon az optimizmus ma még bátorság, vagy már önámítás? A rendező a Mester és Margarita és a Don Juan után ismét azt bizonyítja, hogy a nagy klasszikusok ma is a legkortársabb kérdéseket teszik fel – csak másképp.