„Ott volt a szövettani leleten: emlő rosszindulatú daganata”

Vendégszerzőnk saját beszámolója a mellrák elleni küzdelem hónapja alkalmából.

Mindössze 28 éves volt Bajkó Barbara, amikor kézhez kapta a diagnózist: mellrákja van. A fiatal lány Instagram-oldalán dokumentálta a daganat kezelésének lépcsőfokait, őszintén beszámolva minden mellékhatásról és lelki megpróbáltatásról, amivel meg kellett küzdenie. Háromrészes cikksorozatunk első felvonásában Barbi a betegség előzményeit és a felismerés pillanatát osztja meg velünk. 

2019 októberében kezdődött a történetem Dióval, amikor egyik nap, hazaérve a munkából, egy csomót tapintottam ki a jobb mellemben. Akkor még nem sejtettem, hogy ez egy hosszú és rögös út kezdete.

Tárcsázom a nőgyógyászom, akitől november elejére kapok időpontot. Egy kicsit sem izgulok a vizsgálaton, hiszen addigra már a családom minden jó tanáccsal ellát, és tudatosítják bennem, hogy ez csakis ciszta lehet, hiszen nagyon fiatal vagyok. A nőgyógyászom továbbküld, hiszen ő „csak” tapintással tud megvizsgálni, és javasol egy mellultrahangot. Emlékszem, azt gondoltam magamban, oké, miért is ne, akkor majd ott elmondják, hogy ciszta.

„Ez nem ciszta”

Az emlőcentrumban furcsán néznek rám, a recepciós hölgy kérdőn rám tekint, hogy miért is vagyok ott 28 évesen. Elmondom neki, hogy küldtek, és van időpontom. Bólint, és egy kicsivel arrébb lévő teremre mutat, hogy ott foglaljak helyet. Bemegyek, nagyjából 8 nő várakozik, átlagéletkor bőven 45 felett. Leülök. A doktornő elsőre teljesen semleges, utasításokat mond: mondjam el, miért jöttem. Már fekszem az asztalon, a két kezem a fejem fölött, és közben mondom, hogy a jobb mellemben érzek egy kis csomót, azt mondták, ciszta lehet. Elsőként a ballal kezdi, ott minden rendben, áttér a jobbra, és meg is van. És hirtelen az egész légkör megváltozik. A doktornő csóválja a fejét. „Ez nem ciszta.” Micsoda?? Mi az, hogy nem ciszta? És akkor mi?

„Csinálnunk kell egy mammográfiát, egy MR-t és egy mintavételt is. Mert ez nem ciszta.” Nem értem. Közben már a mammográfiai felvételt készítik, eléggé fáj. Felöltözhetek. A doktornő leültet, és megfogja a kezem. Már folyik a könny az arcomon. Azt mondja, nem szeretne áltatni, ez úgy néz ki, daganat. És az is lehet, hogy rosszindulatú, de ezt majd a szövettan árulja el. Pénteken menjek el MR-vizsgálatra és egy hét múlva jöjjek hozzá vissza mintavételre. Potyognak a könnyeim, megengedi, hogy amíg a leleteket elkészítik, kisírjam magam. „Nem ciszta.”

Megszületik Dió

Túl vagyok a vérvételen, a vérképem nem mutat rossz értékeket, ez megnyugtat. Az MR is megvolt, a leleten zöld diónyi nagyságúnak írják, így lett a neve Dió, de ők is a szövettant kérik, nem lettem okosabb. Újra a mammográfián ülök, ma lesz a mintavétel. Azt mondták, nem fog fájni és én pozitívan állok hozzá, jóindulatú lesz, kiműtik és jövőre mindez már csak a múlt lesz. Koncentrálhatok az esküvőnkre. Már szinte csak fél év: 2020.06.20. Alig várom! Először az érzéstelenítő injekciót kapom meg, ez csak kicsit kellemetlen. Felkészítenek, hogy a mintavételnél hangos lesz a kattanás, de semmiképp sem szabad megmozdulnom, ne ijedjek meg. Olyan, mint egy szögbelövő, még háromszor ismétlik meg, közben nyugtatom magam, nem lesz semmi baj. Így kell lennie.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

É L E T D I Ó U T Á N (@elet_dio_utan) által megosztott bejegyzés

Az asszisztensnő bekötözi a sebet, amit okozott az eljárás, figyelmeztet, hogy belilulhat, és ha fáj, vegyek be nyugodtan fájdalomcsillapítót. Készen vagyunk, eredmény miatt telefonáljak egy hét múlva, és ha már meglesz, akkor szerdán (december 4.) fél 1-re kell visszajönnöm konzultációra, ahol kiértékelik és elmondják, mi a következő lépés. Egy hét. Szerdán. A névnapomon... A vérvétel óta tudom, hogy a leleteimet már az Ügyfélkapun keresztül is meg tudom nézni, így mindennap beléptem és izgulva frissítettem rá a dokumentumokra. Így volt ezt november 29-én pénteken. És ott is volt. A szövettani lelet. Nagy levegő, semmi pánik, minden rendben lesz. És akkor megláttam. „Emlő rosszindulatú daganata.” Kitört belőlem a sírás. Rákos vagyok. Mellrákom van.