Nem biztos, hogy a boldogság kulcsa az, amire elsőre gondolnánk.
Arról, hogy pontosan mitől lesz boldog vagy jó egy élet, az emberiség már évezredek óta gondolkodik. Már az ókori görög filozófusok is keresték erre a kérdésre a választ, a modern pszichológia, genetika és idegtudomány pedig az elmúlt évtizedekben egyre több oldalról vizsgálta ugyanezt a témát. A közelmúltban a Torontói Egyetem kutatói, Jason W. Payne és Ulrich Schimmack pedig arra jutottak, hogy a boldogság egyik kulcseleme nem más mint, az autonómia, azaz az érzés, hogy a döntéseink valóban a sajátjaink.
A tanulmány a The Journal of Positive Psychology folyóiratban jelent meg, és több mint 1200, 18 és 80 év közötti kanadai és brit felnőtt válaszait elemezte. A kutatók a vizsgálat során két klasszikus megközelítést vetettek össze: az egyik szerint a jó élet elsősorban az örömről és a kellemetlen élmények elkerüléséről szól. A másik pedig abból indul ki, hogy vannak olyan dolgok, amelyek akkor is értékesek számunkra, ha közben nem feltétlenül érezzük jól magunkat.
Erre jó példa lehet egy beteg családtag ápolása. Fárasztó, stresszes és érzelmileg megterhelő lehet, mégis a legtöbben úgy érzik, egy nagyobb jó érdekében cselekszenek.
A kutatók ezzel összefüggésben azt vizsgálták, hogy a három alapvető pszichológiai szükséglet, a kapcsolódás – vagyis a jelentőségteljes emberi kapcsolatok megléte –, a kompetencia – vagyis az az érzés, hogy képesek vagyunk megbirkózni a feladatainkkal –, továbbá az autonómia – vagyis a saját döntések szabadsága – hogyan függ össze az élettel való elégedettséggel.
Az eredmények tanúsága szerint mindhárom tényező kapcsolatban állt azzal, mennyire elégedettek az emberek az életükkel, de az autonómia kimagasló jelentőségűnek bizonyult. A kapcsolódás és a kompetencia főként azért számított, mert jobb érzésekkel jártak együtt. Az autonómia viszont akkor is összefüggött a nagyobb elégedettséggel, a boldogság érzésével, amikor a kutatók már figyelembe vették, hogy az adott ember összességében mennyire érzi magát jól vagy rosszul.
Payne szerint ez arra utal, hogy nem csupán azt kérdezzük magunktól: „Jól érzem magam?”, de azt is: „Ez tényleg az én életem?”
Ez a különbség pedig úgy vélik, sok mindent megmagyarázhat. Előfordulhat például, hogy valaki egy nehezebb munkát választ, mert nagyobb függetlenséget ad neki, mindeközben viszont azt érzi, a saját döntést hozott, ez az autonómia pedig boldogságérzést generál.
A kutatók persze nem állítják, hogy az élvezetek, a pozitív érzések vagy éppen a kellemes élmények lényegtelenek lennének, hiszen ezek is jelentős szerepet játszottak abban, hogyan értékelték a résztvevők a saját életüket. A tanulmány inkább azt sugallja, hogy a boldogságot nem lehet kizárólag az öröm oldaláról megközelíteni.
Lehet valaki sokszor jókedvű, mégis elégedetlen az életével, ha közben azt érzi, hogy nincs beleszólása a saját döntéseibe. Ugyanez fordítva is igaz lehet: egy nehéz, kihívásokkal teli időszak is megélhető értékesnek, ha közben az ember azt érzi, hogy ő választotta az irányt.
A kutatásnak ugyanakkor vannak korlátai is. A résztvevők angol nyelvű, nyugati országokból érkeztek, így az eredményeket más kulturális közegben is érdemes lenne vizsgálni. A megállapítások mégis érdekes irányt mutatnak: amikor boldogabbá akarjuk tenni magunkat vagy másokat, nem biztos, hogy elég a kellemes élmények számát növelni. Ha közben túl sok döntést veszünk ki valakinek a kezéből, az akár ellenkező hatást is kiválthat.
(via)
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!