Új formák a kapcsolódásra – így tölthetnek egymással minőségi időt a demenciával élők és hozzátartozóik

Nehezen emlékszik a helyekre és tárgyakra? Sokszor keresi a szavakat? Dühösnek tűnik, megváltozott a viselkedése? Ezek a demencia gyakori tünetei, amik könnyen vernek éket az érintettek és a hozzátartozók közé. A kapcsolat azonban fenntartható (sőt, akár mélyíthető) ha tudunk adaptálódni.

„Az előregedő társadalmakban a demenciával élők száma növekszik, az itthoni becslések szerint 250-300.000 embert érint, ami a hozzátartozókkal együtt a lakosság egytizedét teszi ki.” A meglepő adat Dr. Németh Zsófia Klárától, a Budapesti Uzsoki Utcai Kórház osztályvezető főorvosától hangzott el a FOEA által rendezett Emlékszel? c. konferencián, ami a demencia témáját járta körül szakértők és hozzátartozók segítségével.

A Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány (FOEA) programjai az életünket átszövő egészségügyi témákról indítanak párbeszédet érintetteknek, érdeklődőknek és szakmabeliknek. Olyan megkerülhetetlen, mégis sokszor tabunak számító kérdéseket boncolgatnak, mint a munkafüggőség és kiégés, az állami és magánellátás viszonya, vagy akár konkrét egészségügyi problémák, mint a szeptemberben terítéken lévő demencia.

Felismerés, árulkodó jelek 

A köznyelvben sokszor tévesen használt demencia nem egy önálló betegség, hanem egy idegrendszert érintő tünetegyüttes. Feledékenység, nyelvi készségek romlása, bizonytalan mozgás, zavarodottság, kedvtelenség - csak pár a leggyakoribb jelek közül. Mivel a tünetegyüttes jellemzően az idősebb korosztályt érinti, sokszor kihívást jelent megkülönböztetni, hogy az apró változások az életkorból adódnak, vagy demencia gyanúját keltik.

„Apám képzőművész, így eleinte a legtöbb dolgot egyfajta művészi agymenésnek gondoltuk. Lassan kezdett világossá válni, hogy a rekonstruálás képessége kezd megszűnni nála, mikor arról mesélt, hogy milyen gyönyörűek a gőzhajók, valójában az ablakból látott kéményekre gondolt.” – meséli a konferencián egy hozzátartozó, akinek édesapját nemrég diagnosztizálták.

Hogyan tovább? 

Mint minden egészségügyi problémánál, a demencia esetében is kulcsfontosságú időben kiszűrni. Amint az érintettben vagy az őt jól ismerő hozzátartozóban felmerül gyanú, érdemes azonnal felkeresni a háziorvost és és igényelni a szükséges vizsgálatokat (labor, neurológiai, pszichológiai tesztek, képalkotó eljárások). Bár a tünetegyüttes nem gyógyítható, korai felismeréssel bizonyos tünetek kezelhetőek, a folyamat lassítható, akár 10-15 évig is együtt lehet élni vele.

Az új normális 

A hosszú adaptáció nem csak az érintettek számára teszi lehetővé, hogy tovább maradhassanak termelő üzemmódban, de a családoknak is több időt enget a megoldások feltérképezésére.

„A többgenerációs családok megszűnésével kiesik a látóterünkből, hogy mit kezdjünk a gyerekekkel és az idősekkel. A demens nagyszülőktől sokszor védik az unokákat, egyre csökken a látogatások száma, pedig a közösen eltöltött idő, a gyerekek játékossága és az érintés jelenléte kulcsfontosságú a mentális állapot kiegyensúlyozásában” – mondja Ficzere Andrea, a Fogjuk Össze az Egészségért Alapítvány alapítója.

Mivel az érintettek kommunikációs képességei változnak, a hozzátartozóknak érdemes nagyobb figyelmet fordítani a non-verbális jelekre és bevezetni olyan, akár korábban nem használt kifejezési eszközöket, mint a művészet. Ebben segítségükre lehet többek közt a szentendrei Skanzen Demencia Programja, ami különböző múzeumi foglalkozásokon keresztül biztosít zene, tánc, gasztronómia köré épülő minőségi, memóriafejlesztő élményeket. 

Nem csak a Skanzen kezdeményezése foglalkozik a témával, a Feledhetetlen Alapítvány podcast formájában és online "demencia térképen" dolgozza fel a fontos tudnivalókat, hiszen az elmúlt években végzett kutatások alátámasztják, hogy a családok felvilágosítása és a széleskörű érzékenyítés meghatározó a stigma leküzdésében és a megküzdési módszerek kialakításában.

A cikk a Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvánnyal együttműködésben készült.