Ukrajna harcos-hercegnői

Egy ország, mely csak boldog akar lenni

---

Kijevben a tüntetések tavaly november 21-én kezdődtek, miután az ukrán kormány felfüggesztette az Európai Unióval tervezett társulási és szabadkereskedelmi megállapodás aláírásának előkészületeit. Ez nemcsak a politikai és kereskedelmi együttműködést segítette volna elő, hanem egy esetleges EU-csatlakozás előfutára is lehetett volna. Ukrajna miniszterelnöke, Viktor Janukovics ehelyett Oroszországgal próbálta szorosabbra fűzni a kapcsolatokat. Az EU-tagság egyre távolabbi perspektívának tűnt, és közelebb hozta Ukrajnát az Oroszország által létesítendő és felügyelt gazdasági-kereskedelmi közösséghez, az Eurázsiai Unióhóz való csatlakozáshoz. A 2015-től működő közösség, melybe már Fehéroroszország, Kazahsztán és Örményország is kérte felvételét, Vlagyimir Putyin orosz elnök geopolitikai stratégiájának a része, és ebben Ukrajnának is kulcsfontosságú szerepet szánt. A tüntetők megszállták a Függetlenség teret (Maidan Nezalezsnosztyi), majd november 24-én, amikor Janukovics elfogadta a 2 milliárd dolláros kölcsönt Oroszországtól egy 15 milliárd dolláros mentőcsomag részeként, megkezdődtek az első összecsapások a tüntetők és a rendőrök között.

Napokon belül egyre több egyetemi hallgató is csatlakozott a tüntetésekhez, a tiltakozók száma hamarosan elérte a több százezret, és az összecsapasok tovább folytatódtak. December 25-én éjszaka Tetyana Chornovol – ellenzéki aktivista újságírónő, akinek a demonstrációk megszervezésében is kulcsfontosságú szerepe volt – autóját Kijev külvárosában néhány férfi feltartóztatta, Tetyanát pedig brutálisan összeverték. A bántalmazás azután történt, hogy Tetyana az interneten képeket tett közzé az ukrán belügyminiszter luxusvillájáról. A támadás hatalmas felháborodást váltott ki nemcsak Ukrajnában, hanem szerte a világon. Aztán amikor a több hónapi tüntetést februárban siker koronázta, és az aktivisták egy része, valamint a Szervezett Bűnözés és Korrupció Elleni Munkacsoport nyomozói bejutottak Viktor Janukovics Kijev melletti birtokára, megtalálták azt a feketelistát, amelyen ellenzéki újságírók és aktivisták szerepeltek. Chornovolnak is saját dossziéja volt, amelyben a képek mellet az autójának a rendszámát is megtalálták. Február végén az időközben felépült Chornovolt kinevezték az új kormány korrupcióellenes bizottsága vezetőjének.

FEMEN-ek és édesanyák

A maszkkal és sisakkal álcázott tüntetők képei bejárták a világot. A fekete balaklavák alatt azonban nemcsak férfiak, hanem nők is rejtőztek, akik szintén részt vettek a harcokban. A kormányellenes erők és a rohamrendőrség közötti egyre erőszakosabb összecsapásokban a férfiakkal együtt ezek a nők is gázmaszkot és golyóálló mellényt öltöttek. Megalakult egy ellenzéki erők által szervezett női csoport, akik önvédelmi tréningeket tartottak az utcai harcokban részt vevő nőknek. „Ilyen esetekben hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a nők csak békeközvetítőként vagy ápolónőként veszik ki a részüket a küzdelemből – vélekedik Iveta Cherneva ukrán emberjogi és politikai írónő. – De mellettük ott vannak azok a nők, akiket én előszeretettel hívok hercegnő-harcosoknak: a nők, akik előidézik a változásokat, akik nem érik be a status quóval és új irányt mutatnak."

A főváros kormányellenes szimpatizánsai nemcsak élelmiszer- és pénzadományokkal látták el a tüntetőket, hanem önkéntesként is munkát vállaltak. Köztük volt a 31 éves Inna Slobodjanyuk is, aki kijevi és londoni egyetemeken szerzett diplomát és jelenleg pénzügyi területen dolgozik. „A barátnőimmel mi is segítettük a tüntetőket, mind a Maidan téren, mind a kórházzá alakult Szent Mihály székesegyházban. Néhányunk a kórházban vállalt szolgálatot, mások olyan önkénteseket toboroztak, akiknek az autójával sebesülteket szállíthattunk, de a barikádépítésből is kivettük a részünket. Az elmúlt három hónapban nappal a munkahelyünkön, este pedig a Maidan téren töltöttük minden időnket. Azért harcoltunk, hogy egy élhetőbb országban élhessünk" – mondja az Elle kérdésére. A fiatalok mellett több száz idősebb nő is az utcára vonult, akik мама felirattal a kezükben jelezték, hogy édesanyák, és a békésen tiltakozók táborához tartoznak.

Ukrajna számos nőjogi szervezet szülőhazája, köztük a sokszor szélsőségesnek bélyegzett FEMEN-ek is, akik félmeztelen megmozdulásaikon elsősorban a nők elleni erőszak ellen tiltakoznak, de a diktatórikus kormányok ellen is fellépnek. Most szintén felemelték a hangjukat, és a tőlük megszokott extrém módon hívták fel a figyelmet a kijevi eseményekre. A szervezet főhadiszállása jelenleg Franciaországban van, így a párizsi ukrán nagykövetség elé vonult ki több topless aktivista tavaly decemberben. A mellkasukra a „Janukovics, takarodj!" feliratot festették, és nyilvánosan levizelték az ukrán elnök fotóját, ezzel hívva fel a figyelmet a kijevi tüntetők ellen elkövetett erőszakos tettekre.

