Lehet, hogy szereted a munkádat, mégis vasárnap este már összeszorul a gyomrod a gondolattól, hogy másnap újra be kell menned a munkahelyedre. Ilyenkor nem biztos, hogy magával a munkával van baj. Néha sokkal inkább azzal, aki nap mint nap irányít.
Egy főnök ugyanis rengeteget tehet azért, hogy jól érezzük magunkat a munkahelyünkön, de ugyanilyen könnyen el is veheti a kedvünket az egésztől. Mutatjuk, melyek azok a gyakori vezetői hibák, amelyek észrevétlenül is megkeseríthetik a munkanapjainkat.
Amikor a főnök folyamatosan ellenőrzi, mit csinálsz, mikor csinálod, hogyan csinálod, és rendszeresen megkérdőjelezi a döntéseidet, az könnyen azt az érzést keltheti, hogy egyszerűen nem bízik benned. Persze, egy vezetőnek tudnia kell arról, mi történik a csapatában, de óriási különbség van aközött, hogy képben van, és aközött, hogy gyakorlatilag minden egyes lépésedet felügyeli. A túlzott kontroll hosszú távon fojtogató munkahelyi légkört teremthet, ráadásul az önállóság érzését is elveszi. Márpedig nehéz motiváltnak maradni ott, ahol azt érzed, hogy úgysem bízzák rád igazán a feladatokat.
Az új ötletek és munkamódszerek sok vezető számára jelenthetnek kihívást, és a jó ötlet sajnos nem mindig jut el a megvalósításig. Főleg akkor, ha a főnök automatikusan nemet mond mindenre, ami eltér a megszokottól. Az egyik legdemoralizálóbb vezetői hiba, amikor egy ötletet azért utasítanak el, mert a vezető pédául fél attól, hogy nem érti, vagy egyszerűen ragaszkodik ahhoz, ahogyan eddig működtek a dolgok. Pedig egy lelkes, kreatív munkatárs motivációját nagyon könnyű letörni néhány „ennek semmi értelme” vagy „mi mindig így csináltuk” típusú válasszal. Egy jó vezetőnek nem kell minden új ötletre azonnal igent mondania, de érdemes meghallgatnia azt, aki előáll vele.
Egy kis egészséges verseny még akár motiváló is lehet. A probléma akkor kezdődik, amikor a munkahely folyamatos versengéssé válik. Ki teljesít jobban? Ki ér el több eredményt? Ki kapja a következő előléptetést? Ha a célok irreálisan magasak, a munkatársak pedig egymás riválisaivá válnak, az könnyen mérgező légkörhöz vezethet. A vezetőknek inkább az együttműködést kellene erősíteniük, akik nem csupán embereket irányítanak, hanem egy csapatot. Az egészséges verseny mellett ezért fontos, hogy legyen lehetőség közös gondolkodásra, segítségnyújtásra és együttműködésre is. Ennek nemcsak a hangulat látja hasznát: a jó csapatdinamika és a támogató munkahelyi kultúra hosszú távon a teljesítményre is pozitívan hathat.
Talán ez tűnik a legapróbb dolognak, mégis rengeteget számít. Egy „Jó reggelt!”, egy őszinte érdeklődés, egy rövid beszélgetés arról, hogy hogy vagy, vagy néhány bátorító szó – ezek egyikéhez sem kell hatalmas költségvetés. Mégis sokat változtathatnak azon, hogyan érezzük magunkat a munkahelyünkön. Az apró, rendszeres visszajelzések azt üzenik: látlak, számít, amit csinálsz, és számítasz te is. És persze nem csak a dicséretről van szó. A jó vezető akkor is ad visszajelzést, amikor valamin változtatni kell – de ezt konstruktívan, nem pedig ítélkező módon teszi. Ugyanilyen fontos, hogy ő maga is nyitott legyen a visszajelzésekre. Mert az igazán jó munkahelyi kapcsolat nem egyirányú utca.
Egy főnöknek nem az a dolga, hogy minden problémát helyetted oldjon meg, de az igenis fontos, hogy érezd: van kihez fordulnod, ha elakadsz. Ha egy nehéz helyzetben magadra hagy, nem segít tisztázni a konfliktusokat, vagy csak annyit mond, hogy „oldd meg”, egy idő után könnyen úgy érezheted, hogy teljesen egyedül maradtál a problémáiddal. Különösen frusztráló lehet, ha segítséget kérsz, de nem kapsz valódi választ, a felvetéseidet pedig rendre lesöprik az asztalról. Egy jó vezetőnek nem feltétlenül kell azonnal tudnia a megoldást, de fontos, hogy meghallgassa a munkatársát, kérdezzen, és ha kell, segítsen megtalálni a következő lépést.
Egy jó vezető nem söpri a szőnyeg alá a konfliktusokat, hanem segít tisztázni a helyzetet, mielőtt a feszültség tovább gyűrűzne. Ha a főnök inkább elfordítja a fejét, vagy automatikusan valamelyik fél mellé áll, az könnyen bizalmatlanságot és sértettséget szülhet a csapatban. A kimondatlan problémák pedig ritkán oldódnak meg maguktól, és előbb-utóbb az egész munkahelyi légkörre rányomhatják a bélyegüket.
Senki nem várja el egy vezetőtől, hogy mindig mindent jól csináljon. A főnök is ember, neki is lehet rossz napja, hozhat rossz döntést, és neki is lehet mit tanulnia. A különbség talán inkább abban rejlik, hogy észreveszi-e, ha valami nem működik, és hajlandó-e változtatni rajta. Mert a munkahelyi jóllét nem csupán a fizetésről, a pozícióról vagy a feladatokról szól. Arról is szól, hogy nap mint nap milyen érzéssel ülünk le dolgozni, és közben úgy érezzük-e, hogy megbecsülnek bennünket.
(via)
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!