Inzulinrezisztencia: a cukorbetegség előszobája

A köznyelvben csak a cukorbetegség előszobájaként emlegetik az inzulinrezisztenciát, lévén megfelelő kezelés nélkül az évek során kettes típusú cukorbaj léphet fel az érintetteknél. Fontos azonban kiemelni, hogy életmódváltással jó eséllyel megelőzhető a diabéteszes állapot kialakulása.

A szervezet szénhidrát-anyagcseréjének egyik speciális betegsége az inzulinrezisztencia, melyet a köznyelvben gyakran a cukorbetegség előszobájaként emlegetnek. Hátterében jellemzően a szénhidrátanyagcsere-folyamatokban részt vevő sejtek inzulinreceptorainak meghibásodása áll, ennek hatására a sejtek érzéketlenné válnak az inzulinra, és hiába termel belőle többet a szervezet, hogy a sejteket energiához juttassa, azok „éheznek”, mert a receptorok csak gyengéden képesek kapcsolódni az inzulinhoz. Az állapot sokáig rejtve maradhat, éppen ebben rejlik az egyik legnagyobb veszélye, hiszen a normális vércukorszint fenntartásához a szervezet extrém magas inzulinértéket produkál, az évtizedek során azonban a hasnyálmirigy nem bírja fenntartani a fokozott inzulintermelést, kimerül, az inzulintermelő képessége csökken, és így kialakulhat a kettes típusú diabétesz az érintetteknél.

Árulkodó tünetek

Az általános vércukor-szint vizsgálatok a legtöbbször nem terjednek ki az inzulinértékek ellenőrzésére, így a páciensek abban a tévhitben élhetnek, hogy a cukoranyagcseréjük rendben működik. Vannak azonban bizonyos tünetek, amelyek arról árulkodhatnak, hogy nincs minden rendben a színfalak mögött.

„Ilyen lehet például, ha a beteg nem érzi jól magát, a súlya gyarapodni kezd, hiába diétázik, nem tud fogyni, fáradékonnyá és izzadékonnyá válik, látszólag ok nélkül ingerültebben viselkedik a környezetével, időnként pedig kontrollálhatatlan falásrohamok törnek rá” – vázolja fel az inzulinrezisztencia tünetegyüttesét dr. Balogh Illés Gyula, a Dr. Rose Magánkórház endokrinológusa, nőgyógyásza.

Hozzáteszi továbbá, hogy a nők esetében gyakori típusos panasz a hajzsírosodás, esetleg hajhullás, vagy az, hogy fokozott szőrnövekedést tapasztalnak.

Az inzulinrezisztencia meglétét ma már speciális cukorterheléses vizsgálatokkal lehet igazolni.

„Ha egy bizonyos terheléssel a szervezet két óra múlva nem produkálja a kiindulási értéket, tehát nem tudja magát teljesen rendbe hozni, az azt jelzi, hogy a probléma valószínűleg fennáll, és ezt a cukorterhelést ki szokták egészíteni inzulinszint-vizsgálatokkal is. A kettő együtt még pontosabban jelzi, hogy ez a probléma valós-e vagy sem” – árulja el a szakértő.

Az inzulinrezisztens állapot férfiaknál és nőknél egyaránt kialakulhat, utóbbiaknál azonban gyakrabban diagnosztizálják, jellemzően a meddőségi problémákkal kapcsolatos kivizsgálások során derül fény rá. Az inzulinrezisztencia ugyanis összefüggésbe hozható a fogantatási nehézségekkel, jó hír azonban, hogy életmódváltás és megfelelő kezelés mellett az érintetteknél is jó esély van a gyermekáldásra.

Hogyan zajlik a kivizsgálás?

Akár teherbeesési problémák, akár egyéb panaszok kapcsán merül fel az inzulinrezisztencia gyanúja, a szakember a testtömeg-index, a testzsírszázalék és a vérnyomás ellenőrzése mellett laborvizsgálatra küldi a pácienst.

