Az “angyalok jussa” a whisk(e)y-k világában – avagy a pincemesterek már régóta itatják az angyalokat

Azt, hogy bánatukban vagy örömükben isznak az angyalok a legkiválóbb érlelt italokból, valószínű sohasem tudjuk meg.

Az “angyalok jussa” - a pincemesterek már régóta itatják az angyalokat.

A párlatok készítésének harmadik és talán legtitokzatosabb szakasza az érlelés. Ebben a folyamatban az ital elhagyja a lepárlómester szakértő kezeit, hogy egy időtlen táncba bonyolódjon a tölgyfából készült hordók mélyén. Az "angyalok jussa" kifejezés pedig nem csupán egy szép metafora, hanem egy valós jelenség, amelynek során az érlelés alatt a hordóból párolog el egy bizonyos mennyiségű folyadék – a párlat egy része – amit a lepárlók nem adóznak le másnak, csak az "angyaloknak".

Az érlelés kulcsfontosságú szerepet játszik a whisk(e)y karakterének kialakításában. Az íz, az illat, sőt, még a szín is legalább felét a tölgyfából nyeri, ami a hordóban pihen. A párlat, amely eredetileg 60% körüli töménységű, egy alapos hígítás után kerül a hordóba. Az amerikai whiskeyk nagyjából 200 literes hordókban pihennek, míg a skót társaiknak lehetőségük van választani 190, 250 (hogshead) vagy akár 500 (butt) literes hordók között. A hordó mérete és anyaga mind-mind meghatározza a whisky végleges ízvilágát.

A tölgyhordó mérete kardinális szerepet játszik abban, hogy mennyire intenzíven érintkezik a folyadék a hordó falával. Minél kisebb a hordó, annál gyorsabban vesz fel szín- és illatanyagokat. A hordó anyaga pedig további réteget ad a whisky karakteréhez. A francia és az amerikai tölgy használata a legelterjedtebb, és sokszor a hűvösebb területekről származó fák előnyben részesülnek a lassabb növekedés és sűrűbb rostszerkezet miatt. Ez nem csupán ízbeli előnyökkel jár, hanem gazdasági okokat is szolgál, hiszen ezek a hordók tartósabbak, és kevesebb whisky párolog el belőlük az évtizedek során. Az érlelés alatt ugyanis évente 1-3% folyadék távozik, ezt pedig az "angyalok jussának" nevezik.

Az Egyesült Államokban a bourbon whiskey szigorú törvények kötik meg, hogy kiégetett új hordókban érlelhető csak. Azonban Skóciában és Írországban nincs ilyen megkötés, így az új hordók mellett használt bourbon, Madeira, sherry és legújabban Tokaji hordókban is érlelnek. Ez a változatosság további dimenziókat ad a whisk(e)y palettájához, és még izgalmasabbá teszi az érlelés művészetét.

Az "angyalok jussa" kifejezés mögött tehát nem csupán egy szokványos veszteség áll, hanem egy különleges folyamat, amelyben az égi lények is részt vesznek a whisk(e)y készítésének misztikus útján. A hordók mérete, anyaga és az érlelés helyszíne mind szempont, amelyek összehozzák az égi és a földi elemeket, hogy létrehozzák azt a különleges italt, amely örökkévalónak tűnik, de mégis mindig a pillanat mágikus varázsát hordozza magában. Az "angyalok jussa" nem csupán elveszett cseppként él bennünk, hanem mint a whisk(e)y ízvilágának egy kis csodája, amit csak azok érthetnek meg igazán, akik valaha is belekóstoltak az érlelés művészetébe.