A nárcisztikusok egy meglepő jellemvonását fedezték fel a kutatók – erre is érdemes figyelni

A nárcizmust legtöbbször a túlzott magabiztossággal, az önközpontúsággal és azzal társítjuk, amikor valaki minden helyzetben a figyelem középpontjába szeretne kerülni. A kép azonban ennél jóval összetettebb: a háttérben olyan kevésbé feltűnő viselkedési minták is meghúzódhatnak, amelyek elsőre talán fel sem tűnnek.

A Journal of Personality and Social Psychology című szaklapban megjelent tanulmány szerint a nárcisztikus vonásokkal rendelkező emberek érzékenyebben reagálhatnak a kirekesztés apró jeleire, és az átlagosnál gyakrabban érezhetik úgy, hogy mások kizárják őket a közösségből.

Christiane Büttner, a Bázeli Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője így fogalmazott:

Eredményeink arra utalnak, hogy a magasabb szintű nárcisztikus vonásokkal rendelkező emberek érzékenyebbek a kirekesztésre utaló jelekre, ezért gyakrabban érzékelik úgy, hogy kiközösítik őket.

Előfordulhat, hogy valaki akkor is elutasítást érzékel, amikor a másik félnek esze ágában sincs megbántani őt. Ez a hétköznapokban egészen apró dolgokban is megmutatkozhat: például ha valaki nem viszonozza a pillantását, elfelejt egy közös emléket, vagy egy társaságban nem őt választják be egy csapatba.

A kutatók azt találták, hogy az erőteljesebb nárcisztikus vonásokkal rendelkező résztvevők nagyobb valószínűséggel értelmezték szándékos elutasításként, ha valaki figyelmen kívül hagyta őket. Emellett hajlamosak voltak túlbecsülni azt is, milyen gyakran rekesztik ki őket mások. Büttner ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a kiközösítettség érzése szubjektív élmény. Vagyis attól, hogy valaki elutasítva érzi magát, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a környezete valóban ki akarja rekeszteni.

Miért eshetnek rosszul az apró gesztusok?

Egy megválaszolatlan üzenet, egy elmaradt meghívás vagy egy félreérthető pillantás önmagában még nem jelent semmi különöset. Ha azonban valaki rendszeresen úgy érzi, hogy mások semmibe veszik, könnyen kialakulhat egy ördögi kör: egyre több hétköznapi helyzetet értelmez személyes sértésként. Ilyenkor a bizonytalanság vagy a visszautasítástól való félelem miatt még az ártatlan gesztusok is bántónak tűnhetnek. A félreértésekből sértődés, védekezés, sőt akár heves vita is kialakulhat. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy egy-egy ilyen reakcióból önmagában nem lehet nárcisztikus vonásokra következtetni, hiszen a viselkedés hátterében sokféle érzés és élethelyzet állhat.

Amikor a félreértések konfliktushoz vezetnek

A kutatás eredményei a társas kapcsolataink szempontjából is érdekesek lehetnek. Ha valaki gyakran érzi úgy, hogy mások szándékosan mellőzik, az könnyen feszültséget teremthet a munkahelyén vagy a baráti társaságában. Christiane Büttner arra is figyelmeztetett, hogy a kirekesztésre való fokozott érzékenység agresszív reakciókkal is együtt járhat. Ha valaki újra és újra szándékos sértésként értelmezi mások viselkedését, könnyebben kerülhet konfliktusba a környezetével. Ez pedig idővel tovább ronthatja a kapcsolatait, és akár az elszigetelődéséhez is vezethet. A kutató szerint ezért az emberi kapcsolatok javítására és a társas feszültségek csökkentésére irányuló megoldások során azt is érdemes figyelembe venni, hogyan értelmezik az érintettek az egyes helyzeteket, és miként reagálnak rájuk.

Hogyan különböztethetjük meg a nárcisztikus vonásokat a hétköznapi érzékenységtől?

Mindannyian kerülünk olyan helyzetbe, amikor mellőzöttnek vagy félreértettnek érezzük magunkat, ezért nem érdemes egyetlen kellemetlen reakció alapján címkét ragasztani valakire. Sokkal beszédesebb, ha egy viselkedési minta rendszeresen visszatér, és az illető szinte minden nézeteltérést személyes támadásként él meg. Az is feszültséget okozhat a kapcsolataiban, ha nehezen fogadja el, hogy esetleg félreértett egy helyzetet, vagy következetesen másokat hibáztat a saját érzéseiért.

Ezek a jelek azonban önmagukban nem bizonyítják, hogy valaki nárcisztikus személyiségzavarral él. A kutatás sem arra ad lehetőséget, hogy néhány hétköznapi reakció alapján diagnózist állítsunk fel. Sokkal inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy a társas helyzetek eltérő értelmezése fontos szerepet játszhat az emberi kapcsolatok alakulásában.

(via)