Miért olyan nehéz felnőttként új barátokat szerezni? A terapeuták szerint ez áll a háttérben

Gyerekként szinte észrevétlenül alakultak ki a barátságaink, felnőttként viszont már egy kávé megszervezése is komoly projektnek tűnhet. A terapeuták szerint ennek nagyon is érthető oka van.

Gyerekként valahogy maguktól alakultak a barátságok: ott volt az iskola, a tábor, az egyetem, és mindig akadt valaki, akivel újra meg újra összefutottunk. Felnőttként viszont mintha eltűnnének ezek a természetes helyzetek, és hirtelen sokkal több tudatosság kell ahhoz, hogy valóban kialakuljon egy új kapcsolat.

A barátságpiacon túl 

Bár ez frusztráló lehet, és furcsának is tűnhet, főleg akkor, ha valaki egyébként nyitott az új kapcsolatokra, de  Janice McCabe szociológus szerint a helyzet valójában teljesen normális. Mint mondja az említett életszakaszokban, vagyis a középiskolai és egyetemi években egyfajta barátságpiacon találhatjuk magunkat, ám később, felnőttként ez már sokkal ritkább. Marisa Franco pszichológus és barátságkutató is hasonlóan vélekedik: szerinte egyszerűen felnőttként kevesebb olyan közeg vesz körül minket, ahol rendszeres, előre nem tervezett találkozások és fokozatosan kialakuló őszinteség jöhetne létre.

A munkahely valamennyire hasonlíthat ehhez, de még ott sem biztos, hogy mindenki ugyanabban az élethelyzetben van, vagy hogy egyáltalán találunk olyan embert, akivel a munkán kívül is szívesen töltenénk időt.

HOL LEHET AKKOR ÚJ EMBEREKKEL TALÁLKOZNI?

Rebecca Marcus terapeuta szerint az egyik legegyszerűbb út, ha olyan helyeket keresünk, ahol eleve hasonló érdeklődésű emberek fordulnak meg. Ez lehet valamilyen sporttevékenység, művészeti kurzus, könyvklub vagy közösségi program. A lényeg leginkább az ismétlődés: ha ugyanazokkal az emberekkel többször találkozunk, sokkal könnyebb továbblépni a felszínes beszélgetésektől.

Az online ismerkedést sem érdemes automatikusan elvetni. A barátkereső appok egyik előnye éppen az, hogy mindenki ugyanazzal a szándékkal van jelen rajtuk.

AZ ELSŐ „BARÁTI RANDEVÚ” LEHET KÍNOS – ÉS EZ TELJESEN RENDBEN VAN

Az új barátságok egyik legnehezebb része talán az, hogy valakinek meg kell tennie az első lépést, ez felnőttként szokatlanul sebezhető érzés lehet.

Mi van, ha nem lesz miről beszélni? Mi van, ha a másik nem akar újra találkozni? Mi van, ha az egész inkább állásinterjúnak érződik, mint kötetlen délutánnak?

Carolyn Bruckmann klinikai pszichológiai doktorandusz szerint a kellemetlenség természetes része az új kapcsolatok kialakulásának, már csak azért is, mert egy barátság is kockázattal jár: időt, figyelmet és valamennyi érzelmi nyitottságot igényel. Éppen ezért segíthet, ha az első találkozás nem abból áll, hogy két ember egymással szemben ül egy kávézóban, és próbálja kitölteni a csendeket. A szakértők inkább közös élményekre épülő programokat javasolnak, egy kiállítás, festős workshop vagy koncert automatikusan ad közös témát, így kevesebb nyomás kerül magára a beszélgetésre.

A BARÁTSÁGHOZ IS KELL EGY KIS KITARTÁS

Talán az is nehezíti a helyzetet, hogy a romantikus kapcsolatoknál természetesnek vesszük a próbálkozást. Elmegyünk egy első randira akkor is, ha kicsit kínos, és tudjuk, hogy nem minden találkozásból lesz kapcsolat. A barátságoknál viszont gyakran kevésbé vagyunk türelmesek, pedig ugyanaz a logika itt is működhet. Nem kell minden új emberrel azonnal azt érezni, hogy megtaláltuk a következő legjobb barátunkat, hiszen a barátságok sokszor lassabban épülnek fel, és néhány közös program kell ahhoz, hogy kiderüljön, van-e valódi kapcsolódás.

Igen, kétségtelen, hogy felnőttként a barátkozás már kevésbé spontán, mint régen. Több szervezést, kezdeményezést és némi bátorságot kíván, de lehet, hogy éppen ezt kell elfogadnunk: nem minden találkozásból lesz évtizedes barátság, de talán már az is bőven elég, ha továbbra is megadjuk az esélyt annak, hogy néhányból mégis az legyen.

(via)