„A kivizsgálás során egy endokrin hormonális profilt csinálunk, amelynek során pajzsmirigy-, mellékvesekéreg-hormonokat nézünk, hajhullásnál a tesztoszteronszintet nőknél. Nem maradhat el a cukorterheléses vizsgálat és az inzulinszint mérése. Az esetek döntő többségében az derül ki, hogy a panaszok hátterében akár két-három kisebb ok (például inzulinrezisztencia, pajzsmirigy-alulműködés, a petefészek hibás működése) is lehet, amit ha orvosolunk, akkor ezek a panaszok lényegesen csökkenthetőek és javíthatóak” – magyarázza a szakértő.

Az eredmények ismeretében a kezelőorvos segíthet megtalálni a tünetmentességhez vezető utat. Az életmódváltás elengedhetetlen a problémák mérsékléséhez, ezt azonban nem mindig lehet letudni annyival, hogy a páciens egyen kevesebbet és mozogjon többet. „Az inzulinrezisztencia ördögi körét a betegek maguktól nagyon nehezen tudják megszakítani, ezért orvosi segítségre szorulhatnak. Ha valaki úgy érzi, hogy ebben az ördögi körben van, akkor célszerű orvoshoz fordulni, hogy a kivizsgálást minél hamarabb megkezdjük” – tanácsolja dr. Balogh Illés Gyula.

Kitartás és önfegyelem a siker kulcsa

A laborleletek esetleges eltéréseinek korrigálása mellett az érintetteknél új életmódot szükséges kialakítani. Bizonyos élelmiszereket, köztük a gyors felszívódású szénhidrátokat, az édességet, a cukrot és a burgonyát ki kell iktatni az étrendből, ahogy az alkoholfogyasztást is kerülni kell – ebben nagyon kevés kompromisszum fogadható el. Ha szükséges, az életmódváltás mellett gyógyszeres terápiát is javasolhat az orvos, tabletta vagy injekció formájában.

Szintén a kezelés fontos pillére a rendszeres testmozgás, ám ezzel kapcsolatban is érdemes körültekintőnek lenni. „A túlsúly miatt a sportolás kockázatos lehet, mert túlterhelheti az ízületeket. Ha a páciens rossz állapotban van, energiaszegénynek mondja magát, fáradékonynak, akkor a sportolásra való felszólítás általában sikertelen. Sokkal hatékonyabb az, ha először sikerül súlycsökkenést elérni, mert utána magától is kívánja a beteg a sportolást” – hívja fel a figyelmet a Dr. Rose Magánkórház endokrinológusa, aki azt is elárulja, hogy amennyiben a diagnosztikának megfelelő kezelést kap a beteg, már egy hónap múlva számottevően jobban érezheti magát és kedvet kaphat a folytatáshoz.

A bélflórában rejlik a probléma forrása?

Fontos kiemelni, hogy ahogy a probléma sem egyik pillanatról a másikra alakult ki, úgy a kezelés sem pár nap után hozza meg a kívánt eredményeket. Érdemes türelemmel lenni: havi egy-három kilogrammos fogyás mellett már jó, és ami még fontosabb, tartós eredményeket lehet elérni. Tudniillik, ha a beteg tartja a diétát, akkor a bélflóra fél év múlva már jelentős mértékben átalakul, és utána már a diéta tartása sem okoz nehézséget, hiszen a szervezet nem fogja kívánni azokat az élelmiszereket, amikről leszokott az illető.

„Ha a szénhidrátokat bontó protozonok nem jutnak szénhidráthoz, akkor nyilvánvalóan kipusztulnak a bélflórából, tehát megváltozik a bélflóra összetétele. A változást monitorozni is lehet, vannak székletvizsgálatok, amik a bélflórát vizsgálják. Az eredményekből következtetéseket lehet levonni arra vonatkozóan, hogy a bélflóra szerepet játszhat-e a testi tünetek kialakulásában. Ezek izgalmas, új kutatási irányok” – magyarázza a szakértő.