Tüntetések külföldön

Mindenki a maga módján próbált segíteni. A külföldön élő ukránok Európa nagyvárosaiban tüntettek, így kivéve a részüket egy új Ukrajna építésében. Londoni ismerősöm, Iryna Pereginyak a családjával és több száz Angliában élő ukrán honfitársával egyetemben szintén az utcára vonult. Iryna, aki egy családnál dada, és a férje, Alex, aki az építőiparban dolgozik, 2002 óta élnek Londonban, most tízéves kislányuk, Viktoriya pedig 2008-ban csatlakozott hozzájuk, addig a nagymamája nevelte egy Kijev melletti kisvárosban. Mint Iryna elmondja, azért döntöttek úgy, hogy új életet kezdenek az Egyesült Királyságban, mert itt sokkal könnyebben teremthetik elő a megélhetéshez szükséges javakat és Viktoriyát is jobb esélyekkel tudják elindítani az életben.

„Annak ellenére, hogy itt élünk, mindig is ukránok leszünk, és együttérzünk az otthoniakkal. Döbbenetes volt látni, hogy mi történik Kijevben. Éjjel-nappal a híreket követtük, és mérhetetlenül büszkék vagyunk a maidani tüntetőkre – fogalmazott az Elle kérdésre válaszolva Iryna. A sikerhez azonban ők maguk is hozzájárultak. – A tüntetésekkel az volt a célunk, hogy felhívjuk az Ukrajnában történtekre a figyelmet. Minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy az itteni ukrán hatóságokra nyomást gyakoroljunk. A londoni ukrán és az orosz nagykövetségek elé is szerveztünk megmozdulásokat. Rinat Akhmetov ukrán oligarcha londoni rezidenciája elé pedig 24 órás sztrájkőrséget szerveztünk, hiszen Akhmetov nemcsak Janukoviccsal ápol barátságot, hanem Ukrajna leggazdagabb embereként a belpolitikára is nagy hatással van." A brit miniszterelnöknek, David Cameronnak pedig több mint 6500 aláírást tartalmazó petíciót nyújtottak be, azt követelve, hogy sújtsa szankciókkal az ukrán kormányt. „Mi ezekkel a kis tettekkel próbáltunk hozzájárulni ahhoz, hogy a nagy változás bekövtkezzen Ukrajnában" – összegezte az Elle-nek Iryna.

Ukrajna boldog akar lenni!

A tüntetők minden fronton felvették a harcot, és a közösségi médiának is kulcsfontosságú szerep jutott a Janukovics-rezsim megbuktatásában. A Euromaidan szóösszetétel, ami Európára ás a kijevi Függetlenség térre utal, először a Twitteren tűnt fel a demonstráció első napján, majd a nemzetközi média is előszeretettel használta, és napi szinten több tízezer bejegyzés érkezett a #euromaidan hashtag alatt.

A legfigyelemfelkeltőbb hang egy fiatal kijevi nőé volt. A YouTube-ra február 10-én feltöltött, „Ukrán vagyok" című videóban Julia Marusevszka 25 éves posztgraduális bölcsészhallgató a nemzetközi közösségek segítségét kérte. A videót a kiposztolása óta közel 10 millió alkalommal nézték meg, és majdnem 30 ezer hozzászólás érkezett rá. „Szabadulni akarunk a diktatúrától, valamint azoktól a politikusoktól, akik csak magukért dolgoznak – mondja a kisfilmben a fiatal lány. – Ez nem a Szovjetunió. Azt akarjuk, hogy a bíróságaink ne legyenek korruptak. Szabadok akarunk lenni." A Juliával készült interjú sok más hétköznapi ember történetével együtt megtalálható azon a Facebook-oldalon, amelyet önkéntes újságírók hoztak létre és frissítettek nap mint nap, bemutatva a Maidanon tüntetők emberi arcát. Az oldal egyik alapítója, Kristina Berdinskikh újságírő a Kyev Post-nak elmondta, az egy csapat önkéntes orvos posztjával indult oldal mára több száz önkéntes profiljáva nőtte ki magát, ahol nemcsak az utca embere, de közéleti személyiségek és üzletemberek is nyíltan hangot adtak a véleményüknek. „Nem gondoltam volna, hogy az emberek a fotók mellett a nevüket is felvállalják, hiszen tudom, mekkora kockázatot vállaltak ezzel" – nyilatkozta Kristina. Ezen az oldalon Julia is elmondta, hogy miért adta az arcát az amerikai Ben Moses dokumentarista kisfilmjéhez. „Azt akartam megmutatni, hogy a tüntetők ugyanolyan átlagpolgárok, mint én, nem pedig terroristák és radikálisok." Julia és a férje az első naptól kezdve részesei voltak a tünetéseknek: a Euromaidan forródrótjánál, a kórházakban, valamint a tüntetők számára ideiglenesen felállított könyvtárban vállaltak munkát. „Úgy érzem, én a tizedét sem tettem meg annak, mint az édesanyám, aki orvosként a súlyos sebesülteket látta el" – tette még hozzá Julia.

Pharrell Williams Happy című dala világszerte mindenkinek mosolyt csal az arcára, és a világ számos országában csatlakoztak a Happy-mozgalomhoz: a készítőknek nem kell mást tenniük, mint a zene dallamaira boldog és jókedvű embereket bemutatni. Ukrán aktivisták is leforgatták a saját „Happy Kijev" kisfilmjüket a tüntetések közepette, az üzenet pedig nem más, mint hogy „Ukrajna boldog akar lenni!"

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!