Ma van a láthatatlan munka világnapja – kiket ünneplünk ma?

Varázslatosan megtelő uzsonnás dobozok, a mosógéphez a kanapé alól maguktól vándorló zoknik, bevásárlások, számlabefizetések, orvosi időpontok leszervezése, és még hosszan folytathatnánk a sort a háztartás vezetésével, gyerekneveléssel, a mindennapi élet láthatatlan munkakörébe tartozó feladataival, amik világszerte aránytalanul nagy súlyban nyomják a nők vállát. Becsüljük meg és ünnepeljük őket ma és a mindennapokban! 

Bő húsz éve a láthatatlan munka világnapja minden április első keddjén felhívja a figyelmet azokra, akik ezeknek a feladatoknak a terheit viselik. Fontos hangsúlyozni, nem a munka láthatatlan, hanem olyan, mintha a társadalom nem lenne hajlandó tudomást venni róla. Csernus Fannival, az Amnesty International Magyarország nemek közötti egyenlőség szakértőjével beszélgettünk a világnap kapcsán számokról, társadalmi mintákról és lehetséges megoldásokról.

Mi is az a láthatatlan munka?

„Minden olyan fizetetlen munkát ide értünk, amit a háztartáson belül vagy önkéntes munkaként a közösség javára végeznek a társadalom tagjai” – mondja a szakértő. „A kutatások alapján jelentős különbség van energiaráfordításban férfiak és nők között, utóbbiak sokkal, összesen kétszer annyival több időt töltenek ezeknek a feladatoknak az ellátásával egy, az IDEA Intézet által 2024-ben végzett kutatásnak adatai alapján. A gazdasági adatokba ezt a munkát és időt nem kalkulálják bele, pedig a KSH adatai szerint a GDP nem kis mértékben, pontosan 25%-kal nőne, ha a gazdasági mérőszámokba bevonnák a láthatatlan munkát is.”

Ezenfelül a kutatásban a nők majdnem fele úgy látja, hogy a nemekkel kapcsolatos társadalmi normák még mindig erősen korlátozóak, ezt további kutatások eredményei meg is erősítik.

A család és az otthon, a mindennapok aprónak tűnő, de létfontosságú feladatainak ellátása világszerte a nők számára minimum fél-, nem ritkán teljes állás betöltését, sőt bizonyos esetekben akár napi 12 óra feletti elismerés és pénzügyi kompenzáció nélküli munkavégzést jelent. A láthatatlan munka kalkulátorban bárki kiszámolhatja, hogy az általa elvégzett feladatokért milyen anyagi elismerés járna. 

LEGFRISEBB ADATOK

A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének friss adatai szerint Magyarországon a gyermeket nem nevelő párok esetében a nők 59%-a, míg a férfiaknak csak 20%-a végez napi szinten háztartási munkát. A gyermeket nevelők esetében a különbség még nagyobb, a nők 76%-a végez háztartási munkát, miközben a férfiaknál csak 19% főz, mos vagy takarít minden nap. Ráadásul az EU-ban a gyermeket nevelő férfiak között a magyar férfiak végzik a legkevesebb ilyen jellegű munkát. Ez azt jelenti, hogy még mindig a nők hordozzák ennek a tehernek a legnagyobb részét, miközben párjuk fizetett munkát végez vagy pihen. A magyar nők átlagosan kétszer annyi időt fordítanak láthatatlan munkára, mint a férfiak.

Meghaladott probléma vagy a nők nem múló terhe

Miközben a média üzenetei alapján könnyen létrejön egy olyan képzet, miszerint a nők emancipációja elérte a teljes, tökéletes szintet, a valóságban az egyenlőség nagyon sok szinten nem valósul meg a mindennapi életben. Ilyenek például a háztartás, a gyereknevelés, a gondozással és gondoskodással kapcsolatos feladatok. Csernus Fannitól megtudjuk: „a láthatatlan munka kognitív, érzelmi és fizikai feladatok sorát jelenti. A kognitív munka esetében a család életének logisztikai szervezésétől (ételellergiától a hétköznapi igények észben tartásáig), az érzelmi támogatáson át (pl. az idős rokonok vagy a kamaszok érzelmi igényeinek kielégítése) egészen a fizikai munkáig terjed, így magában foglalva a mosást, főzést, vasalást és a többit.

Ezek ráadásul nem párhuzamosan, hanem egy-egy feladatban sokszor átfedésben is jelen vannak, olyan mentális és fizikai terhet jelentve elvégzőjüknek, ami teljesen kimarad a gazdasági mutatókból, holott értékes, pótolhatatlan és komoly képességeket igénylő munkákról van szó.

