Az ember, aki színeket hall - Pharrell Williams

Az ELLE találkozott a kreatív zsenivel

Amikor találkozunk, Pharrel Williams jóval elegánsabbnak hat, mint a megszokott farmeros-pulóveres-óriáskalpagos figurája. És sokkal, sokkal fiatalabbnak a 41 événél. Laza, visszafogott megjelenése mindenkit lenyűgöz a szobában, ahová belép. A dalszerző és producer Pharrell segített már a slágerlisták élére varázsolni Gwen Stefanit, Kelist, Miley Cyrust, Britney Spearst, és persze 2013-ban Robin Thicke-t és a Daft Punkot, akiknek egyszerre futó slágereik, a Blurred Lines és a Get Lucky igazi triumvirátussá egészültek ki, amikor Pharrell saját száma, a Happy világszerte első helyre került, köszönhetően minden idők egyik legjobb videoklipjének is. Az interneten milliós tömeg rajongott érte, és a jelenséghez kapcsolódó, érzelmekkel teli Oprah-interjú is igazi online szenzáció lett.

Ma Pharrell a világ legnagyobb popsláger-alkotója, de az interjúi inkább a jazz műfaját idézik: a válaszok a feminizmustól a tiszta álmokig, Jane Fondától Istenig peregnek. Én magam nyolc éve nem fogadtam el felkérést sztárinterjú készítésére, de amikor én is és egyéves kislányom is egyformán odáig vagyunk valakiért, egyszerűen nem mondhattam nemet. (Amikor a fotózás végén odaengedik hozzá a kislányomat, Pharrell kitalálja, milyen jegyben született, és hagyja, hogy eljátszadozzon a Chanel-nyakláncaival).

Amikor közös témára találunk, azt kérdi: „Beszélgettünk már erről?" – mintha hipnozitőr lenne egy színpadon. Igazából kettesben vagyunk a fotós hollywoodi otthonában – ahol a képsorozat készül róla –, miközben Helen, Pharrell hozzá hasonlóan macskaszerű modell felesége és ötéves fiának édesanyja gondosan átvizsgálja a ruhaállványokat a kertben. Úgy tűnik, tetszenek neki a felkínált Alexander McQueen, Paul Smith és Burberry darabok, de Pharrell azért hozott magával hatot a védjegyévé vált Vivienne Westwood kalapokból, minden eshetőségre felkészülve.

Látva, milyen remekül cikázik divat és zene között, nem is olyan meglepő, hogy Pharrellről kiderül: szinesztéziás. A szinesztézia olyan neurológiai jelenség, amelynél az érzékelés útjai összekapcsolódnak, így például a hangjegyek különböző színekhez, vagy a hét napjai egy-egy illathoz kapcsolódnak. Erről is mesélt nekünk.

Emma Forrest: Hozzám hasonlóan Te is időtlen idők óta a pályán vagy. Emlékszel, mikor volt az első olyan eset, amikor már nem te voltál a legfiatalabb a csapatban? Ez elég rémisztő tud lenni, főleg egy nő számára.

Pharrell Williams: Nem, nem emlékszem, és nagyon nem szerencsés, hogy a nőknek így kell gondolkozniuk erről. Tényleg magasabbnak kell lenned? Érzékibbnek? Vékonyabbnak? Sötétebbnek? Világosabbnak? Nem! A legfőbb adomány mindig ott van: a jelen.

A Happy videoklipje, legalábbis nekem úgy tűnik, onnan táplálkozik, ahonnan a street style kiindult – az utca emberének felemeléséből, mindenféle furcsaságával együtt. Mindig, amikor látom, kiszúrok egy figurát, és kitalálok hozzá egy történetet.

PW: A legnagyobb örömet számomra ez a sokféleség okozta. Az volt a cél, hogy megmutassuk, milyen sokan élhetik át pontosan ugyanazt az érzést. Ez nagy hatással volt rám. Ezért is ajándék ez a dal. Igen, én írtam és én voltam a producere, de sokkal hatalmasabb nálam. Tudod, mit gondolok? Én csak eszköz voltam. Mindig mindenkinek azt mondom: „találj valamit, amit igazán szeretsz csinálni." Figyelj a bevételeidre, de gondold végig, ingyen is megcsinálnád-e a munkád. És ha lehetséges, figyelj oda arra is, hogy az emberiséget is szolgáld vele.

Amikor először hallottam ezt a sort a Happyben: „Clap along if you feel like a room without a roof" („Tapsolj, ha úgy érzed magad, mint egy szoba tető nélkül" – a szerk.), úgy éreztem: ez az, pontosan ilyen a boldogság! Hogyan jutott eszedbe ez a szöveg?

PW: Képzeld csak el, hogy veszel egy házat. Van egy pár bútorod az előző helyről, de vannak új ötleteid, céljaid is. Amikor belépsz a szobába, máris tudod, hová teszed majd az ágyat? Szerintem inkább azt tudod, hová nem akarod tenni. A zeneszerzés is hasonlóan működik – ide-oda pakolsz, amíg értelme nem lesz.

