Ez történik pszichénkkel a koronavírus alatt

Ha jön a vészjelzés, ugyanabban a hajóban evezünk majd?

Személyiség, szokások, források, a képesség, hogy segítséget kérjünk, és végül, de nem utolsó sorban, a pénzügyi helyzetünk: ezek az elemek biztosan hatnak majd arra, milyen a mentális egészségünk egy ilyen embert próbáló helyzetben. Hogyan érezzük magunkat és hogyan fogjuk a következő hetekben? Ami a lelkieket illeti, biztos, hogy másképpen, és különböző módon fogunk kijönni a karanténból. Hihetjük, de nem lehetünk biztosak benne, hogy a változás pozitív lesz.

Míg a járvány első heteiben a félelem gátat szabott a régi, rosszul rögződött megoldásainknak a személyes problémákra, és szinte mindenkit egy-egy buborékba tett, most, hogy nő a nyomás, az elme szenvedése felszínre kerül. Egyeseket a jelen napok viharai bántanak, másokat a régi bajok plusz a mostani drámai helyzet. Muszáj ezzel foglalkoznunk, mert a most elhanyagolt mentális egészség hatalmas károkat okozhat  a jövőben. „Egyértelmű, hogy az egészségügyi veszélyhelyzet mentális veszélyhelyzethez vezet, és ezt a problémát úgy kell megközelítenünk, hogy ne okozzunk pánikot, ugyanakkor ne is kisebbítsük” – mondja David Lazzari, az olaszországi Pszichológusok Nemzeti Tanácsának elnöke.

Vajon a betegség után mi marad a fiziológiai egészségünkből és abból, ahogyan másokhoz viszonyulunk? Mit fog szülni a nagy izoláció? Nézzük, mik azok a témák, amikkel szembe kell néznünk pszichológiai szempontból, és azt, hogyan segíthetünk rajtuk.

Saját magunk. Itt a lehetőség, hogy foglalkozzunk a lelki egészségünkkel. „A szakmám egy kis ablakot nyit az emberek életére, és ezt a panorámát látom: a mobilizáció és adaptáció első hetei után az emberek visszahúzódnak a gondolataikba, fantáziáikba és kevesebbet telefonálnak. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ez egy üres időszak lenne, ez is az életünk. Néhány nap után meglátjuk, mit akarunk, mi zavar minket, mi hiányzik, de ez nem jön egyik napról a másikra. A karantén mentális következményei drámaiak lehetek és a legutóbbi kutatások azt mutatják, hogy mindenkire vonatkoznak. Ugyanakkor a következő hetekben képesek leszünk különbségeket tenni: egyeseknél akuttá válik a lelki szenvedés. Főleg azért, mert ez nem egy irracionális félelem, hanem nagyon is valóságos, és ezzel meg kell küzdeni. De múlik ez az erőforrásokon és az eszközeinken is, amiket használunk, hogy megbirkózzunk a valósággal, legyenek ezek külső vagy belső erőforrások.

Különböző történetek és személyiségek. A kijáratnál egyéni különbségek várnak, melyeket különböző faktorok befolyásolnak: a más-más személyiségek, a magunkkal való kapcsolatunk, hogy hogyan reagálunk másokra és a világra. A személyiség már gyerekkorban kialakul és egész életünkben elkísér minket. Hat arra, hogyan reagálunk érzelmileg a helyzeteinkre. Azoknak nehezebb most, akik mereven ragaszkodnak a maguk útjaihoz, a végsőkig tagadnak, és nem megértőek másokkal. A hipochondria és a paranoia szinte már normálisnak számítanak ezzel a sok aggodalommal, így a pszichológusok találgatnak, mi jön ez után.