NEMI SZEREPEK, NEMI SZTEREOTÍPIÁK 

Hányszor hallhatjuk azt a mondatot, hogy az apuka segített a fürdetésnél, miközben anyuka aznap egész nap a beteg gyereket ápolta, közben leszervezte a háziorvost, gyógyszertárban volt, főzött, takarított, és ezen felül még esetleg a saját, pénzkeresetet jelentő munkáját végezte. A nők esetében azonban ezeket az erőfeszítéseket segítségként kezelés helyett a társadalmunk hajlamos természetes, a tradicionálisnak nevezett „női szerephez” magától érthetődően tartozó részeknek tekinteni. 

„A felmérések alapján az látható, hogy nagyon erősen berögzült sztereotípiák vannak ma Magyarországon, amik áthatják a közgondolkodást. Egy 2024-es reprezentatív európai uniós kutatás szerint a magyarok 70%-a gondolja azt, hogy a nők elsődleges feladata a gyermekgondozás és az otthoni feladatok ellátása, férfiak feladata a pénzkereset (a tagállamok átlaga jóval alacsonyabb, 38%)” – árulta el Csernus Fanni.

Ha a nők háztartásban betöltött szerepére fókuszálunk, ez az érték az egyik legmagasabb az EU-ban. Nemi sztereotípiára vonatkozó állítással az egyik legerősebben egyetértő nemzet vagyunk: a társadalom 75%-a gondolja úgy, hogy a nők hajlamosabbak inkább érzelmi alapon döntéseket hozni, és 71%-a azt, hogy férfiak azért keresnek többet, mert megterhelőbb a munkájuk. Majdnem 40% mondja, azt, hogy ha egy férfi gyermekgondozási távolléten van, akkor az az ambíció hiányát mutatja a karrier tekintetében. Ezek EU-s viszonylatban kimagasló adatok, ahogy az is, hogy itthon a népesség 64%-a véli úgy, hogy a nőknek prioritást kell élveznie a családnak, családi felelősségnek a karrier fölött.

Ezek a magas számok azt mutatják, hogy a nemi sztereotípiák és az azokhoz társított nemi szerepek nagyon erősen  jelen vannak társadalmunkban, így nem igaz az az elképzelés, hogy már túllennénk ezen a problémán.

Ahogy Csernus Fanni is említi, "sokszor elhangzik, hogy 'én is ismerek egy otthon maradó apukát, egy vezető pozícióban lévő nőt' és a sort még folytathatnánk... egyedi példákat kiragadva próbálják igazolni az emberek a fennálló rendszert, amin azonban nem leszünk képesek felülemelkedni, ha nem nézünk szembe a társadalmi egyenlőtlenségekkel.”

minták és szerepmodellek

Fontos részlet, hogy ezek mögött a számok mögött látnunk kell azt, hogy a hozott minták és a jelenlegi társadalom által biztosított potenciál is formálják az emberek elképzelését ezekről a szerepekről, lehetőségekről. Itthon a számok alapján nincs sok alternatíva a nők előtt - a politikai törvényhozásban miniszteri szinten 0% a nők aránya (talán nem is kell mondanunk, hogy az EU-ban egyedüliként), női képviselőknél is az utolsók vagyunk, 14% körüli aránnyal. De a cégvezetők között is csak 11% a nő, a tudományos akadémiai rendes tagok között pedig kevesebb mint 7% a nők aránya. Ez hatalmas probléma és igazán elszomorító adatok, amiből az is következik, hogy a fiatal generáció számára társadalmunk jelenleg nem igazán kínál más szerepmodellt, mint a tradicionálisnak nevezett női szerepeket, felelősséget, feladatokat. 

Az emberek azokkal a szereplehetőségekkel próbálnak működni – és ez határozza meg az ilyen kérdésekben is a véleményüket is – amit a társadalom felajánl nekik. Csernus Fanni kiemeli egy 2023-as kutatásukat, amiben szülőket és pedagógusokat kérdeztek a nemi sztereotípiákról:

„Fontos, hogy manapság sokan szeretnének egyenlő lehetőségeket biztosítani nemtől függetlenül saját gyermekeiknek, de ezzel együtt az az igény is erős, hogy igazolják azokat a mintákat, amiket mindannyian kaptunk; 'én is túléltem, nekem is jó volt'. Ez akadályozza azt, hogy szembe nézzünk a problémákkal és lebontsuk a nemi sztereotípiákat.”

