Beszélgetés Marcel Wanders-szel a Kimpton Bem Budapest Hotel tervezéséről

A Bem tér hosszú éveken át felújítási munkálatok alatt állt: a környék egyik központi, klasszikus bérházából szépen, lassan egy káprázatos palota épült, amely szeptemberben nyílt meg a nagyközönség előtt. A vadonatúj Kimpton Bem Budapest szálloda tereit a világhírű holland designer, a minták és eklektikus terek nagymestere, maga Marcel Wanders tervezte meg. A múlt és jelen találkozásáról, a magyar identitásról, és a terekben rejlő emberi élmény varázsáról beszélgettünk a designerrel. A szállodát bemutató cikkünket keresd aktuális lapszámunkban!

A Kimpton Bem Budapest szálloda belső terei számos olyan elemet tartalmaznak, amelyek valamilyen módon az ősi magyar mitológiára és tradíciókra reflektálnak. Milyen irányból közelítetted meg a témát a tervezés során?

Marcel Wanders: A magyar kultúra kapcsán elsőre talán a mitológiai lények jutnak eszünkbe, de számomra ennél sokkal fontosabb volt, hogy a tér inkább a magyar identitásra reflektáljon, mintsem a legendáira. Sokan úgy térnek be a szállodába, hogy nem ismerik ezeket a történeteket, de érzékelik a színek és minták által megteremtett különleges atmoszférát. Van benne valami finom melankólia, amellyel könnyen azonosulunk – ezt az elemet kimondottan sokat érintjük az enteriőrökben. A melankólia érzése valahol vizuálisan, valahol pedig megfoghatatlan dolgokban, a tér energiájában nyilvánul meg. Összetett, mélysége van, ez adja a tervezés komplexitását. 

Az új épület egy kortárs és egy klasszikus budapesti bérház felújított homlokzatának az ötvözete. Hogyan jelenik meg a múlt és jelen viszonya az enteriőrben? 

Marcel Wanders: Egyes terek inkább a múlthoz, a fantáziához és mitológiához kapcsolódnak, egyes részletek pedig a jelenhez. Nem hiszem, hogy vannak olyan helyiségek az épületben, amelyek próbálnak kizárólag kortársnak vagy éppen klasszikusnak hatni, mivel olyasvalamit terveztünk, amely ma, holnap, és holnapután is funkcionális és élvezhető marad a vendégek számára. A tervezés persze sosem kezdődik a mában, mindig a múlthoz nyúlik vissza – elvégre semmi nem öregszik olyan hamar, mint az új. Az új már véget is ért. Az új az ellenségünk. Sosem értettem az “időtlen” kifejezést, elvégre miért akarnánk valami olyasmit alkotni, amely nem tartalmazza az időt, ahelyett hogy “tele lenne idővel”? 

A tervezés mely területében leled a legnagyobb örömöt? A mintatervezés vagy a tér és mobíliák viszonya foglalkoztat jobban?

Marcel Wanders: Kizárólag olyan helyiségeket és tárgyakat tervezek, amiket szeretek és élvezek – ha nem lelem benne örömömet, kiadom másnak a feladatot, vagy egyáltalán nem foglalkozunk vele. A terméktervezés konceptuális, ha van egy remek ötleted, csak végig kell zongoráznod a lehetőségeit, míg egy enteriőr más, mélysége van. Egy tárgytervezési metódus enteriőrtervezésbe átfordítva egy végtelenül unalmas teret eredményezne. A belsőépítészet komplex, ezer különböző ötletre, inspirációra, kutatómunkára van szükség egy jól működő enteriőr megalkotásához. Nem szabad túl racionálisnak lenni. 

Mi a legfontosabb vezérelv egy hotel megtervezésénél?  

Marcel Wanders: A káosz egy tervező legjobb barátja és ősellensége egy személyben. A káosz izgalmas, misztikus, a káosz maga az élet – de értelmezhető keretek közé kell terelnünk, kontrollálnunk kell. Sokszor az extravagáns elemekre és finom részletekre koncentrálunk, valamikor pedig a tiszta funkcionalitásra kell összpontosítanunk, ami persze nagyon unalmas, de kétségkívül szükségszerű. Egy hotelnek mindig meg kell találnia a módját, hogy boldoggá tegye a vendégeit, legyen az egy elképesztően zsúfolt pillanatban, vagy akár egy üres hétfő reggeli órában. Minden formában biztosítanunk kell a vendég jólétét, akkor is, ha egyedül vacsorázik, és akkor is, ha éppen huszonöt másik ember tartózkodik még az étteremben – egy szálloda leglényegesebb komponense egyértelműen maga az ember.

Milyen érzés egy olyan térben sétálni, amely ízig-vérig a te alkotói szemléletedtől lüktet? 

Marcel Wanders: Szeretek visszatérni az általunk megálmodott helyekre – élvezem, amikor láthatom benne az embereket. A tervezésnél (a technológiai fejlettségnek köszönhetően) már a legmagasabb minőségben, szinte realisztikusan láthatjuk az épület digitális verzióját. Amíg nem látjuk benne az embereket, ez csak egy vízió, a vendégek által kel életre igazán. Amikor látod a szemük csillogását, az izgalmat, ami az arcukra ül, amikor belépnek a térbe, elképesztően különleges élmény. Sokszor ellátogatok a stúdiónk által tervezett terekbe, hogy újra és újra megtapasztaljam ezt a megfoghatatlan, leírhatatlan érzést – ez a valódi jutalom a sok-sok évet átölelő tervezési folyamat után. 

Mely tereket tartod az épület legsikeresebb, legimpozánsabb helyszíneinek? Amelynek minden részlete a te tervezői elgondolásodat példázza?

Marcel Wanders: A tetőteraszt egy kimondottan sikeres helyiségnek tartom. Az időjárás mindig egy változó tényező az utazások során, ezért egy olyan részleget akartunk megalkotni, amely hóesében, esőben, napfelkelténél és naplementénél, télen-nyáron kiválóan működik. Egyértelműen az időjárás a tetőterasz főszereplője – ugyan a bárt és kültéri, erkélyes részt keretező növények is becsempészik a természetet, de az időjárásnál semmi nem reflektál rá szebben, a grandiózus ablakok pedig lehetővé teszik, hogy egész nap gyönyörködjünk a látképben.