Miért idegesít, ha valaki túl lassan sétál előtted? Több lehet mögötte, mint gondolnád

Te milyen tempóban szoktál mozogni a hétköznapokban? 

Van, akit egy lassú járókelő szinte egyáltalán nem zavar, másokat viszont pillanatok alatt ki tud hozni a sodrukból. Különösen akkor, ha sietnek, zsúfolt a járda, az előttük haladó pedig ráérősen sétál vagy éppen megáll. A pszichológia szerint ennek hátterében nem egyszerűen türelmetlenség állhat. Te melyik tábort erősíted?

A jelenségnek még neve is van: „sidewalk rage”, vagyis járdán érzett düh. Leon James, a Hawaii Egyetem pszichológusa szerint ez bizonyos szempontból hasonlít a közúti dühhöz. A legtöbbször nem lesz belőle nyílt konfliktus, inkább belső bosszankodásként jelenik meg, amikor úgy érezzük, hogy valaki feltart minket.

Nem is feltétlenül a lassú séta válik zavaróvá

Marc Wittmann pszichológus szerint sétálás közben gyakran szinte automatikusan haladunk. Van egy elképzelésünk arról, mennyi idő alatt érünk oda, ahová tartunk, és ehhez igazítjuk a tempónkat. Ha valaki hirtelen lelassít előttünk, ez az automatikus működés megszakad, nekünk pedig alkalmazkodnunk kell.

A helyzet különösen bosszantó lehet, ha eleve stresszesek vagyunk vagy késésben vagyunk. Ilyenkor egy néhány másodperces akadály is sokkal nagyobb problémának tűnhet, mint amekkora valójában.

A kontroll hiánya tovább fokozhatja a dühöt

Az is frusztráló, hogy nem mi döntünk a tempóról. Nem tudunk egyszerűen gyorsabban haladni, ezért kerülni vagy várni kell. Közben hajlamosak vagyunk egyre jobban figyelni a másik emberre: miért nem megy gyorsabban, miért áll meg, miért nem húzódik félre.

Ezzel azonban csak tovább erősítjük a saját bosszúságunkat. Ráadásul dühös állapotban az időt is hosszabbnak érzékelhetjük, így néhány másodperc könnyen egy örökkévalóságnak tűnik. Frusztrálóan hangzik, ugye?

Ezt teheted ellene

A szakértők szerint már az is segíthet, ha felismered: nem feltétlenül a másik ember okozza a dühös reakciódat. Lehet, hogy eleve feszült vagy, sietsz, vagy túl sok minden jár a fejedben.

Ilyenkor érdemes megszakítani a gondolati spirált, és elfogadni, hogy az a bizonyos személy, aki előttünk sétál egyszerűen a saját tempójában halad. Wittmann szerint a türelem gyakorlása is segíthet: például néha szándékosan választhatjuk a hosszabb sort a boltban, és megpróbálhatjuk nem akadályként, hanem néhány nyugodt percként megélni. Nem minden lassítás hátráltat. A helyzet az, hogy néha csak mi vagyunk hozzászokva a folyamatos rohanáshoz.