Két divattervező, két dokumentumfilm

Diane Von Fürstenberg az egyikben producer, a másik pedig Ralph Lauren munkásságát meséli el.

,,Nem számít, hányszor látod, ő minden alkalommal különleges." - mondja Diane von Fürstenberg. Nem egy szupermodellre, vagy az elit valamelyik tagjára gondol, hanem egy más típusú múzsára: a Szabadság- szoborra, amely a tervező csodálatának tárgyát képezi attól a perctől kezdve, hogy először érkezett New York-ba, 1969-ben.

A májusban nyílt Statue of Liberty Museum adománygyűjtő projektjének elnöke volt. Most, Fürstenberg imádott szobrából dokumentumfilm készül Liberty: Mother of Exiles (Szabadság: A számkivetettek anyja) címen, amit az HBO csatornán mutattak be október 17-én. A filmben a designer nem csak feltűnik, de producerként is részt vett a folyamatokban. Abban a korban, amiben a szobor által is jelképezett befogadás és sokszínűség erősebben jelen van, mint eddig, a filmben olyan változatos karakterek tűnnek majd fel, mint a Szabadság-szobor emléktárgyak gyűjtői, vagy egy nő, aki a vezetéknevét Liberty-re változtatta. Megszólalnak még a szobor belső terét tervező Gustave Eiffel leszármazottjai, valamint az építőmunkások, akik a szobor renoválásában segédkeztek.

Abban a részben, amikor Von Fürstenberg meglátogatja a szobor tervezőjéne, Frédéric-Auguste Bartholdi neve alatt futó múzeumot Franciaországban, rögtön látni lehet, hogy az amerikai divat hatása az egész világban erősen érződik: A múzeum igazgatója kifejezetten az alkalomra megvásárolt egy DVF ruhát.

Egy másik amerikai ikon is saját dokumentumfilmet kap az HBO képernyőjén. Susan Lacy 'Very Ralph' c. filmje Ralph Lauren fél évszázada tartó munkásságát mutatja be. A tervező, családja, barátai és rajongói (többek között Kanye West, Calvin Klein, Martha Stewart és Hillary Clinton) mesélik el a bronxi gyökerekkel rendelkező Lauren karrierjét a ruháktól kezdve az egyedülálló lifestyle birodalmáig. Akár a régi Hollywood vagy a western stílus inspirálja, ma a designer nélkül nem lenne ugyanolyan a kortárs divat.

A mértéktelenség korában építette be a divatba a hétköznapi, félkész, smink nélküli lookokat, ami mai szemmel már teljesen alapvetőnek számít. Kiemelten figyelt a diverzitásra a korai kampányaiban is, valamint úttörőként hozta létre lifestyle márkáját. 1986-ban, New York-ban nyílt meg első központja, amelyben a vásárlást szórakoztatássá alakította úgy, hogy az még a 2019-es standard szerint is megállja a helyét. A dokumentumfilmben Judith Thurman, a New Yorker egyik írója az üzletet olyan "színházi díszletnek" nevezi, melyben "minden eladó."

Különösen izgalmas a film azon része, ami a Lo Lifes nevű, fiatal színesbőrűekből álló csoportot követi, akik megszállottan gyűjtik a Ralph Lauren Polo ruhadarabokat, és akiknek a márka a törekvést szimbolizálja. Hasonlóképpen inspirálódott a fiatal Lauren is, aki a divat segítségével mert nagyot álmodni. A divatkritikus, Robin Givhan elmondja a filmben, "A tervező sokkal több mindent szimbolizál, mint egy halom ruha."