Privát test -Törőcsik Franciska

A színésznővel a meztelenség mellett olyan témákat is feszegettünk, mint a színészi kiszolgáltatottság és határátlépés, és a női trágárság.

A Monica Bellucciéhoz képest vannak ugyan bizonyos hátrányai, de ma már a saját külsejét is megszerette, mondja Törőcsik Franciska, akivel a meztelenség mellett olyan témákat is feszegettünk, mint a színészi kiszolgáltatottság és határátlépés, és a női trágárság.

Törőcsik Franciska: Mostanra egy egész kollekcióm van már maszkokból, a profibbakat a bevásárláshoz hordom, és van egy-két különlegesen szép darabom magyar tervezőktől. De a maszkok lényege elsősorban a funkcionalitás, csak ez után következik az esztétika.

T.F.: Igen, volt karanténtársam. De hogy mi a nexus közöttünk, arról már nem beszélhetek…

T.F.: Amennyit magamból meg akarok mutatni, azt elsősorban az előadó-művészeteken keresztül szeretném tenni. Még mindig keresem azt a határvonalat, amit ezen túl szívesen megosztok a nyilvánossággal. Az biztos, hogy a magánéletem bástyáit védem a legerősebben, mivel ez nagyon fontos része az életemnek, és ennek az intimitását nem szeretném kiárusítani. Márpedig ha egyszer kinyitom ezt a kaput, onnantól egyre szélesebbre és szélesebbre akarják majd kitárni. A rossz kritikákat már megtanultam kezelni, de hogy bárki minősíthesse a párkapcsolatomat, arra még nem vagyok kész érzelmileg.

T.F.: Van egy olyan képességem, hogy a nehéz helyzetekben erős tudok maradni. Apróságokra rá tudok menni lelkileg, de az igazi nehézségekben mozgósítani tudom a belső erőmet. És közben kiderült az is, hogy rengeteg dolog leegyszerűsíthető az életemben. Például még edzőbérlet sem kell: csak leterítem a kertben a jógaszőnyeget vagy megsétáltatom a macskámat.

T.F.: A színművészeti egyetemen sokrétű mozgásképzést kaptunk a karatétól kezdve a baletten át a kortárs táncokig, ami egy erős pozitív testtudatot adott. Csakhogy ezekben az években kifejezetten kizsigereltem a testem. Sokat éjszakáztam, tanultam, próbáltam, és ész nélkül vetettem bele magam a színészmesterség-órákba: estem-keltem, pofoztak, verekedtem a jelenetekben. Minderre, így utólag visszagondolva, nem volt szükség.  Ahhoz, hogy teljesen uralhasd a színpadot, türelem és technika kell, és körülbelül tízévnyi rutin.

T.F.: Ahogy mindenki. Mindent gyorsan akarunk: ha betegek vagyunk, rögtön az antibiotikumokhoz nyúlunk, ha fáradtak, nem engedjük meg neki, hogy pihenjen. „Jógázz mindennap egy órát a lelki békédért. Kivéve, ha nagyon elfoglalt vagy, mert akkor kettőt.” Kicsit csattanóra megy a szöveg, de akkor is nagyon igaz. Vissza kellene adnunk a testünknek, ami járna neki.

T.F.: Kezdjük azzal, hogy nekem két testem van: egy magán és egy szakmai. Az előbbivel már elég jó a kapcsolatom: eljutottam oda, hogy elfogadom és egyedinek látom mindazt, amit kamaszként még utáltam. Oké, Monica Belluccihoz képest vannak bizonyos hátrányaim, de megtanultam az adottságaimat szeretni. A szakmai testemmel viszont már szigorúbb vagyok. Mivel a kamera mindent felnagyít és rád pakol pár kilót, volt, hogy amikor visszanéztem magam, zavart, amit látok, főleg akkor, ha a látvány nem szolgálta a karaktert. Persze itt nehéz meghúzni a hiúság és a szakmaiság határait...

T.F.: Érdekes kérdés... Azt hiszem, a priváttal. És azt is elárulom, hogy az előtte lévő két hétben tudatosan készültem rá, egészségesebben étkeztem, többet edzettem – tudtam, hogy így magabiztosabb leszek. A lehető legharmonikusabb énemet akartam megmutatni. (...)

Patakfalvi Dóra