Akkor tudunk fejlődni, ha...

A terhelés régen is nehéz és rossz volt, jó lenne ezzel szembenézni, és össztársadalmi szintű, munkáltatói és egyéni szerepvállalással, összefogással új mintákat és szereplehetőségeket kialakítani és felmutatni a jelenleg érintetteknek és a következő generációknak. Ilyen lenne annak állami ösztönzése, hogy a férfiak nagyobb szerepet vállaljanak a háztartási és gondozási feladatokból, a munkáltatók részérő rugalmasság,  a gyermekvállalási távollétről visszatérők reintegrációját segítő folyamatok bevezetése, a nők előléptetését támogató szervezeti folyamatok bevezetésére lenne szükség. Hiszen addig, amíg egy édesanyának 15:45-kor ott kell hagynia a munkahelyét, hogy elmenjen a gyermekéért az óvodába/iskolába, vagy nőként a szeretteiről való gondoskodás rá hárul, ahogy az is, hogy bevásároljon, és közben még a vacsorán is gondolkodnia kell, nem fog tudni részt venni a délutáni tréningeken, meetingeken, de még a rekreációs eseményeken sem, ez pedig hátrányosan befolyásolhatja (és befolyásolja is) az előmenetelét.

Az az elképzelés, hogy a nők elsődleges feladata a háztartás közvetve a nők anyagi biztonságát is veszélyezteti, mivel munkaerőpiacra való visszatérésüket nehezíti. A gyermekek számának növekedésével a láthatatlan munkával töltött idő egyenes arányban emelkedik, ami nemcsak fáradsághoz, hanem a foglalkoztatottsági mutatók csökkenéséhez is vezet. A három vagy annál több gyermeket nevelő nők esetében 20%-kal alacsonyabb a foglalkoztatottsági ráta, hiszen a háztartási feladatok egyszerűen nem hagynak elegendő időt a karrierre. A szakértő szerint:

Ez a megközelítés amellett, hogy a nőkre jelentős terhet ró komoly mentális és fizikai következményei is vannak. A háztartási és gondozási feladatok egyenlőtlen elosztása hatással van a fizetett munkára szánt időre és a szakmai lehetőségekre is. A családpolitikában egyre erősödő narratíva, ami a nők társadalomban betöltött szerepét egyre inkább a gyermekgondozási és otthoni feladatokhoz köti, a nők súlyos egzisztenciális kiszolgáltatottságát vonja maga után.

Egyenlő bér járna 

A nők és férfiak anyagi kompenzációjában jelentkező különbség is a láthatalan munkával van összefüggésben. Csernus Fanni segít értelmezni a kapcsolatot:

„a túlterheltség, az anyagi biztonság és stabilitás hiánya, a láthatatlan munka végzésével kapcsolatos arányok a legfőbb okai a bérszakadéknak. Az egyenlőtlen elosztás miatt a nőknek egyszerűen kevesebb ideje marad a munkára, jelenleg egy nő 18%-al keres kevesebbet Magyarországon, mint egy férfi. Ez az Európai Unióban sereghajtó adat.”

Pont erre a problémára szeretné felhívni a figyelmet az Amnesty International, most indult, „Ami a nőket illeti!" kampányával. Csernus Fanni foglalja össze a kampány célját, aminek keretében egész tavasszal igyekeznek a társadalom és a döntéshozók figyelmét is felhívni a bérszakadék felszámolásának fontosságára.

A nőket az egyenlő bér és az azonos lehetőségek is megilletik; a kampány célja, hogy felhívja a figyelmet annak össztársadalmi fontosságára, hogy egyenlő lehetőségeket biztosítsunk a nőknek, mind a fizetett és a fizetetlen munka területén. 

Egyéni szinten is tehetünk ezért, először magunkban, majd a mirokörnyezetünkben tudunk változást elérni. Mindenkinek érdemes megvizsgálni a saját nemi sztereotípiáival hozott mintáit, segítséget nyújtani az érintetteknek és széles körben beszélni a témáról. Ugyanis a számok által jól leírt rendszerben nevelkedtünk, és a tradicionálisnak nevezett nemi szerepek narratíváját sokszor akkor is magunkévá tettük, ha nem értettünk egyet vele. Fontos lenne, hogy szembe tudjunk nézni ezekkel, lebontani a becsontosodott szerepeket, modelleket, és egy kiegyensúlyozottabb világot építeni, közösen, egyenlő lehetőségek mentén.