Így növelhetjük a gyerek önbizalmát szülőként – az ismert gyerekcoach tippjei

Vámos Robit valószínűleg már nem nagyon kell bemutatni, hiszen a mentor, író országszerte járja az iskolákat – és tart egyéni konzultációkat – , hogy segítse a gyerekeket, bármilyen problémával is állnak szemben. Egy igazi TikTok-sztár, akik tényleg ért a gyerekek nyelvén.

A mentor küldetése, hogy emlékeztesse a gyerekeket, hogy minden hibájuk, furcsaságuk és érzésük az életük része, és mindegyikőjük külön csoda. Vámos Robi előadását hallva arra gondoltam, bárcsak minden tanóra elején ott lehetne erőt adva a csemetéknek – azoknak, akik bizonytalanok magukban, akiket bántanak a társaik, akik kevésnek érzik magukat, vagy egyszerűen nem találják a helyüket a világban. Robival azokról a témákról problémákról beszélgettünk, amelyek valószínűleg a legtöbb iskolás gyereket, és azok szüleit érintheti.

ELLE: Mit tegyek, ha úgy érzem, a gyerek nem mer társágban, iskolában megszólalni, beszélni?

Vámos Robi: Először is, ne nyomd, ne piszkáld, ne mondogasd neki, hogy „de beszélj már!”. Ha valakinek nehéz megszólalnia, attól, hogy ezt a fejéhez vágjuk, nem lesz könnyebb. Inkább adj neki olyan helyzeteket, amelyek során sikerélménye lehet – lehet ez egy kis feladat, egy érdeklődési körébe vágó program, vagy egy olyan helyzet, ahol mások kíváncsiak rá. Minél többször tapasztalja, hogy amikor megszólal, nem baj történik, hanem figyelmet és elfogadást kap, annál könnyebben fog menni neki megnyílni mások előtt. Olyan mintát kell mutatni, ami „gyógyítja” a nemértő, türelmetlen és nem elfogadó környezettel kapcsolatos negatív tapasztalatait.

ELLE: Mit tehetek szülőként, ha leuralják a gyereket az iskolában a társai?

Vámos Robi: Ne mondd neki, hogy „Állj ki magadért!”, ha nem tudja, hogyan! Azt kell megértenie, hogy nem az ő hibája, ha mások nem tisztelik – de az viszont rajta is múlik, hogy mit kezd ezzel. Tanítsd meg neki, hogy a saját határait ő húzza meg: hogyan lehet nemet mondani, hogyan kell egyértelműen jelezni, hogy valami nem oké, és hogyan tudja azokat a helyzeteket elkerülni, ahol folyamatosan kiszolgáltatottá válik. És igen, néha az is segít, ha van egy „bandája” – egy baráti kör, akikhez tartozik. Nem érdemes harcolnia nála érzelmileg éretlenebbekkel, mert a végén fizikai bántás lehet belőle. El kell fogadni, hogy vannak olyan gyerekek, akik győzni, uralkodni, hatalmaskodni akarnak.

Meg kell értenie, hogy nem baj, ha nincs sok barátja: az a fontos, hogy akik barátok, ők igaziak legyenek.

ELLE: Mi az a 3 mondat, ami ebben az esetben segíthet?

Vámos Robi:
1. Hidd el, akkor is jó vagy, ha más nyer!
2. Nem veled van a baj, ha mások erősebbnek mutatják magukat.
3. Nem a gyengéket bántják, hanem az erőseket. Mert azokon uralkodni sokkal nagyobb dicsőség nekik. Tehát te erős vagy, és éppen ezért nem is tudnak legyőzni!

ELLE: És ha bántják, piszkálják? Mit tegyek szülőként azon kívül, hogy esetleg jelzem a
pedagógusnak? 

Vámos Robi: Helyes jelezni a bántásokat, a zéró tolerancia elvét javaslom. Ha nem így teszünk, a bántalmazók azt hiszik, hogy amit tettek teljesen rendben van és egyre nagyobb gondok jöhetnek. Ezeket a helyzeteket személyesen – nem chatben, osztálycsoportban! –, az összes résztvevő (gyerekek, szülők) jelenlétében szóban kell megvitatni. Semmi értelme online eszmecseréket folytatni.

ELLE: Mi a „dolga” ilyenkor a gyereknek? 

Vámos Robi: 1. Nem adhatja meg a piszkálónak azt az örömöt, hogy szenvedni látja. Ha látják, hogy reagál, dühös lesz, kiborul, akkor tovább fogják csinálni.
2. Gyakoroljatok reakciókat! A humor, az elfordulás, egy erős, rövid válasz – mind hatékony fegyver lehet.
3. Tudnia kell, hogy nincs egyedül. Ha van egy ember az osztályban, aki mellé áll, vagy legalább kívülről figyel rá, az már óriási erőt adhat.

És ne felejtsük el: aki bánt, annak általában saját baja van. Nem kell vele barátkozni, de fontos tudni, hogy a támadás gyakran nem a gyerekről szól, hanem a másik bizonytalanságáról.

ELLE: Hogyan erősíthetem az önbizalmát, ha úgy érzi kevés, nem okos, és úgyis elszúrja?

Vámos Robi: Ne akard egyből meggyőzni, hogy de, ő nagyon is jó! Az önbizalom nem abból jön, hogy sokat mondogatjuk, hanem abból, hogy megélheti. Engedd, hogy próbálkozzon, hibázzon, és lássa, hogy ettől még nem omlik össze a világ. Ünnepeljétek az apró sikereket. Nem kell túlzásba esni, de ha látja, hogy amit csinál, számít, akkor nő az önbizalma.
És egy trükk: ha azt mondja, „úgyis elrontom”, mondd neki: „Oké, de próbáld ki, milyen az, ha ma egy százalékkal jobban csinálod, mint tegnap.” Ez sokkal kevésbé ijesztő, mint az, hogy „Most azonnal higgy magadban!”. Az én jelmondatom: NOHE – Nincs Olyan, Hogy Elrontottad! Azt szoktam mondani, hogy ami elsőre nem sikerül, az gyakorlás. Mivel sajnos az iskolában mindent értékelnek, várható, hogy a gyerek előre ezt teszi saját magával is. Már csak azért is, mert akkor nem fogják őket kívülről értékelni. Inkább rámondja, hogy elszúrta, mint hogy más mondja rá, hogy béna. Éppen ezért javaslom, hogy sem egy feladat előtt, sem közben, sem az elvégzése után ne értékelje a saját munkáját.

ELLE: Szülőként, miben kell változtatnom vele kapcsolatban, hogy kiálljon magáért?

Vámos Robi: Nézd meg, te hogyan állsz ki magadért, mert ha azt látja, hogy te sem mersz nemet mondani, nem vállalod fel a véleményed, akkor ő miért tenné? Adj neki teret és döntési lehetőségeket! Ha mindent eldöntesz helyette, sosem tanulja meg, milyen az, amikor a saját választásaiért ki kell állnia. És ne vedd le róla az összes terhet – persze, segítsd, de ha mindig te intézed el helyette a dolgokat, sosem lesz benne az az érzés, hogy „Ezt én oldottam meg!”. A gyerek leginkább azt tanulja, amit lát. Ha azt akarod, hogy magabiztos legyen, mutasd meg neki, hogyan vagy Te magad magabiztos! Ha kell, tréningeld magad, mert te vagy a minta, a gyerek pedig egy hatalmas bölcs tükör.