Legyen a buli mindenkié! Ezért nem kell lemondani a szórakozásról édesanyaként sem

Bár sokan még ma is tartják nagyszüleink álláspontját, miszerint „egy kétgyermekes anya ne járjon már el az éjszakába!”, szerencsére egyre többen vannak azok is, akik nagy ívben tesznek ezekre a megjegyzésekre, és éppen úgy gondolkodnak a szombat estékről, mint egykor Kodály Zoltán a zenéről: legyen a buli mindenkié!

Ha az ember fiatal felnőtt – vagy legalábbis már annak érzi magát –, hajlamos némi szánalmat és megvetést érezni, ha meglátja a mindenképpen bénán felöltözött és mindenképpen „rettenetesen öreg” harmincasokat közeledni a kedvenc szórakozóhelye felé. Természetesen később, a „rettenetesen öreg” korban is hasonló érzés keríthet hatalmába, amikor riadtan figyeljük a tinédzsereket a derekukat egyáltalán nem takaró kiskabátokban és indokolatlanul magas cipőikben, kezükben egy üveg borral billegni a macskaköveken.

Én talán akkor éreztem magam először igazán öregnek, amikor hosszas szervezés után a barátnőimmel megbeszéltük, hogy akkor most újra „fellépünk az éjszakában”, azaz elindultunk egy klasszikus, diszkós buliba, ahol egy számunkra totálisan ismeretlen DJ retró partiját harangozták be.

Az átlagéletkort eléggé megdobtuk, miután megérkeztünk, de talán csak a második Lady Gaga vagy Hannah Montana (!) dal után jöttünk rá, hogy ez a retró nem az a retró. A generációs különbséget azonban gyorsan áthidaltuk, hiszen a Spice Girls és Hip Hop Boyz helyett alig 10-15 éves számok szóltak, amelyekre azért még mi is emlékeztünk. Meglepetésemre a fiatal felnőttek sem néztek ki minket, ahogyan a tánctér közepén tomboltunk – vagy csak nem vettük észre, mert nem volt rajtunk szemüveg.

Mi természetesen nem maradtunk az utolsó számig, és az after is arról szólt, hogy melyik arclemosó után melyik szérum következik, mikor kell bevenni a fájdalomcsillapítót – már lefekvéskor, vagy elég az ágy mellé készíteni –, de mindezekkel együtt is sok-sok jótékony hatása van egy-egy ilyen estének. Akkor is, ha az ember elmúlt 30, netalántán 40, ha várja otthon néhány gyerek, kutya, macska, társ – vagy sem –, ha felsővezető és akkor is, ha nem.

Így gondolják ezt az Éniseztérzem Pszichológia szakemberei is.

Napjaink legnagyobb részét különböző szerepekben töltjük. Reggel szülő vagyok, aki elindítja a gyerekeit iskolába, napközben a munkahelyen egy munkatárs vagy vezető, míg az esti randin házastársként, párként vagyok jelen. A szórakozás arra adhat lehetőséget, hogy kilépjünk ezekből a szerepekből, kiszakít minket a mindennapi mókuskerékből, segít, hogy megéljük a pillanatot, és felfedezzük a hétköznapi szerepeinktől független oldalunkat

– világítja meg a jelenség hátterét Törőcsik Gábor pszichológus.

A közös élmények szorosabbra fűzhetik a barátságainkat, erősíthetik a társas támogatottság érzését, a tánc pedig amellett, hogy egy kiváló mozgásforma, javítja a hangulatot, csökkenti a stresszt és az önkifejezés egyik formája is. Ha már nem a pártalálás a cél a bulizással, az önbizalmunkra akkor is jótékony hatással lehetnek a pozitív visszajelzések, és ha meg tudjuk élni azt, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ez mind meg tud valósulni akkor, ha olyan emberek társaságában megyünk bulizni, akik mellett valóban önmagunk lehetünk.

A teljes cikket az ELLE legújabb lapszámában tudod elolvasni.