Különböző valóságok. Rengetegen találják majd szembe magukat olyan nehézségekkel, amik valós drámai eseményeken alapszanak, mint a bevétel vagy a munka elvesztése, és a problémás lakhatási körülmények. Vannak, akik teljesen izolálódnak és egyedül élnek, mások a szeretteikkel vannak otthon. Mindemellett a reakciónk ezekre a kihívásokra nem csak a külső tényezőkön múlik, hanem saját magunk történetétől, lelki tartalékainktól és a kapcsolatainktól, amikre számíthatunk. Ez azt jelenti, hogy máshonnan indulunk, de sok fog múlni azon, elhagyjuk-e magunkat a gyötrődés és csüggedés közepette.

Változások izolációban. Megváltoznak a személyes és családi szokásiank, amiket aztán újra kell rendezni, hogy igazodjunk az új normálishoz. A Psychology Today kiadott egy felmérést, mely szerint nem csak, hogy többet alszunk, de többet is álmodunk. A COVID-19 következtében elkülönülve élők között leginkább a fiatalok álmodnak többet, 18 és 34 év között. Eddig is tudtuk, hogy a fiatalok többet álmodnak, mint az idősebbek, de ennek okát még nem fejtettük meg. Feltehető, hogy a krízis okozta bizonytalanságok szülik a több álmot.

A külső helyszínen való munka újra a napok hektikus gyorsaságával jár, így újra kell írni a rutint.

A másokkal való kapcsolat. Nem sokára pszichológiai kihívások előtt állunk majd a másokkal való kapcsolatainkat illetően, az egyéni és a tömegkommunikáció szempontjából egyaránt. Fent kell tartanunk a távolságot egymás között felelősségteljesen, anélkül, hogy izolálódnánk és magányosak lennénk. Egy egészséges veszélyérzettel kell élnünk, azonban hosszú távon a kommunikáció nem szólhat 90%-ban a koronavírusról, ahogy most. Érdekel megfigyelni, mi az eredménye annak, ha hetekig csak az egészségi állapotunkról, a fertőzésről és a tünetekről hallunk. De meg kell kérdeznünk magunktól, hogy a félelem, hogy elkapjuk a betegséget, hogyan hat majd a barátságainkra, az öleléseinkre, pozitív hatással lesz-e az önvédő viselkedéseinkre vagy bizalmatlanságba és paranoiába torkollik. A védekezésünk első vonalában olyan automatikus attitűdök állnak, melyek már gyökeret vertek bennünk: a félelem és undor, ha valaki köhög, az, hogy nem érinthetünk meg idegeneket, és hogy arrébb állunk, ha valaki közel jön. Az emberek már szeretnének kimenni, de a valóságban hogy fogják érezni magukat, mikor megteszik? Félni fognak? Az is lehetséges, hogy helyette inkább újraértékelik az intim kapcsolatokat és azokat használják forrásnak: A legigazibb kötelékek lesznek az ugródeszkák.

A stigmán túl. Most talán végre lekerül a stigma a pszichológushoz járásról, hiszen most sokkal többen kérnek ilyesfajta segítséget. Mivel rengetegen érzik szükségét, hogy egy külső személlyel beszéljenek a helyzetről, előbb-utóbb nem csak az lesz a téma, hogy fizikailag hogy érzi magát valaki, hanem az is, hogy belül mit érez. És talán arra is lesz esély, hogy a háziorvos mellett ottüljön a pszichológus, és ketten végeznek fontos megelőző munkát.

A pszichológusok sajnos még mindig nincsenek jelen eléggé a kórházakban, az orvosi konzultációknál és a projektekben, mert a lelki egészség még mindig az egészségügy mostohagyereke, annak ellenére, hogy a kutatások kimutatják: a mentális egészségügyi ellátás kifizetődő, ha tekintetbe vesszük az emberek jóllétét, a megelőzést, a visszaeséseket, és a gyógyszerszedést, amit így alár el is lehet kerülni.

Olaszországban már bebizonyosodott, hogy a pszichológusok igenis hathatós segítséget nyújtanak és jól működnek az online ülések is. Az utóbbi hetekben rengeteg intervenció történt és azok, akik bajban vannak, már kevésbé érzik kellemetlenül amiatt, hogy segítséget kérnek.