Én hajlamos vagyok a szomorúságról írni a könyveimben, és próbálom minél pontosabban megfogalmazni a lényegét, mert az a legjobb dolog, amikor az olvasók azt mondják: „helyettem is szavakba öntötted ezt az összetett érzést”. Amikor sikerül verbalizálni, az sokat jelenthet másoknak is.

PW: Kisgyerek korunktól arra tanítanak minket, hogy elnyomjuk a megérzéseinket. Pedig annyi információ van bennük! A megérzés a testünk reakciója valamire, ami nagyon is valóságos. Mindenféle impulzust küld szét, amit érzünk. Senki nem késztetett, hogy hallgassunk ezekre a hangokra. Szóval, ha ezt összekötjük a szinesztéziával – az én esetemben ez a színeket és a hangot jelenti – valami nagyon igazit kapunk. 3D-s élményt!

A múlt évben három dalod keringett a világban, amelyek mintha három különböző bolygón születtek volna: Blurred Lines, Get Lucky, Happy. Képes vagy kategorizálni a dalaidat?

PW: A kapcsolatod az édesanyáddal más, mint a férjeddel, és megint más, mint a legjobb barátoddal. Más, mint a legközelebbi emberrel, akit soha nem akarsz elengedni, attól függetlenül, ki van éppen az életedben. De mindeközben te még mindig ugyanaz az ember vagy. Ugye? Nos, igen. Mindegyik dalban nagy adag öröm van, ami hiányzott nekem a zenéből. Egyszerűen csak újra jól akartam érezni magam.

A Blurred Lines-ban az a rész, hogy „I know you want it” (Tudom, hogy akarod – a szerk.), különösen egy ilyen, meztelen nős videóval együtt, számomra problematikus. Szerintem nem jó üzenet. Igazából sírni lenne kedvem tőle.

PW: Örülök, hogy beszélgetünk. És örülök, hogy találkoztam valakivel, akire ez hatással volt, még ha rossz hatással is. A dal egy olyan nőről szól, aki alapvetően jó kislány, de azért vannak piszkos gondolatai. Ezért mondogatjuk: „But you’re a good girl” (De te jó kislány vagy), igaz? Szóval, „tudom, hogy akarod”, és ezt úgy oldjuk meg, hogy jól kitáncoljuk magunkat. Ezért énekeljük a legvégén, hogy „Shake it round, get down, get up” (Rázd körbe-körbe, gyerünk le és fel!) A mozaik egy gyönyörű, alapvetően jó lányt mutat – a gyönyörű lehet vékony vagy extra méretű egyaránt –, akiről tudod, hogy vannak vágyai, és azokat a vágyakat le lehet vezetni úgy, hogy ne kerülj bajba. A videót egyébként egy nő rendezte, ő így interpretálta a dalt. Voltak, akik egyből felbőszültek, mert azt hitték, a cél az volt, hogy ítélkezzünk és tárgyiasítsunk. Néha hátra kell lépni egyet és feltenni magunknak a kérdést: „Vajon mi volt ennek az embernek a szándéka?”

Az első slágerlista-vezető zenéd, producerként, Britney Spears dala, az I’m a Slave 4 U volt. Ez akkoriban jelent meg, amikor Britney mentális problémái felszínre kerültek. Azt hiszem, ha valakinek az egész élete a zene, könnyen belecsöppenhet a zene világából az őrület világába…

PW: Ez így van.

Érezted már úgy, hogy megőrülsz?

PW: Nem. De nyolc évvel ezelőtt rájöttem, hogy valami hiányzik: a cél.

A feleségeddel pont nyolc éve ismerkedtél meg. Alakított a kreativitásodon?

PW: Inkább ösztönöztük egymást mint barátok. Ő hajt engem, én hajtom őt.

Érdekes, hogy a kalapod miatt vizuálisan összekötöttek Vivienne Westwooddal, aki maga is a divat és a zene útkereszteződésében áll.

PW: Vettem leckéket Ronnie Cooke Newhouse-tól (a House+Holme divatreklám-ügynökség kreatív igazgatója, aki dolgozott a Louis Vuittonnal, Lanvinnel, a Comme des Garcons-nal és a Mulberryvel). Ő mesélt nekem arról is, hogy Vivienne Malcolm McLarennel, a Sex Pistols menedzserével járt, és a kalappal előtte meg a kapcsolatuk előtt akart tisztelegni. Emlékszem McLaren Buffalo Girls című videóklipjére, ahol rajta van a kalap. Igazából én már öt éve hordom, de valamiért csak most figyeltek fel rá.

Vivienne Westwooddal is volt alkalmam interjút készíteni, és ami igazán tetszett benne, az az volt, hogy autentikus punk létére nagyon is adott az etikettre. Azt mondta: „A jó modor a lávakéreg, amely megvéd minket attól, hogy a pokolba zuhanjunk.” Amikor hozzád készültem, azt a tanácsot kaptam, hogy korán érkezzem, mert te sosem késel.

PW: Nem voltam mindig ilyen. Sok évbe tellett, mire felfogtam a dolgok értékét, hogy milyen értékesek például azok az emberek, akikkel együtt dolgozom. És a rajongók értékességét, akik alapvetően felemelnek és ott, a magasban tartanak. Lehet, hogy mi tudunk sárkányrepülőzni. De ők hordoznak minket.